- Fenséges vendégség

Száz évvel ezelőtt Ruttkay József barcelonai magyar konzul megjelent a Continental Szállóban, ahol a kék-fehérek laktak, és hálás köszönetét fejezte ki az MTK csapatának „azért a nagy propagandáért, amelyet gyönyörű barcelonai szereplése a magyar nemzet szolgálatában tett”.

A kék-fehérek aznap 1:0-ra legyőzték az FC Barcelona együttesét, amelyről a Sporthírlap azt írta: „Az utolsó hetekben még az eddigieket is felülmúló tüneményes eredményeket ért el, amit jórészt új kapuvédjének, a magyar Plattkónak köszönhet, aki Ricardo Zamora távozásával került a megtisztelő posztra.”

Nem mellesleg, az 1919 és 1929 közötti tíz évet tartják Katalóniában a Barcelona első aranykorának. Igaz, az MTK sem volt semmi: 1917 és 1925 között kilenc bajnoki aranyérmet nyert zsinórban. Ez alatt meccseinek 86 százalékán győzött, 9,2 százalékán döntetlent ért el, és csak 4,8 százalékán szenvedett vereséget, az összesített gólaránya 807:125 volt. Mindössze két évad akadt, amikor kétszer is kikapott, 1918-ban veretlenül zárta az első osztályú sorozatot. (Azaz hatszor csak egyetlen vereség érte.)

Az 1923/24-es szezonban, amelynek téli szünetében Spanyolországban járt, az első fordulóban vesztett a VAC ellenében (0:1), majd 19 győzelmet és 2 döntetlent számlált. Aztán mindennek betetőzéseként 1924 októberében 11:2-re győzte le bajnoki meccsen az FTC-t.

Ibériába 1923 decemberében nem akármilyen keret érkezett. Egész pályafutását tekintve Braun József, Kertész Vilmos, Mándi Gyula, Nyúl Ferenc 9-szeres, Orth György 8-szoros, Kropacsek Ferenc, Molnár György 7-szeres, Nádler Henrik, Opata Zoltán 6-szoros, Nyúl Vilmos, Senkey Imre 5-szörös, Fábián Sándor, Kovács István 4-szeres, Senkey Gyula, Siklóssy Antal 3-szoros, Jeny Rudolf, Weszter Károly 2-szeres, Winkler Róbert egyszeres bajnok volt az MTK-val.

A csapat előzőleg Svájcban, Franciaországban és Németországban járt. Zürichben, a Grasshoppers hó borította pályáján, „kutya hidegben” 1:1-et ért el a Young Fellows együttesével szemben. A kék-fehérek gólja Molnár sarokrúgásából esett, a beívelést a svájci kapus beejtette. Winkler II lövését viszont kivédte, közben hátulról előreszólt valaki az MTK-ból: „Szép volt, Vinyő!” Mire Kertész II replikázott: „Csak a labda megfagyott útközben.”

Strasbourgban 2:0-ra győzött a magyar csapat, majd karácsonykor – december 26-án – Neunkirchenben nem akart kiállni a helyi Borussiával szemben, mert a pálya teljességgel alkalmatlan volt. Végül a házigazdák kérésére kétszer 30 percet játszottak, ha már egybegyűlt 8000 didergő néző, és újabb 1:1 került a túrakrónikába, a gólt ismét Molnár lőtte (ezúttal nem szögletből).

Négy nappal később a portya első és utolsó vereségét szenvedte el az együttes: San Sebastianban 3:2-re kikapott a Real Sociedadtól, de január elsején 4:0-lal vágott vissza, a Kohnból lett Kertész szabadrúgásgólja egyenesen fenséges volt.

Akárcsak az év első napjának másik programja, amelynek során Zita spanyol királynénál tisztelgett az MTK, Brüll Alfréd elnök pedig átnyújtotta az egyesület jelvényét díszes tokban, ezzel a felirattal: „Hódoló szeretettel Magyarország sokszoros bajnokcsapatától. 1924. január 1.”

Következett Barcelona.

