Tavaly év végi összefoglalómban 2022-öt a globális polikrízis évének neveztem: a Covid-járvány még tobzódott, az élelmiszer- és energiapiacok fölborultak, az infláció robogott, egyes gazdaságok a stagfláció küszöbére sodródtak, súlyos háború robbant ki Európában. Rossz év volt, ami után a világ csak jobb jövőben reménykedhetett.
De jobb lett-e 2023? Bizonyos szempontból igen, más vonatkozásban nem. A legnagyobb sikert a világ a négy éve tartó Covid-járvány megszelídítésében érte el. 2020 elejei kitörése óta a pandémia világszerte hét millió áldozatot követelt, túlnyomórészt az első három évben. Az idén elhunytak az összes haláleset négy százalékát tették ki. A jövő évre marad a járvány végleges megszüntetése.
VILÁGGAZDASÁG – TÚL A LEGROSSZABBON
A magas infláció és kamatlábak miatt borúlátóak voltak a gazdasági előrejelzések 2023-ra, sokan „szinkronizált recessziót” vártak például az Atlanti-óceán mindkét oldalán. A valóság rácáfolt a negatív várakozásokra. A kamatlábak sorozatos emelése ellenére Amerikának sikerült a „puha landolás”, a növekedés kicsit még gyorsult is: 2023 az átmenet éve lehet egy mérsékelt fellendülés felé. A piaci spekulációk már arról szólnak, hogy a Fed, a központi jegybank 2024-ben mikor kezdi el a növekedést serkentő kamatvágásokat. Ha ebben fékezi valami, az a tőzsdék valószerűtlen száguldása: a Nasdaq például 40 százalékkal szökött fel az idén. Az erős ellenszelek az európai gazdaságot sem taszították visszaesésbe, ha csigalassúsággal is, de bővült. Az EU átlagos munkanélkülisége ma alacsonyabb, mint a Covid-pandémia előtt volt.
A legörvendetesebb hírek az inflációs frontról jöttek: szigorított monetáris politikákkal az elmúlt két évben sikerült megfékezni az árcunamit. (Sajnos az inflációellenes harcban hazánk a legrosszabbul teljesítő EU-s ország volt: az éves átlagban tízszázalékos „háborús” infláció magasabb, mint a valóban háborúzó Oroszország és Ukrajna áremelkedése.)
Nem várt jó hír, hogy 2023-ban a protekcionizmus fokozódása sem tudta megakadályozni a világkereskedelem növekedését, ami különösen a hazánkhoz hasonlóan export-vezérelt gazdaságokat segítette. Ám a nagyhatalmi rivalizálás fokozódása, a nacionalista iparpolitikák, a növekvő állami támogatások és a geopolitikai szankciók további térnyerése esetén csak idő kérdése, hogy mikor áll le a nemzetközi kereskedelem bővülése, s fékeződik le a világgazdaság fő hajtómotorja.
Joe Biden amerikai elnök az idén is igazolta, hogy még Trumpnál is protekcionistább, az utóbbi Kínára összpontosító merkantilista megszállottságát Bidennél a geopolitika és a nemzetbiztonság prioritása váltotta fel. A cél Kína feltartóztatása a nemzetbiztonsági szempontból fontos csúcstechnológiákban és a kritikus értékláncok Amerikába való visszatelepítése. Az idén már hatszáz fölé nőtt a feketelistázott kínai techcégek száma. 2024-ben a két szuperhatalom elmélyülő gazdasági hidegháborúja lesz a legsötétebb felhő a világgazdaság horizontján.
GEOPOLITIKAI FESZÜLTSÉGEK, HÁBORÚK
Idén fölgyorsult a többpólusú világrend irányába ható evolúció. Vagy inkább a sokpólusú „globális rendetlenség” felé vezet ez? A világot informálisan kormányzó Hetek ellensúlyának szerepére vágyó BRICS-csoportosulás (Kína, Oroszország, India, Brazília, Dél-Afrika) januártól kiegészülve a globális Dél hat középhatalmával a világnépesség felét, a globális GDP harmadát adja majd. Jövőre a kibővített BRICS-nek Oroszország lesz az első soros elnöke, ami lehetőséget ad Moszkvának a nemzetközi elszigeteltségből való kitörésre. A Kína-Oroszország-Irán geopolitikai háromszög az Amerika-ellenességben és a nyugati szankciók kivédésében talált egymásra. Kína orosz és iráni olajat importál, Irán drónokat szállít Oroszországnak. A trió tevékeny a dollár hegemónia visszaszorításában, idén a jüan lett Oroszország fő külföldi valutája.
