- Lázár Bence András: Mintha

Mintha a fák között a fákról
hullana le egyszerre az összes termés.
Mintha a város kétszáz éve rajzolt
térképén keresnéd az otthonod.
Mintha egy tenyér lennél egy nyak körül,
amiben több van egy sajnálatnál.

És úgy lesz majd a suttogásból
üvöltés, mintha tagadásból lenne igenlés.

Úgy lesz majd a fák között a fákról
lehulló összes termésből egy freskó vázlata.
Úgy lesz egy kartográfus skicceiből kiállítási tárgy.
Úgy lesz egy tenyér a nyak körül több egy sajnálatnál.

Úgy, mint suttogásból üvöltés,
mintha tagadásból az igenlés.

Úgy, mintha egy sugárúton a fák között
ítélném el magam a ki nem mondott bűnökért.
Úgy, mintha nem találnálak egyszer csak
sehol, se a térképen, se a skicceken.
Úgy, mintha egy tenyér lennék a nyak körül,
amiben több van a vágy hirtelen szorgalmánál.

Úgy, mintha egy völgyben állnék és
kimondanám újra, egyre hangosabban:

a fák között a fákról,
a távolságról az otthont,
a tenyéren a nyakat,
tagadásban az igenlést.

Mintha a tagadásban az igenlést.
Mintha a vágy hirtelen szorgalma.
Kimondom egyre hangosabban.