„A Szabadságpárt nem más, mint az osztrák szélsőjobb parlamenti karja“- jelentette ki a kereszténydemokratákkal együtt kormányzó osztrák zöld párt elnöke, Werner Kogler, alkancellár. Ő az első politikus - legalábbis a nyilvánosság előtt - aki az idén esedékes parlamenti választások előtt szövetségre szólította fel Ausztria demokratikus erőit, hogy közösen akadályozzák meg Herbert Kickl pártelnök kancellárságát, radikális pártjának katapultálását a hatalomba. Szerinte a jelenlegi koránypártoknak, továbbá a szociáldemokrata pártnak, a liberális Neosnak össze kell fogniuk, velük együtt kell lépniük az osztrák szakszervezeteknek, a vállalkozók érdekeit képviselő csoportoknak, s a köztársasági elnöknek, hogy lehetetlenné tegyék az illiberális fordulatot.
A közvéleménykutatások 2022. nyara óta folyamatosan jelzik az FPÖ első helyét a politikai pártok népszerűségi listáján, értékei 29-31 százalék között mozognak. Pontos arányokat nem lehet tudni, a párt vezetői korábban a népszerűségi adatok alábecsüléséről panaszkodtak, mert a hívek egy része félt bevallani pártszimpátiáját, az utóbbi időben viszont, amióta az FPÖ az élre tör, a hezitálók megnyerésére inkább túlszámolják követőiket. Christian Hafeneckker főtitkár szerint a Covid-pandémia idején követett politikájuk elhalványította a 2019-es Ibiza-botrányt, amely a spanyol üdülőhelyen titkon felvett videófelvétellel bizonyította a párt akkori elnökének pénzéhségét, korruptságát, s végül a teljes kormány bukásához vezetett.
Az FPÖ-t 2021. nyara óta irányító, 55 éves pártvezér, a magát máris népkancellárnak nevező Herbert Kickl kitűnő populista érzékkel támadta, hogy a kormány kötelezővé akarta tenni a Covid elleni oltást, s mozgalmával haladéktalanul a demokratikus jogaikat is féltő tiltakozók élére állt. Az oltásellenesek, s az őket támogató szélsőjobboldali erők, nagyszabású demonstrációkat szerveztek, s az ország vezetői számára is csak utólag derült ki, micsoda harag forrt országszerte az indulatformáló kiskocsmákban. A legnagyobb osztrák tartományban, Alsó-Ausztriában az abszolút többségét a tavalyi választáson elveszített Johanna Mikl-Leitner pédául csak úgy tudta pozícióját megtartani, ha koalícióra lép az FPÖ helyi főnökével, Udo Landbauerrel, ami azt is jelentette: kártérítést fizetnek a tartomány azon lakóinak, akiket korábban a Covid elleni oltás elutasítása miatt megbüntettek. Az egykoron nagykoalíció párti Mikl-Leitner egyre inkább megbékél a helyi ÖVP-FPÖ koalícióval, s általában is helyesli helyi együttműködésüket (három tartományban él a kilencből néppárti-szabadságpárti koalíció.)
Karl Nehammer kancellár viszont központi szinten ellenzi az eddig már két alkalommal megvalósult ÖVP-FPÖ kormányt, amely a legkönnyebben biztosítaná a többséget. Nem is annyira a szabadságpárti tagságtól tart, csak a szélsőjobb vezérét utasítja el.
Biztonsági kockázatnak tartja Kicklt, aki ma is ápolja az együttműködési megállapodást Putyin pártjával, isteníti Orbánt, ellenzi a semlegességnek azt a kormányszintű értelmezését, amelybe nemzetközi katonai egyezményekben való részvétel, Ukrajna támogatása is belefér. Nem szereti a „klímahisztit”, a migránsokat, a Corona elleni oltásokat, az Európai Uniót.A közvélemény-kutatások Kickl országos elsőségét mutatják ugyan, de azt is jelzik, hogy maga az FPÖ népszerűbb, mint első embere. Ebből vonta le a kancellár azt a következtetést, hogy pártjához édesgeti a szabadságpárti tagságát, megpróbálva pápábbnak lenni a pápánál. Azaz keménykedik migráns ügyben, elítéli a korrupciót, harcot hírdet a fel-felerősödő infláció letörésére. Eddigi igyekezetét azonban nem koronázta siker, az elemzők szerint Kickl hitelesebb, mint utánzója.
Hírek szerint a színfalak mögött tárgyalások kezdődtek egy esetleges jövőbeni közös kormányról a néppárt és a szociáldemokrata párt között. Az utóbbi elnöke, Andreas Babler, ha óvatosan is, de baloldalibb politikáját folytat elődeinél. Így nem is ő, hanem az SPÖ régi emberei, parlamenti politikusai tárgyalnak a néppárt illetékeseivel. Ha létrejönne egy koalíció a nagyok között, abba harmadikként valószínűleg bevennék a zöldeket vagy a liberálisokat is.
Január 26-án mondja el nagyszabású évindító beszédét Karl Nehammer. Ha ezt kedvező visszhang fogadja, akkor elképzelhető, hogy az ÖVP megpróbálja júniusra, az EP-választásokkal egy napra előrehozni a szeptemberre tervezett parlamenti választásokat. De az sincs kizárva, hogy marad az általános választások eredeti időpontja, tekintve, hogy Ausztriában az összes uniós tagország közül a lealacsonyabb az EU népszerűsége, a legkevesebben vannak, akik szerint megérte csatlakozni. Arról nem is szólva, hogy az osztrák európai parlamenti képviselők politikailag többnyire súlytalanok, sokszor kiöregedett tv-sztárok, színészek, laikusok pályáznak a magas fizetésekre. Az FPÖ, az SPÖ nem változtat eddigi jelöltjén, az ÖVP is csak azért, mert régi brüsszeli embere, a pártnál európaibb Othmar Karas felmondta az együttműködést, s már csak azon töpreng, visszavonul-e a politikától vagy tán új pártot alakít. Az osztrák választások felkent szakértője, Robert Stein nem ajánlja a két választás egy napra helyezését, szerinte a választók figyelmetlensége biztosan keveredést fog hozni a két különböző rendszerben.
Január 26-án ülésezik a szociáldemokrata párt elnöksége is, Babler beszédet mond, erről már egyeztetett Nehammerrel. De még nagyobb szereplésre készül február 14-én, hamvazószerdán, az osztrák egészségügyi rendszer gondjaival fog foglalkozni. Sokat emlegetik a kancellári hivatal európai ügyekben illetékes ÖVP-s miniszterét, Karoline Edtstadlert, akit Johannes Hahn után brüsszeli biztosnak is el tud a pártja képzelni és brüsszeli frakciója vezetőjeként is. A szép, rátermett és kőkemény politikusnő élete legnehezebb időszakának tartja, amikor Herbert Kickl belügyminiszter helyettese volt államtitkári miőségében, s pártfeladata volt a „főnök“ mérséklése.