Valószínűleg a „globális rendetlenség” fokozódásával, a szuperhatalmak regionális ellenőrző szerepének csökkenésével függ össze a súlyos katonai konfliktusok – háborúk, polgárháborúk, terrorista lázadások – rekordmagas szintje. Az idén harmincöt ilyen konfliktust jegyeztek fel a világon. Az utóbbi években puccsjárvány söpört végig Afrikán. A konfliktusok garmadájában a világ alig figyel a Darfurban tavasszal kirobbant súlyos háborúra, amely újabb népirtással fenyeget Szudánban.
Európa 1945 utáni legnagyobb háborúja Oroszország és Ukrajna között a harmadik évhez közeledik, óriási áldozatokat szedve mindkét oldalon. Már 2022 végén kirajzolódtak az állóháború körvonalai. A nyáron erős nyugati haditechnikai támogatással megindított ukrán ellenoffenzíva a patthelyzetet akarta megtörni, de – a derűlátó várakozásokkal ellentétben – sikertelenül. Az ukrán hadsereg nem tudott mélységi áttörést elérni a megerősített orosz védelmi vonalakban. A visszafoglalt területek Ukrajna területének kevesebb mint 0,1 százalékát teszik ki, míg 18 százaléka továbbra is orosz fennhatóság alatt van.
FORDULAT ÉVE UKRAJNÁBAN?
Az elhúzódó háború Oroszországnak kedvez, amely hadigazdálkodásra rendezkedett be: a fegyvergyártás három műszakban üzemel, a lőszergyártás többszörösen gyorsabb ütemben bővül, mint az Ukrajnát támogató nyugati partnereknél. A Kreml jövőre 70 százalékkal növeli a katonai költségvetést. A gazdasági/katonai erőviszonyok mindinkább az oroszok javára tolódnak el. Ukrajna számára a nemzetközi környezet is kedvezőtlenül alakult. Az Izrael-Hamász háború nemcsak Washington figyelmét vonja el Ukrajnától, de amerikai erőforrásokat is, miközben az ukrán hadsereg növekvő lőszer- és emberhiányban szenved. A szélsőjobb európai nyomulása, fokozódó behatolása a politikai főáramlatba nem kecsegtet sok jóval Kijev támogatásában, mint ahogy Magyarország soros uniós elnöksége sem a jövő év második felében. 2023-ban Ukrajna számára a legnagyobb nemzetközi siker az EU-csatlakozás megkezdéséről szóló, év végi brüsszeli döntés volt, amelyet a magyar kormány ellenséges hozzáállása sem tudott megtorpedózni.
Mivel ez év végén kimerül az Ukrajnát segíteni hivatott új fegyvervásárlási keret, Biden elnök újabb összeg jóváhagyását kérte a Kongresszustól. A kasszakulcs a republikánus többségű Képviselőházban van, amelynek vezetése nem lelkesedik az eddigi magas szintű támogatás fenntartásáért. Kizárható a Biden által kért 61 milliárd dolláros új csomag gyorsított kongresszusi jóváhagyása a következő hetekben. Bonyolítja a helyzetet, hogy a republikánusok az újabb segélyt Ukrajnától független ügyekkel kapcsolják össze, mint például az illegális bevándorlás megfékezése az USA déli határán. Washingtonban Európától remélik a kieső amerikai támogatás pótlását, de ott is mutatkoznak a háborús fáradtság és az ukrán győzelembe vetett hit gyöngülésének jelei. Bizonytalanság övezi az Európai Bizottság négy éves, 50 milliárd eurós támogatási csomagját, amelyet Orbán Viktor megvétózott, s az ügyben a jövő évi EU-csúcsig nem születhet döntés.
Az ukrán vezetés okkal aggódik. Ahogy az Economist katonai főszakértője írja: „Nehéz, veszélyes év elé néz Ukrajna.” Nem kizárt, hogy 2024 a fordulat éve lesz a háborúban, "a földet a békéért" formula alapján. Egyes amerikai források szerint a szembenálló felek már látják a háború folytatásának hiábavalóságát, és titkos tárgyalásokba kezdtek egy lehetséges tűzszünetről és kompromisszumos békerendezésről.
