Az Orbán-kormány láthatóan nem vonta le a tanulságokat a 2018 után folytatott kormányzati gazdaságpolitika hibáiból, vagyis az úgynevezett magas nyomású gazdaság, avagy a gazdasági növekedés erőltetésének következményeiből. A magas nyomású gazdaság spiritusz rektora Nagy Márton korábbi jegybanki alelnök, jelenleg gazdaságfejlesztési miniszter. Az erőltetett növekedés egyik motorja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt, amely szinte ingyen – gyakorlatilag nulla százalékos - jegybanki hitelekkel 2020 előtt elárasztotta a gazdaságot, így pörgette a gazdasági növekedést.
A monetáris ösztönzés 2020 után leállt, a helyét a költségvetés vette át, és hol a Covid utáni kilábalásra, hol az ukrajnai háborúra hivatkozva költött el a kormány több ezer milliárd forintot. Azonban a hatalmas gazdaságpolitikai hibát a kormány a 2022-es választásokra készülve követte el, akkor amikor megijedt a Fidesz az ellenzék egyesülésétől, illetve Marki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt színre lépésétől. Nagy Márton 2021 októberében egy pénzügyi konferencián jelentette be, hogy a választások előtt a kormány fél év alatt a GDP 15 százalékára rúgó – 4500 milliárd forintnyi – költekezésbe kezd. Ekkor került sor többek között 13. havi nyugdíj újbóli bevezetésre, a rendvédelmi dolgozók egyszeri fél milliós jutalmának kifizetésre és 800 milliárd forintnyi szja-befizetés visszafizetésére a gyermekes családok számára. Ekkora költekezés láttán már a bejelentés pillanatában várható volt az infláció megugrása, ám ami végül bekövetkezett, arra senki sem számított, igaz ehhez kellett az ukrajnai háború nyomán kialakuló európai energiaválság is.
Az Orbán-kormány most épp valami hasonlóra készül: 2023 az infláció legyőzésnek éve volt, 2024 pedig a gazdasági növekedés újraindításnak éve lesz – ezt többször elmondta a miniszterelnök, de még többször gazdaságpolitikai jobbkeze Nagy Márton, gazdaságfejlesztési miniszter. Ráadásul egyértelmű üzenet küldött Orbán Viktor azzal is, hogy Nagy Mártont megtette a gazdasági kabinet vezetőjévé, és ezzel egy lépéssel hátrább vonta Varga Mihály pénzügyminisztert.
Azonban a Nagy Márton-féle tézissel baj van: ahogy a jegybank a minap is figyelmeztetett, az infláció nincs még legyőzve, hisz a jövő évre várt 4-5,5 százalékos pénzromlás még jelentősen meghaladja a három százalékos célt. 2021-hez képest annyival jobb a helyzet, hogy a költségvetés tartalékai teljesen kimerültek, így a fiskális ösztönzésre egyszerűen nincsenek lehetőség. (Jól jelzi a büdzsé mozgásterét, hogy a kormány olyan, egyértelműen költségvetési feladatot, mint a tanárok bérének kifizetését (emelését) képtelen hazai forrásokból megoldani.) A kormány helyzetét javítja, hogy úgy tűnik, végre megnyílnak az uniós támogatások Magyarország számára – Ezek révén viszont elindulhat egy olyan gazdaságösztönző program, amely 2025-re elhozza a kormány által várt gazdasági növekedést.
Magyar Nemzeti Bank: Rosszabbul élünk, mint két éveA helyzetet bonyolítja, hogy a parlament által 2023 kora nyarán elfogadott 2024-es költségvetési törvény irreális makrogazdasági pályára épül. A kormány ebben azzal számolt, hogy az infláció 6, a gazdasági növekedés pedig 4 százalék lesz. Az előrejelzéseket látva mind a két mutató várhatón alacsonyabb lesz a kormány által vártnál, amely mind a két esetben azt eredményezi, hogy bevételek a tervezetnél lassabban nőnek, arról nem beszélve, hogy 2023-as bázis teljesen másként alakult. Vagyis a kormánynak semmi mozgástere nincsen költségvetésből finanszírozott gazdaságélénkítő politikára, sőt ezzel szemben épp hiányt kellene mérsékelni.
