A budaörsi Liliom a címszerepet vendégként alakító Alföldi Róbertre íródott. Az utóbbi időben Németországban dolgozó rendező, Kovalik Balázs meghagyta Molnár Ferenc legendássá vált dialógusait, de az előadás újabb párbeszédekkel, monológokkal, vendégszövegekkel bővült. Az alaptörténetben több jelentős dramaturgiai változtatás is megfigyelhető (Dramaturg: Ari-Nagy Barbara). Ebben a Liliomban a főszereplő nem egy hintáslegény, hanem egy művész, azon belül is egy színész. Muskát és nem Muskátné, nem a körhinta tulajdonosa, hanem egy televíziós cégé, amelynek Körhinta a neve. A másság hangsúlyozottan megjelenik az előadásban, Marikából például Marcika lesz, aki őszintén szerelmes Hugóba.
Írtunk már arról, hogy korábban is előfordult, Liliomot nem egy fiatalember játssza. Ez a változtatás semmiféle zökkenőt nem okoz, nagyon is átgondolt módosítás. Ennek a Liliomnak már múltja van, komoly szakmai múltja, mondjuk azt – visszanyúlva Molnárhoz –, hogy nagy a híre. Tudják róla, hogy jó, jól csinálja azt, amit művel. Mégis kiszolgáltatott, nem önmaga ura, hanem másoktól függ. Jól szimbolizálja ezt a helyzetet az a mozdulatsor, amikor Liliom egy hatalmas konténer tetején (díszlettervező: Antal Csaba) egyensúlyoz. Liliom kitaszítottá válik, mert nem áll be a sorba, mer nemet mondani. Ez könnyen elvezethetne a mai kultúrpolitikához, de Kovalik előadásban nincsenek direkt utalások, legfeljebb áthallások.
Komolyan elgondolkodtató a Liliom temetését mutató jelenet, amely egyfajta refrénné is válik a produkcióban. Liliomot hosszan búcsúztatják, méltatják mai színházak, szakmai szervezetek, a szöveg kapcsolódik Alföldi Róbert valódi életpályához, mint ahogy a díjait is felsorolják, megtoldva groteszken ható kiegészítésekkel. Ám az egész pontosan a képünkbe vágja a hazai színházi élet hazug, képmutató gesztusait, mit ahogy a halál pillanatában mindenki kisajátítja az elhunytat. Még azok is, akik ellenségnek tekintették őt. Liliom fel is ül a koporsóban, és egyáltalán nem lepődik meg azon, ami történik.
Alföldi Róbert nagy kedvvel és igazán önmagát adva formálja meg Liliomot. Megy előre, még akkor is, ha elgáncsolják. Nem akar másmilyen lenni, mint amilyen valójában. Van még egy meglepő ötlet az előadásban: szintén a búcsúztatáshoz kapcsolódóan levetítik Liliom nagy filmjeit. Persze ezek fikciós bejátszások, használva Molnár jeleneteit is. Megneveznek rendezőket is, Jancsó Miklóstól Káel Csabáig, nemzetközi és hazai szakmai díjakat, amiket Liliom kiérdemelt egy-egy alakításáért. A bejátszásokban a budaörsi társulat színészei működnek közre.
Komoly színészi teljesítményt nyújtanak Alföldi Róbert partnerei is. Julikát Hartai Petra játssza remekül. Minden kiolvasható az arcáról: a hűség, az odaadás, a feltétel nélküli elfogadás.
Muskátot Ilyés Róbert alakítja, ahogy mondja, ő az egyetlen Julika mellett, aki igazán szereti Liliomot. Még akkor is, ha elküldi őt. Ahogy hozzáér az egyik jelentben, az az előadás egyik legmeghatóbb jelenete. Marcikát, aki Julika nagyon jó barátja is, Juhász Vince e.h. játssza szenvedélyesen. Nagyon megrázó és őszinte a Hugót alakító Böröndi Bence szerelmet valló monológja is. Spolarics Andrea markáns Ficsúr. Bregyán Péter pedig nehezen feledhetően búcsúztatja többször is Liliomot.
A mennyországi epizód inkább keserű paródia. Az egész előadás több részében is felkavaró, még akkor is, ha bennem többször felvetődött: egy mai színészsorsról szóló történethez miért éppen a Liliomot kellett elővenniük az alkotóknak? A vállalkozás újszerűsége azonban nagyrészt őket igazolja.
Infó: Molnár Ferenc: Liliom. Budaörsi Latinovits Zoltán Színház. Rendező: Kovalik Balázs
