A konzervatív párti miniszterelnök, Sunak a nottinghamshire-i Mansfieldben tett csütörtöki látogatásán jelezte, „munkahipotézise” szerint a szavazást az év második felében tartják meg. Eddig is egy októberi urnák elé járulás volt a legvalószínűbb, de a kormánypárt népszerűségének megugrása esetén május is szóba jöhetett volna, és a kormányfő mostani megfogalmazása ezt sem zárta ki. Egy korai erőpróbára utal, hogy már szombaton életbe lép a társadalombiztosítási járulék ősszel meghirdetett 2 százalékos csökkentése, ami Sunak szerint egy átlagos keresetű dolgozónak évi 450 fontos (közel 200 ezer forint) pluszt jelent majd. Hasonlóan megtévesztőnek tűnik, hogy szokatlanul korai időpontra, március 6-ra hirdette meg a kormány a költségvetés benyújtását.
Az ezúttal hétköznapi öltözetben megjelenő Sunak elmondta, hogy a választás előtt „nagyon sok a dolga”, elsősorban a gazdasági eredmények javításán, majd erre építve az adócsökkentéseken fáradozik. Úgy érzi, jól áll sokat emlegetett öt prioritása megvalósulása terén, azaz meg tudta felezni a –10 százalékot meghaladó – inflációt, elindult a növekedés, csökken az államadósság és az ellátásra váró betegek 7,2 milliós tömege, végül folyamatosan esik vissza a lélekvesztőkön érkező illegális menekültek száma, karácsony idején le is állt a „forgalom”.
Mindenki csalódott, aki konkrét lépések bejelentését várta az ellenzéki Munkáspártot vezető Sir Keir Starmertől, aki a nyugat-angliai Bristol egy gyárában mondott beszédet ugyanaznap, de legalább hangzatos szavakban nem volt hiány.
Mint mondta, pártja a „reményt” csillantja fel az „ország lepusztultsága miatt kétségbe zuhant szavazópolgárok” előtt. A kormányfő „házfoglalóként húzza ki idejét a Downing Streeten, remeg, habozik és halogat, miközben az ország türelmetlenül várja a változást” – dramatizált a Munkáspárt frontembere. Az egykori emberi jogi ügyvéd kizárta a „gyorstalpalást, a csodaterápiát, s bár elméletben az adócsökkentés a célja, mielőtt ebbe belevágna, elkerülhetetlen a gazdaság növekedése”, azaz ebben egyetért a kormányfővel. Sir Keir furcsa módon egyszerre tűnt magabiztosnak és követett el hibákat, amikor összemosta a 14 éves konzervatív uralmat a Westminster egészével, s nemcsak a kormányt, hanem egész Nagy-Britanniát minősítette „borzalmasnak”. Az ellenzék vezére a legfontosabbnak a választók mozgósítását nevezte, annak érdekében, hogy leendő kormánya erős felhatalmazással rendelkezzen a nehéznek ígérkező változások levezénylésére.
Újdonság, hogy Lee Anderson, a Konzervatív Párt elnöke nem a Munkáspártot, hanem a toryktól jobbra álló Reform UK pártot jelölte meg igazi veszélyként. Sir John Curtice neves politológus megerősítette e nézetet, mondván, a kormánypártot 2019-ben támogatók közül minden hatodik lenne kész az egykori Brexit-pártra szavazni, de „a legsúlyosabb lidércnyomásnak az bizonyulna”, ha Nigel Farage a támogatásával alapított populista mozgalom élén térne vissza a politikába. Szavai szerint a Reform kezd hasonló népszerűségnek örvendeni, mint a legutóbbi választásokon a UK Függetlenségi Párt. Várhatóan nem szerez majd egyetlen mandátumot sem, de milliókat hódíthat el a konzervatívoktól. Lényeges különbségként a Reform most azt ígéri, hogy a tory többséggel rendelkező választókerületekben is állít jelölteket. A megosztó politikus comebackje azonban nem biztos, mert 60 évesen már kevésbé lehet éhes a közéleti szereplésre, különösen, mert immár vonzó szerződés köti őt a GB News kereskedelmi médiacsatornához.