A jegybank sem hisz államháztartási kérdésekben a kabinetnek: a most kiadott Inflációs jelentése szerint nem teljesíthető a 2024-re tervezett 2,9 százalékos GDP-arányos hiány. A fő ok az idei büdzsé durva elszállása: a kormány eredetileg 3,9 százalékos GDP arányos hiánnyal számolt 2024-re, ezt emelte októberben 5,2 százalékra. Az MNB szakértői szerint ezzel szemben az idei hiány 5,2-6,0 százalékos sávban lesz, vagyis az is előfordulhat, hogy alig csökken a tavalyi 6,2 százalékhoz képest – ami akkor az uniós legmagasabb államháztartási hiánya volt. A magas hiány oka a gyenge tervezés, a költségvetés rugalmatlansága, és nem utolsósorban az infláció miatt összecsukló lakossági fogyasztás és a recesszió, ami miatt az idén 1800 milliárd forinttal kevesebb adó folyik be a költségvetésben a tervekhez képest.
Nemcsak az idei, de a jövő évi költségvetés tervezését is alapjaiban rontotta el a Pénzügyminisztérium, ennek ellenére a kormány nem igyekszik a korrigálással. Varga Mihály pénzügyminiszter december elején az éves meghallgatásán a parlament Költségvetési Bizottságában úgy nyilatkozott, hogy a 2024-es költségvetési törvény áttekintésére a kormány 2024 februárjában kerít sort. A már ismert tények ismeretében a felülvizsgálat eredménye nem lehet más, mint a költségvetés módosítása. Ennek szinte biztos része lesz a hiánycél megemelése – így a magyar deficit magasabb lehet unió által engedélyezett 3 százaléknál – ami pedig túlzottdeficit-eljárást jelent Magyarországgal szemben. Mivel a kormány előre menekül, a kiadások jelentős csökkentésére nem lehet számítani, de ugyanezen okból nem járható út a bevételek növelése sem. Azt hogy a kormány végül is milyen költségvetési politikát folytat jövőre, jelentős részben függ az uniós pénzek megérkezésétől. Ha valóban lesznek közösségi források, akkor a kormány megkezdheti a takarékoskodást, ellenkező esetben nem látni mi lesz a kiút a magas hiány csapdájából.
Ajánlásokat fogalmazott meg a kormány és más gazdaságpolitikai döntéshozók számára a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT). A szervezet idén ősszel tartotta 61. Vándorgyűlését, amit ugyan több döntéshozó is megtisztelt és felszólalt, ám a szervet úgy tartotta bölcsnek, ha az ott elhangzottak alapján elkészíti ajánlásait. Az MKT szakértői szerint az elmúlt három évben folyamatosan érkező gazdasági, geopolitika sokkok igénybe vették magyar gazdaság tartalékait, az inflációs válság, illetve az energiaárak emelkedése rávilágított a hazai gazdaság energiafüggőségére és az ebből származó pénzpiaci sérülékenységére. Az elhúzódó válsághelyzetből való kitörést csak az inflációcsökkentés, egyensúlyteremtés, növekedés hármason belüli optimális prioritáskezelés segítheti. Az infláció letörése tehát kiemelt feladat az MKT szakértői szerint is, megjegyzik, hogy ugyan örömteli, hogy az pénzromlás üteme az év végére bőven az egy számjegyű tartományba süllyedt, de ez csak közbenső állomás lehet - szögezik le. Az MKT szakértői szerint a gazdaságpolitika hatékonyságát megbontotta, hogy a kormány és az MNB közötti, a korábbi évtizedben és a koronavírus-járvány során kiemelkedően jó együttműködés megbomlott, sőt kontraproduktívvá vált, és ez is egy pont ahol MKT változtatást javasol.
A kormány szerint 2023 volt az infláció legyőzésnek éve, 2024 már a gazdasági növekedésé kell hogy legyen – ezt többször elmondta Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, aki mára egyértelműen az Orbán-kormány fő gazdaságpolitikai ideológusa lett. A kormány a miniszter által elmondottak szerint cselekszik: Mivel az államháztartás hiánya nem teszi lehetővé egy komoly költségvetési stimulus megindítását, a kormány a jegybankot noszogatja a gyorsabb kamatcsökkentésre, és ezzel a hitelezés felpörgetésére. Ugyanakkor, ha az MNB idő előtt lazít a monetáris kondíciókon, akkor azt veszélyezteti, hogy az infláció csökkenése megáll, mielőtt az tartósan a jegybanki cél, azaz 3 százalék alá csökkenne.
