A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a magyarországi lakóingatlanok mintegy hatoda áll üresen. Ez csaknem 600 ezer egységet jelent. Ez a szám még akkor is jelentős, ha a statisztika módszertana szerint beleszámítanak a nyaralóként vagy irodaként használt lakások is, és az olyan ingatlanok, amelyeket tulajdonosaik második számú, hivatalosan nem lakott otthonként használnak.
A ténylegesen üres lakások száma még így is több százezres nagyságrendű.
A lakhatási válságot legalább részben kezelni tudná, ha az állam vagy az önkormányzatok látnának lehetőséget ebben az állományban (vagy a hasznosítható részében). A kereszténydemokrata állam azonban szenvtelenül úgy érzi, hogy mindenki annyit ér, amennyije van (vagyis aki dolgozik, annak van saját lakása, ha pedig nincsen, akkor nem dolgozik az illető, vagy tökéletesen haszontalan munkát végez). Vagyis lényegében nem épül szociális bérlakás Magyarországon, de a teljes igazság az, hogy az elmúlt 30 év egyik kormánya sem tett átütő lépést azért, hogy a kispénzűek olcsó lakhatását (s ezzel elviselhetően önző szempontként a munkaerőpiacon maradását) tömegesen megoldja.
Harmincnégy lakás
Az Utcáról Lakásba! Egyesület (ULE) több mint tíz éve segíti a krízisben lévőket a lakhatásuk lehetőleg hosszú távú megoldásában. Az egyesület három lakhatási alapprogramot működtet. Az egyik a Kunyhóból Lakásba! program, amelyet önkormányzati együttműködéssel végeznek. A másik a Lakhatás Most! Lakásügynökség, amely magántulajdonú lakásokkal gazdálkodik, a harmadik pedig az ukrajnai menekült családoknak nyújtott középhosszú időtávú lakhatási segítség, elsősorban az ENSZ és az Európai Unió menekültügyi programjainak támogatása révén.
A Lakhatás Most! kezelésében álló lakások száma az elmúlt három évben megháromszorozódott, az ügynökség jelenleg 34 magántulajdonú lakással gazdálkodik. A program két elemből áll össze: az egyik a szolgálatilakás-kiadás, melyben a szociális ágazatban és a bölcsődékben dolgozóknak nyújtanak lakhatást, ideális esetben hosszabb távon. Ezzel nemegyszer sikerül megtartani a szakmájukban a dolgozókat. A másik elem a szociális alapú lakáskiadás.
– Ennek a modellnek legalább annyi előnye van a tulajdonosok számára, mint amennyi biztosítékot nyújt a bérlőknek
– mondja Szaniszló Judit, az ULE lakásügynökségi koordinátora. – A programban egyrészt a lakások hosszú távú kiadására szerződünk, a szerződéskötés előtt szakemberekkel mérjük fel a lakás műszaki állapotát, másrészt az ingatlan állapotának megóvására pontos leltározással helyezünk hangsúlyt. A rendeltetésszerű használatból adódó kisebb meghibásodások helyrehozását is menedzseljük. Fontos, hogy ekkora lakásállománynál a felelősség is nő, így az egyesület folyamatos kapacitásfejlesztése is elengedhetetlenné vált. Ebben a Közös Értékeink programtól kapnak jelenleg támogatást.
Ennyi év után tapasztalatai alapján már látszanak bizonyos tendenciák a lakástulajdonosok motivációit illetően: több felajánló külföldön él, és egyszerűen nincs ideje foglalkozni a lakáskiadással, esetleg a lakhatóvá tételhez szükséges minimális alaptőke nem áll rendelkezésére, ezért hajlandó a piaci bérleti díj alá menni a használatidíj-megállapodáskor. Mindannyiukban közös, hogy szociálisan érzékenyek, és szeretnének más embereken segíteni.
– A lakásügynökség által kezelt lakások általában jó állapotúak, ám ha kisebb munkálatok mégis szükségesek a beköltözés előtt, akkor egyéni megegyezés szerint ennek a szervezését is be tudjuk vállalni – meséli Judit. – Ezt követően a megállapodás alapján havonta törleszt a tulajdonos, praktikusan legtöbbször úgy, hogy többhavi részletben levonjuk a használati díjból a lakásra fordított költségeket.
Az ULE nemcsak a lakáshoz jutásban segít, hanem a lakhatás megtartásában is. Ehhez a szociális alapon kiadott lakásügynökségi lakásokba költöző bérlők esetén a szociális munkások állandó figyelme és segítőkészsége szükséges.
Krízis krízis hátán
– A beköltözőknek gyakorlatilag majdnem száz százaléka képes megtartani a lakást hosszú távon – mondja Jakab-Aitner Anna szociális munkás. – Ez természetesen nem jelenti azt, hogy már nem ebben az országban élnek, és már nincsenek kitéve annak a sok-sok problémának, aminek annak előtte voltak. De próbálunk mindannyiuknak segíteni, hogy egy-egy átmenet krízis vagy élethelyzet-tapasztalat után képesek legyenek a vízfelszínen maradni. Ez nem mindig egyszerű.