A kék-fehérek 1922 decemberében, 1923 januárjában is jártak Katalóniában, és két, egyaránt gól nélküli döntetlent értek el a katalán együttessel szemben. Az 1924-es esztendő azonban más volt, mert a 12 207 pártoló tagot számláló FC Barcelona akkor ünnepelte fennállása negyedszázados jubileumát. A nevezetes év rosszul kezdődött a számára. Akár a meccs az MTK-nak. Kropacseket Josep Grácia a harmadik percben mellbe rúgta, a kapust le kellett cserélni. (Az Est című lap másnap azt jelentette: „Már jól érzi magát.”)

A második félidő összehasonlíthatatlanul jobban indult. Jeny elfutott, beívelt, és Opata, aki már Baszkföldön is két gólt szerzett, a hálóba fejelt. De még messze volt a vége. Noha a „Barça” nélkülözte Paulino Alcántarát, José Planast, Josep Sametiert és Agustín Sanchót, a korabeli beszámoló szerint „óriási erővel támadott, de a kék-fehér védelem, élén a fiatal Fábiánnal és a pompás formát játszó Mándival, minden támadást visszavert”.

Sőt, egy alkalommal akár 2:0-ra is javíthatott volna az MTK, de Siklóssy ötméteres lövését Plattkó Ferenc különleges reflexszel hárította. Ezért is írt hozzá ódát Rafael Alberti, a legnagyobb spanyol költők egyike.

Hogy maradt az 1:0, az a Barcelona csapatában 395 mérkőzést játszó Vicente Pierának is volt köszönhető. A játékvezető a hajrában – Fábián „labdahordozása” miatt – büntetőt ítélt a vendéglátók javára, ám kirívó döntését a 15 ezres barcelonai közönség éktelen füttykoncerttel fogadta. Fábián tiltakozásul otthagyta a ketrecet, a sportszerű csatár pedig messze az üres kapu mellé lőtte a tizenegyest.

Így aztán diadalmasan összegezhetett a 8 Órai Újság: „Ennek a magyar sportra nézve felbecsülhetetlen értékű győzelemnek értékét emeli az, hogy Orth kiújult lábbaja miatt a második félidőben nem vett részt a játékban.”

Másnap megrendezték a visszavágót, az 2:2-vel zárult úgy, hogy a 80. percig – Artur Cella és az argentin Emilio Sagi-Barba góljával – 2:0-ra vezetett a Barcelona, aztán Braun szépített, majd közvetlenül a lefújás előtt Opata egyenlített.

A túrázókat sokaság várta január 11-én a pályaudvaron. Miként a Sporthírlap tudósított: „Az MTK futballcsapatának fogadtatására az érdeklődők nagy tömege jelent meg péntek délben a Déli vasútnál, a hétköznapi munkájukat megszakító embereknek nagy része azonban a vonat késése miatt nem várhatta meg a diadalmas útjukról visszatérő derék fiúkat, és bosszúsan indult vissza a városba.” A trieszti gyors délután fél egy helyett kettőkor futott be. Ez azonban nem akadályozta meg Hajós Alfrédot, az első magyar olimpiai bajnokot, az MLSZ alelnökét abban, hogy meleg szavakkal köszöntse az együttest.

Nem volt ennyire szívélyes az MTK vezetősége, amely hamarosan közleményt adott ki: „Mérlegelve az összes körülményeket, arra a szilárd elhatározásra jutottunk, hogy csapatunk többé nem keresi fel Spanyolországot. Elsősorban a spanyolok kemény, mondhatni, durva játékmodora érlelte meg bennünk ezt a gondolatot. Meg az, hogy annak a csapatnak, amely a Barcelonát otthonában akarja legyőzni, legalább öt góllal kell jobbnak lennie. Örülünk, amiért megismételtük a bravúrt, amely eddig egy csapatnak sem sikerült, hogy veretlenül kerültünk ki a Barcelona elleni mérkőzésekből, sőt le is győztük a világhírű ellenfelet, de bizony még ez az eredmény sem érte meg azt a nagy fáradságot és a sok sérülést, amik a meccsekkel együtt jártak és a barcelonai mérkőzésektől elválaszthatatlanok.”

A dicsőséget persze nem lehetett elvenni a kék-fehérektől. Lám, itt is erről volt szó.

Száz év…

Vagány.