Az elemzők szerint a bázishatások miatt az infláció csökkenése 2024 közepéig biztos folytatódik, a kérdés, hogy mi lesz azután.
A közgazdászok szerint a 2009-es pénzügyi válság rámutatott, a devizában történő eladósodás nemcsak a magánszektorban, hanem az állami költségvetés esetében is számottevő kockázatokat hordoz. Ma is érvényes az ebből fakadó tanulság, hogy kedvező lenne, ha a költségvetési szektorból sikerülne mérsékelni a devizából fakadó kockázatokat, és forintban, minél hosszabb futamidő mellett a belső megtakarítások finanszíroznák az államadósságot. Ha a következő években a költségvetési hiányt sikerül visszacsökkenteni a GDP 3 százaléka környékére, akkor az a korábbi tapasztalatok alapján már alapvetően finanszírozható a forintpiacról - írják.
Az ágazati javaslatok közül a szakértők kiemelik a magyar gazdaság gyenge innovációs képességét, amelynek javítása az intenzív gazdasági növekedés egyik záloga lehetne. Jelenleg Magyarország az innovációs teljesítménye alapján az unió 27 tagállamából mindössze 21. helyet fogalja el. Ambiciózus terv ugyan létezik, ugyanis a kormány szándéka a szerint 2030-ra az első 10 ország közé kellene kerülni, ami az MKT udvarias megállapítása szerint a mai paraméterek között nehezen elérhető célkitűzés. Uniós összevetésben a diplomások számát tekintve a 25., az alapfokú digitális képzettséggel rendelkezőket nézve a 21., a korai iskolaelhagyókat nézve viszont a 6. helyen vagyunk. Ilyen körülmények között a humántőke az oktatás fejlesztése elengedhetetlen, ennek része kel, hogy legyen tanári pályára lépés ösztönzése. De ez még csak az első lépés: ha ki szeretnénk lépni az összeszerelő nemzet sztereotípiájából, és helyette egy innovatívabb nemzetté válni, ahhoz elengedhetetlen a támogató környezet (adók, oktatási rendszer, egymás ösztönzése), a teljes értéklánc lefedése, az innovációs kultúra megteremtése - javasolják.
Az MKT nem foglalt állást az akkumulátorgyárak kormány által erőltet magyarországi megtelepedése ügyében, de megjegyzi, hogy az uniós célkitűzések szerint drasztikusan vissza kell szorítani 2030-ra a fosszilis üzemanyagok használatát,
a 2050-es célkitűzések pedig teljesen karbonsemlegessé kívánják alakítani a járművek működtetését. A zöld hidrogén jó alternatívaként szolgálhat a fosszilis energiahordozók helyettesítésére, ám a meghajtás kérdése, vagyis - hidrogén vagy elektromos meghajtás - még nem dőlt el – figyelmeztetnek . A hazai autógyártás szempontjából fontos, hogy évről évre egyre több, jól képzett mérnök kerüljön ki az egyetemeinkről, akiket nem tud elszívni a külföldi piac – teszik hozzá a szakértők.
Az uniós támogatások egy része megnyílhat a következő hónapokban a magyar gazdasági szereplők számára, ám ennek hatékonyabb elosztásra lenne szükség. Magyarország 2004-ben, vagyis 20 éve lépett be az Európai Unióba, a tagságot ma is lakosság elsöprő többsége, 70 százaléka támogatja. A kohéziós politika két évtizedes eredményeit értékelve a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az országon belüli területi különbségek nem csökkentek érdemben, és egyes régiók már a térség országainak régióihoz képest is lemaradtak. A nagy területi különbségek az ország egészének versenyképességét is visszafogják. Ennek oka az, hogy Magyarországon a kohéziós források felhasználását leginkább a makrogazdasági célok, nem pedig a terület fejlesztési igények vezérelték. Az uniós forrásból megvalósított beruházásokat a tudásalapú ágazatok alulreprezentáltsága jellemzi. A jövőben a fejlesztéspolitikai tervezés során a vidéki térségek esetében a középvárosok homloktérbe helyezése, a városi térségekben való gondolkodás lesz kiemelten fontos.