VÁRATLAN HÁBORÚ: IZRAEL-HAMÁSZ
2023 legtragikusabb meglepetése az Izrael és a Hamász között kitört véres háború. Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó röviddel a konfliktus kitörése előtt lelkendezett, hogy a Közel-Kelet nyugodtabb, mint bármikor korábban, „Gázában sikerült de-eszkalálni a válságokat.” Sem az izraeli, sem az amerikai hírszerzés nem érzékelte a veszélyt.
A Hamász ezt aknázta ki az október 7-i, Izrael elleni brutális támadással és tömegmészárlással, amelyre Izrael kíméletlen, humanitáriánus katasztrófát kiváltó megtorlással válaszolt Gázában, ami folytatódni fog az új évben. Közben fennáll a háború regionális kiszélesedésének veszélye, kiszámíthatatlan következményekkel. A Világbank például a hordónkénti olajár 150 dollár fölé ugrását jelezte előre a konfliktus kiterjedése esetén. A háború jó időre visszavetheti az utóbbi időben megindult arab-izraeli közeledést.
Izraelt egyetlen cél vezérli: a Hamász teljes, végleges elpusztítása. A szélsőjobboldali erők által uralt Netanjahu-kormánynak láthatóan nincs végjáték-terve a Hamász utáni időszakra. Tárgyilagos szakértők szerint a gázai konfliktusnak nincs katonai megoldása. Az izraeli katonai csapások mindinkább a kollektív és aránytalan büntetés látszatát keltik, csak fokozzák az Izraellel szembeni palesztin (és tágabb arab) ellenérzést. Izrael le tudja rombolni Gázát, de a Hamászt teljesen aligha, amely - valószínűleg rejtőzködve - Gáza erős szereplője marad. A totális háborúval aligha lehet politikai éket verni a Hamász és a palesztin nép közé.
Amióta a Hamász 2007-ben átvette a Gáza fölötti ellenőrzést, a most zajló háború az ötödik, de messze a legpusztítóbb a szembenálló felek között. Mindez megerősíti, hogy a távlati megoldást a kétállamiság jelenti, amelyet az izraeli kormány és a Hamász eddig elszabotált. De Washington sem támogatta kellő határozottsággal és pártatlansággal, szemet hunyt például az illegális zsidó telepek létesítése fölött Ciszjordániában. Pedig a végleges megoldás kulcsa Washington kezében van. A mindenkori amerikai elnök azonnali drámai változást tudna elérni, ha deklarálná: „Az Egyesült Államok elismeri Palesztinát független államnak.” 2024 nagy kérdése: a tűzszünet erős külföldi nyomással való elérése után Washington végre élére áll-e egy hatékony békefolyamatnak, a kétállamiság megvalósításának, vagy pedig tovább zajlik az erőszak ciklusa? A kétállami megoldás alkalmas új politikai vezetőket követel mindkét oldalon - és Amerikában is.
2024 – KRITIKUS VÁLASZTÁSOK
Választási cunami jön, jövőre 76 országban a világnépesség fele fog az urnákhoz járulni. Egyes országokban biztos a kimenetel: márciusban például Oroszországban Putyint ötödszörre is elnöknek választják. Júniusban az EU 27 országában lesz európai parlamenti választás, amelynek fókuszában a mélyülő bevándorlási válság lesz. A több országban fokozódó migránsellenesség és a szélsőjobboldali pártok megerősödése várhatóan jobbra tolja majd az EP politikai összetételét.
Ám a világszerte legnagyobb érdeklődéssel várt referendum a november 5-i amerikai elnökválasztás lesz. A fő tét: Joe Biden balközép vonalának továbbvitele vagy Donald Trump visszatérése a korábbinál is markánsabb autokratikus politikával. A folyamatban lévő bűnvádi eljárások ellenére Trump utcahosszal vezeti a republikánus elnökjelölt-aspiránsok listáját, biztos elnökjelöltnek tekinthető. Ha most tartanák az elnökválasztást, Trump nyerne Bidennel, a népszerűtlen és túl idősnek tartott demokrata elnökjelölt-várományossal szemben. Trump nyerésre áll azokban a „billegő” államokban, ahol a választás el fog dőlni.
Trump második elnöki ciklusa az amerikai demokráciára nézve minden korábbinál súlyosabb veszélyt jelentene, a fősodratú média a diktatúraveszélytől hangos. Az America First külpolitikai doktrína esetleges visszatérésének következményei a világporondon kiszámíthatatlanok. Ukrajna amerikai háborús támogatása valószínűleg végképpen megszűnne.
Boldog Új Évet, világ!