A fővárosban utazva az ember gyakran rácsodálkozik a Budavári Palotára, melynek pompája beragyogja a Várhegyet. Az épület történetét viszont nem feltétlenül ismeri mindenki, ahogy azt sem, mikor nyerte el jelenlegi formáját. Éppen ezért érdemes felmenni a várba, és megnézni a Budapesti Történeti Múzeum két állandó kiállítását, melyek közül a mínusz első és második szinten a palota középkori történetét, míg a földszinten és az első emeleten 1686-tól a Kádár-korszakig tartó változásait ismerhetjük meg.
A túrát ezért javasolt az alagsorban kezdeni, ahol a középkori terekben sétálva úgy érezhetjük, mintha több évszázadot repültünk volna vissza az időben. A budai Várhegyen ugyanis IV. Béla kezdett erődített város építésébe, de állandó székhelyet a 14. században az Anjou-ház uralkodói hoztak létre, bár Károly Róbert is csak néhány évet töltött Budán, mert tartósan Visegrádon tartózkodott. A fia, I. (Nagy) Lajos pedig bár tovább építette a palotát, szintén Visegrádon maradt – az akkori maradványok ma is láthatók a múzeum területén.
Az igazi fordulatot Luxemburgi Zsigmond hozta el, aki a királyi székhelyet végleg Budára helyezte, majd Mátyás király a palotát reneszánsz stílusúvá tette, hisz miután elvette a nápolyi király leányát, Aragóniai Beatrixot, Itáliából mesterembereket hozatott a palotába. Ennek eredményét láthatjuk a Reneszánsz teremben, ahol itáliai kőfaragók vörösmárványból készített faragványai díszelegnek, illetve olyan padlózat, melyet reneszánsz stílusú majolika padlótéglákkal burkoltak.
Az 1526-os Mohácsi vész és Buda 1541-es eleste után a palota gazdátlanná vált, pusztulni kezdett, a törökök ostromai pedig további károkat okoztak. Az épület életében – ahogy hazánk történelmében is – a fordulatot Budavár 1686-os visszavétele hozta el, miután ha lassan is, de megindult a palota újjáépítése és bővítése.
Ennek történetét már a földszinten ismerhetjük meg, ahol tervrajzok, régi festmények mutatják be a fejlődést. Az egyik legfontosabb változás 1748-tól történt, mikor is Grassalkovich Antal megszerezte Mária Terézia engedélyét, hogy a palotát U alaprajzú, szimmetrikus épületté bővítesse ki. Az 1769-ben befejezett épületbe azonban a királynő nem költözött be, de Sankt Pöltenből ideköltöztette az angolkisasszonyok szerzetesrendet, majd 1777-ben Nagyszombatról az egyetemet. Az épület ezután tovább bővült: egy év múlva Mária Terézia centrális kápolnát emeltetett a Ragusából (ma: Dubrovnik) visszahozatott Szent Jobb számára – az új épületrészt viszont Hauszmann Alajos lebontatta a 19-20. század fordulóján.
Az 1850-es évek elején aztán újabb rekonstrukció következett, a császári lakosztályokat felújították, Ybl Miklós pedig az épület bővítésére az 1870-es években terveket dolgozott ki. Az építész 1891-es halála után viszont a tervezést Hauszmann Alajos főépítész és irodájának vezetője, Györgyi Géza vette át, az építés irányítását pedig a várépítési bizottság végezte, melynek elnöke Podmaniczy Frigyes volt. A bővítés során került fel 1896-ban a kupola a komplexum tetejére, 1900 körül pedig kialakították a történelmi dísztermeket. A krisztinavárosi szárnyban a Mátyás korának uralkodását idéző neoreneszánsz Hunyadi terem kapott helyet, a déli szárnyban az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló Szent István terem, míg a kupola alatt az aktuális uralkodóházat bemutató Habsburg terem. Később egy negyedik termet is létrehoztak: Horthy Miklós idejében, 1937-ben a Corvin termet, mely a revizionista kultúrdiplomácia sikerét akarta igazolni. Itt állították ki a kormányzó által Lord Rothemere-től ajándékba kapott Mátyás király portrét, a Giovanni Dalmatának tulajdonított, Mátyás királyt és Beatrixot ábrázoló domborműpárt, illetve az 1933-ban Bécsből és Modenából visszakerült corvinákat.
A második világháború a palotát sem kímélte: 1945-ben egy hetekig tartó tűzvész miatt nagy mértékben megsérült, szinte a teljes tetőzete leégett, a kupola roncsolódott, a második és a harmadik emelete pedig jórészt elpusztult. 1949-ben az első ötéves terv keretében az épületet szerkezetileg helyreállították, 1956 után viszont kérdésessé vált, hogy azt államhatalmi rezidenciaként vagy tudományos központként hasznosítják-e. A döntés 1959-ben megszületett, a palotát kulturális célokra kezdték el használni. Falai között először 1967-ben a Budapesti Történeti Múzeum nyílt meg, 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria, 1985-ben pedig az Országos Széchényi Könyvtár.
Infó:
Buda, „A királyi méltóság széke és trónusa”
A középkori királyi palota
A királyi palota – A kultúra vára
A Budavári Palota története 1686-tól napjainkig
Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum
Budapest, 1. kerület, Szent György tér 2.
Budavári Palota E épület
