Az amerikai külügyminisztérium a Népszava kérdésére csalódottságát fejezte ki, hogy Orbán Viktor megtagadja Ukrajnától a szabadságot, amiért diákkorában maga is küzdött. Az esetről Reisz Gábor 2018-as Rossz versek című filmje jutott eszembe, amiben a kiégett reklámfilmes főhőst gyerekkori alteregói emlékeztetik arra, miért is akart filmrendező lenni valaha. Nem a pénzért, de minimum a világ megváltásáért.
Az Ukrajnában zajló háborúval alapjaiban változott meg Európa biztonságpolitikai stratégiája. Finnország mellett Svédország kétszáz éves semlegességéről mondott le a putyini birodalmi ambícióktól tartva. A magyar kormány ma egyedüli tagállamként ellenzi az Európai Unió Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatását, és csuklóztatja Svédországot a NATO előszobájában. Nem adjuk mi olyan könnyen azt a jó kis biztonságot, amiben nekünk már ’96 óta részünk van. De vajon mit mondana a mai Orbán Viktornak a 26 éves szabadságharcos, aki a legenda szerint hazaparancsolta a szovjet csapatokat Magyarországról? Kevesebb pörkölt és több jóga? Esetleg vigyázó szemeit inkább Washingtonra, mint Moszkvára vesse?
Az amerikai nagykövetség sajtóattaséjának egy ebéden viccesen megemlítettem: kicsi ország létünkre mégis milyen nagy hírünk van a világban. Na de milyen hírnév az ilyen? – kérdezett vissza elfintorodva. Igaz, nem ezt ígérte nekünk a fiatal szabadságharcos ’89-ben, Nagy Imre újratemetésén, de itt e lángoktól öleltben nem lehetünk válogatósak az eszközökben. Orbán Viktor szabadságot ígért minden magyarnak, de ezt végül csak saját maga felé tudta teljesíteni. Itthon neki mindent szabad, külföldön pedig mondjanak, amit akarnak róla és a magyarokról. Utólag Budapesten, Washingtonban, de Zalaszentgróton is elgondolkodhatnak: biztos, hogy a fiatal Orbán Viktornak a szabadság járt a fejében ott, ’89-ben a Hősök terén?