Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írt egy nyitányt a vígszínházi Pinokkióhoz. A színészek félig civilben, félig már jelmezben arról énekelnek a vasfüggöny előtt, hogy az életre kelt fabábú története megérkezik a színházba. Többszöri halasztás után valóban a Szent István körútra érkezett az új, hiánypótlónak szánt zenés darab. A népszerű musical, A padlás évtizedek óta levehetetlen a Vígszínház színpadáról, az előadás szerzőpárosa most új művel állt elő. Már a nyitány zenéje és a dalszöveg is jelzi: komolyan vették a feladatot. Ahogy A padlás esetében, most sem gyerekelőadásban gondolkodtak, műveik minden korosztálynak szólnak. Mindkettő finom, lírai.
Presser Gábor korábban lapunknak úgy nyilatkozott, hogy sokkal rosszabb világban élünk, mint amit a gyerekeinknek szántunk. Ez az érzés a dalokban is megmutatkozik. Dusán szövegeiről elmondható: valódi költészet, tele érzelemmel, szomorúsággal, humorral. A szövegek többrétegűek: van egy kedves, szelíd olvasatuk, de van mögöttük keserű, olykor fájdalmas filozófia, élettapasztalat is: „Helyén van a szívünk, egyedül pénzügyekben szívunk”. Egy másik dalban meg az hangzik el: „Hogyan lett azzá, amivé tettem / Magam is elámulok / Cukor, vagy ostor, vagy istállófogság/ A hatalom kemény dolog”.
A Pinokkió színpadi verziója Carlo Collodi regényének különböző külföldi fordításai alapján született meg, amelyet a rendező, Keresztes Tamás mellett Benedek Albert és Kovács Krisztina jegyez. Úgy tudni, a Collodi-mű Magyarországon széles körben ismert Rónay György-féle fordítását nem használták. A szerzőtrió használta viszont a tiniszlenget – olykor fantáziadúsak a mondatok, máskor egyszerűbbek. Összességében felvállaltan lírai a megközelítés, ezt erősítik a Dusán-dalszövegek. Jót tesz az előadásnak a hét fős élőzenekar jelenléte is.
Keresztes Tamás rendezésének talán a leglényegesebb mozzanata, hogy minden a szemünk láttára jön létre. Minden kalandhelyszín – a játékországtól a bálna bendőjéig – ott és akkor születik meg, sokszor kézi díszletezéssel. Az alkotók remekül használják az előre elkészített animációs bejátszásokat is, a produkcióban hangsúlyosak a bábok is. Nagyszerűek és találóan kreatívak a jelmezek. Pinokkió fejéből például egy valódi erdő nő ki. Vati Tamás koreográfus is látványos táncokat tanított be a társulatnak.
A címszerepet Dino Benjamin játssza, kedves, nagyon szerethető, igazi mesefigura. Amikor a premieren láttam az előadást, úgy éreztem, kissé adós marad a figura felnövésének megmutatásával, nem látjuk eléggé a bábúból lett fiatalember jellemfejlődését. Másodszor nézve már kevésbé volt ilyen jellegű hiányérzetem. Dzsepettót, Pinokkió apukáját Borbiczki Ferenc alakítja, érzékenyen, kellő derűvel. Majsai-Nyilas Tünde Tücsökként bravúrosan szinte végig jelen van, az előadás többször sziporkázó „játékmesterévé” válik. Méhes László fanyar bölcsességű Páncélszív, illetve Porondmester. A Róka, Hegyi Barbara és a Macska – Kern András és Seres Zoltán felváltva, én mindkétszer Seressel láttam – remek bohócpáros. Waskovics Andrea játssza a Kékhajú tündért, tényleg tündérien. Az Őszhajút pedig felváltva Halász Judit és Igó Éva, mindketten képesek könnyet csalni a néző szemébe. Mint ahogy az elcsavargott Kanócot adó Varga-Járó Sára egyetemi hallgató is, különösen a Világ legjobb mamája című dalnál. Szántó Balázst több szerepeben láthatjuk, de érdemes felsorolni még az eddig nem említett kisebb szerepeket játszó egyetemistákat: Szaplonczai Máriát, Liber Ágostont, Nemes Tibort és Juhász Bencét.
A Pinokkió egy tündérmese, de egy kegyetlen, kalandos krimi is. Ahogy a színlap fogalmaz: zenés családi roadmovie mindannyiunknak. A végére tényleg elhiteti velünk: ha helyén van a szívünk, akkor tényleg nem lehet nagy baj. Persze nagyon is tudjuk: ez a mindennapi életben sajnos sokszor kevés.
Infó: Presser –Sztevanovity – Benedek – Keresztes – Kovács: Pinokkió. Vígszínház. Rendező: Keresztes Tamás
