Nem mindennapi, hogy egy cég megéri a hetvenedik születésnapját, pláne, ha a XXI. század felpörgött vizuális ingerekkel teli világában képvisel egy eszközeiben jóval szerényebb műfajt, a diafilmet. A Diafilmgyártó Kft. mégsem panaszkodhat, Lendvai Gabriella, a társaság ügyvezetője elmondta, a diafilm még ma is népszerű – rendkívül fontos szerepet játszik az olvasás és az irodalom megszerettetésében – sorolta a műfaj előnyeit az ügyvezető, aki a tegnapi sajtótájékoztatón többször kifejezte háláját a legnagyobb magyar magángyűjtemény birtokosa, Bíró Ferenc felé, akinek kollekciójából több izgalmas darabot is bemutattak az újságíróknak. Bíró Ferenc eredetileg könyvtáros, elmondása szerint ez abban segített neki, hogy tudta, hogyan kell egy gyűjteményt kialakítani.
A magyar diafilm hetven évéről szóló sajtótájékoztatónak az Erzsébet körúti Art+Cinema adott otthont. Nem véletlenül: ennek épületében található ugyanis Bíró Ferenc gyűjteménye is, és ez a mozi szokott rendezni nagysikerű diafilmvetítéseket, amelyeken színészek olvassák föl a diákhoz tartozó szövegeket. Ez alkalommal az ismert szinkronhang, Seder Gábor narrált.
Szemnek és fülnek
A Diafilmgyártó Kft. hetven évét exkluzív kiadvánnyal, kiállítással, vetítéssorozattal, könyvvel és más programokkal ünnepli. Tegnap óta megvásárolható az emlékcsomag, amelybe négy jellegzetes diafilmet válogatott össze a kiadó, ezek a diázás kezdeteihez kötődnek. A Klebersberg Kultúrkúriában holnap nyílik az a kiállítás, amelyen 70 irodalmi mű egy-egy diafilm-illusztrációját tekinthetik meg az érdeklődők. Január 20-án ugyanitt tartják a Diafilmek délutánját két teremben. Az egyikben, Szalay Kriszta mesél kisebbeknek Hevesi Imre gitárjátékának kíséretében, a másikban a nagyobbaknak izgalmas, interaktív, játékos előadást tart Molnár Levente, a MOMENTÁN Társulat tagja, diavetítéssel és sok vidám improvizációval. Az egész jubileumi évben lesz diafilmvetítés, amelyet havonta vasárnap délelőttönként rendeznek az Art+Cinema moziban. Az első előadás időpontja: január 14-e, 11 óra, a mesélő Zsurzs Kati színésznő lesz. A diafilmek helyet kapnak a 7. Budapesti Klasszikus Film Maratonon is szeptemberben, de a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál is tele lesz diafilmes programokkal. Az ünnepi évet egy, a magyar diafilmgyártás történetéről szóló könyv koronázza meg.
Az első, nagy sorozatban megjelenő diakópiákat először propagandacélokra használták, ami nem is olyan különleges a Magyar Diafilmgyártó Vállalat esetében, hiszen 1954-ben alapították – derült ki a tegnapi eseményen. Elődje, a Magyar Fotó Állami Vállalat Dia-osztálya traktoroslányokról, a Párt eredményeiről, selyemhernyó-termesztésről, Sztálin és Rákosi életéről készített diafilmeket, de kezdetben a tömegtájékoztatást is szolgálták a szalagok, diafilm-híradók utaztak vidékre. A Dia-osztály természetesen megrendelésre, pontosabban politikai kérésre dolgozott, egyetlen partnere a SZÖVOSZ (Szakszervezetek Országos Szövetsége) volt, kereskedelmi forgalomba a diavetítő megjelenésével (1953) kerülhettek diafilmek, ennek folyományaként jöhetett létre a Diafilmgyártó Vállalat. Korábban készültek „tanulságos mesék” az ötvenes évekhez illő propagandaszándékkal, azonban a Diafilmgyártó Vállalat megalapítása mérföldkő volt a szalagos mesediafilmek történetében. (A „hőskorszak” ideológiai töltetű filmjeit – mint például a Botrány Göbölyőn című antiklerikális művet − azonban nem a vállalat, hanem az adott minisztérium adta ki.) A Kacor király volt az legelső diafilm, amit piacra dobtak 1954-ben, s innentől számítva egyre több és több diafilm készült a legkisebbeknek. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kilencvenes évekig összesen hatezer kiadvány készült el, ezek 70 százaléka ismeretterjesztő dia volt, túlzás nélkül minden témában.
Mára már kizárólag a gyerekeknek szóló kiadványokat értjük a diafilm alatt, csakis a mesék jutnak eszünkbe a műfaj hallatán. Ebben része van annak is, hogy az illusztrátorszakma színe-java dolgozott ezeken a diafilmeken, neves grafikusok, plakáttervezők, rajzfilmesek, képregényrajzolók, karikaturisták, képzőművészek. Zórád Ernő volt a legfoglalkoztatottabb grafikus (aki maga 29 filmet rajzolt meg), de rengeteg diafilmet illusztrált Györffy Anna, Rogán Miklós és felesége, Szabó Ágnes, valamint Réber László és Sajdik Ferenc.
A kilencvenes évekre lankadt a diafilm iránti érdeklődés, azonban a privatizáció révén megmenekült a Diafilmgyártó Kft. Tíz év után új mese készült 2003-ban, ám az igazi áttörést a Bogyó és Babóca hozta 2004-ben. Mára már Dániel András népszerű Kuflik-mesesorozata, Berg Judit, Lackfi János és Varró Dániel művei is kaptak diafilm-adaptációt. Bár még mindig manuálisan, ollóval vágják el a diafilmek szalagjait – ezért végződik minden diamese egy olló jelével –, a műfaj nem ragadt a múlt században és sokan vásárolnak ma is diákat: évente 220 ezer diafilm talál gazdára, és 5-6 új film készül. A diafilmekre van kereslet, nem idén lesz az utolsó nyisszantás, amit egy szalagos filmen elvégeznek, sőt.
Hungarikum?
A diafilmek értékét külön emeli, hogy ma már kizárólag Magyarországon gyártják őket. A mesék, történetek szalagos diafilmen történő megjelenítése elsősorban a kelet-európai régióban volt jellemző. Az egykori szovjet országok mindegyikében készültek diafilmek, ám egyedül a magyarországi gyártás maradt fenn. Diafilmeket könyvesboltokban és játékkereskedésekben kaphat az érdeklődő. Az otthoni diafilmnézés máig a legjobb családi programok egyike és a készülék hiánya, illetve meghibásodása sem okozhat gondot – diafilmvetítő sokfelé kapható, a készülékeket többek között a Játékforrás élménybolt is javítja.