Benedek Miklós hosszabb ideje betegeskedett, mégis, amíg tudott, szinte a haláláig játszott. December közepén még színpadra lépett a Vígszínházban, Molnár Ferenc darabjában, a Játék a kastélyban című előadásban. Ezt az előadást többször láthattam. Turait játszotta, a színműírót. Benedek Miklós elképesztő természetességgel tudott szmokingot, vagy frakkot viselni, önmagában hordozta azt az eleganciát, amit a külsőségekben is képes volt megjeleníteni. Molnár egyébként is az egyik kedvence volt, többször rendezte is a gyakran játszott szerző műveit.
Édesapja, Tibor népszerű komikus, kabaréműsorok szereplője volt, nyilván volt szerepe abban, hogy Miklós is a színészetet választotta. A főiskolán Szinetár Miklós volt az osztályfőnöke. Először a Nemzetibe került, majd a Katona József Színház alapító tagja lett, ahol húsz évet töltött. Meghatározó előadásokban szerepelt, a társulattal sokat járt külföldön. Az ő nevéhez fűződik a Budapest Orfeum című előadás kezdeményezése, amelyben Császár Angela és Szacsvay László partnereként énekelt, táncolt. Anyanyelvi szinten tudott kuplékat előadni, a jó értelemben vett polgári ízlést, sármos, szigorú, ám mégis megnyerő színpadi stílust képviselni. Ezt később tanította is a főiskolán. A Benedek-tanítványok el is sajátították a stílust, tanárként is nagyon kedvelték őt, hiszen maga volt az élő színháztörténet, tele jobbnál jobb színházi anekdotákkal. A tanítványai egy részével pedig szinte baráti kapcsolatot ápolt és figyelte a pályájukat később is, miután végeztek. A színművészt Schwajda György hívta az új Nemzetibe, ahová 2009-ig kötődött. Aztán szabadúszó lett és az utóbbi években az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagjaként dolgozott.
Filmen is keresett volt, népszerű mozgóképekben, tévéfilmekben tűnt fel, leginkább jellegzetes karakterszerepekben. Sokfelé játszott, szívesen látott vendég volt a Játékszínben, legutóbb a József Attila Színházban, de ment mindenfelé, amerre hívták.
Interjúk alatt, amikor kérdezték, nem könnyen nyílt meg, mindig mérlegelte, mennyi tartozik a közönségre a lelkéből, a magánéletéből, a tragédiáiból. 2020-ban vesztette el nagyobbik fiát, Tibort, az olimpiai bajnok vízilabdázót. A gyász, halálig az arcán maradt. Vonásai még szomorúbbak lettek. Egy apa sohasem tudja teljesen feldolgozni, elfogadni, ha a fiát neki kell eltemetnie. Mindezt a fájdalmat Benedek Miklós nem titkolta, de igyekezett, amennyire lehetséges, fegyelmezetten, méltósággal kezelni.
Az utolsó időkben is a színpad, na és az unokák jelentették a gyógyírt. A József Attila Színházban fellépett Az imposztorban, a 6SZÍN-ben pedig a Hárman a padon című előadásban. A Corvina Kiadó gondozásában épp a nyomdaleadás előtti állapotban van az a kötet, amelyben Vajda Katalinnal beszélgetett az életéről. Erre nagyon készült, gondosan válogatta a képanyagot, gondozta a szöveget.
Tavaly szeptemberben választották pályatársai a Nemzet Színészei közé. Ez igazán boldoggá tette, úgy érezhette, hogy szakmailag, megbecsülésben a helyére került. Sajnos nem élvezhette sokáig ezt a helyzetet. Napról napra mennek el közülünk, akiket nagyon szerettünk. Benedek Miklós is ebbe a körbe tartozik, nem lehet őt pótolni, az emlékét kell, hozzá méltóan őriznünk.
Meghalt Benedek Miklós