Anna és munkatársai holisztikusan gondolkodnak, az élethelyzeteket átfogóan igyekeznek felmérni. Olykor a lakásba bejelentkezést intézik, máskor gyámhivatali ügyekben közreműködnek, vagy a segélyeket és támogatásokat járják ki. Mindenekelőtt abban próbálják meg segíteni az aktív korú ügyfeleiket, hogy a munkaerőpiacon el tudjanak helyezkedni, és munkahelyeiket képesek legyenek megtartani. Segítséget nyújtanak abban, hogy fair munkáltatóval kerüljenek kapcsolatba az ügyfelek, így ne fordulhasson elő, hogy szerződés vagy bejelentés nélkül dolgozzanak. Idősebb lakóknál viszont már a nyugdíjügyintézés kerül terítékre, így a szociális munka mindig az adott életkorban felmerülő sajátosságokat igyekszik segíteni, megtámogatni.
– Abban hiszünk, hogy nemcsak bekerülni kell tudni egy lakásba, hanem meg is kell tartani azt, ezért a szociális munkásaink hosszú távon segítenek
– mondja Anna. – Az ügyfélkörünkben számos olyan körülmény állhat elő, akár halmozottan hátrányos helyzet, amikor a szociális munkás megpróbál segíteni a cseppet sem egyszerű útvesztőkben.
Az ULE az állami és önkormányzati szociális intézményhálózattal szorosan együttműködve deríti fel a lakhatási segítségre szorulók körét. Tapasztalt szociális munkásaik is rálátnak az igényekre. Néhány önkormányzattal is kifejezetten jó az együttműködésük, ilyen a X. kerület és Pesterzsébet: előbbi kettő, utóbbi három ingatlant ajánl fel évente az egyesületnek. Ügyfeleik nemritkán családok átmeneti otthonából érkeznek, vagy szívességi lakhatásra kényszerülnek.
Gyakori a bántalmazó kapcsolatból menekülés, aminek meglépése, gyakran gyermekkel, biztos fedél nélkül lehetetlen. A családi háttér a legtöbbjük esetében elégtelen, vagy számos krízissel terhelt.A Kunyhóból Lakásba! programban is együttműködnek önkormányzatokkal: az említett Kőbánya-Kispest a legrégebbi partnerük. A két lakásra 40-50 jelentkező van általában. Az ULE felújítja az általában leromlott állagú ingatlanokat, cserébe övé a bérlőkijelölés joga.
Gyakori a bántalmazó kapcsolatból menekülés, aminek meglépése, gyakran gyermekkel, biztos fedél nélkül lehetetlen.
A családi háttér a legtöbbjük esetében elégtelen, vagy számos krízissel terhelt.A Kunyhóból Lakásba! programban is együttműködnek önkormányzatokkal: az említett Kőbánya-Kispest a legrégebbi partnerük. A két lakásra 40-50 jelentkező van általában. Az ULE felújítja az általában leromlott állagú ingatlanokat, cserébe övé a bérlőkijelölés joga.
Mari nagy szíve
Mari – barátai ezt a nevet ragasztották rá, pedig más a keresztneve – egy rossz kapcsolatból lépett ki, hogy megvédje magát és a kamasz fiát. Albérletre akkor nem futotta, ezért átmeneti megoldás után nézett. Napi nyolcezer forintot fizetett érte, és tizenegyezret keresett közben. Ebből nyilvánvalóan nem tudott kijönni. Egy ismerőse ajánlására felkereste az ULE-t e-mailben, és sikeresen pályázott szociális alapú lakásra.
A VIII. kerület csendes utcájában járunk. Marikáék a negyedik emeleten kaptak elhelyezést. Tavaly nyáron költöztek be. Megszoktak itt, a lakók békések, a környék biztonságos.– Nekem igazából a lakás a probléma, mert nagyon jó munkahelyem van, nagyon jó főnökeim vannak. Mindenben segítőkészek – mondja elismerően. – Tizenhét éve dolgozom kínai tulajdonosoknak, jelenleg egy vokbárban főzök. Megbecsülnek. De a lakhatás nehéz. Albérletből albérletbe jártunk. Igen jó fizetésnek kell lennie ahhoz, hogy albérletben tudjon lakni az ember.
Nagyon magasak most az albérleti árak, de nem is ez a kifizethetetlen, hanem a kaució. Egy fizetésből nem lehet összerakni. Öt-hatszázezret kell letenni, hogy egy lakásba be tudjon költözni az ember.
Mari szerint azonban még ennél is nagyobb probléma, hogy a lakáskiadók nem tolerálják a cigány származását. Vagy a gyerek akadály, vagy az, hogy cigányok. Ezt már fel sem veszi, számol vele, hogy az albérletkeresés hosszú hónapokba is telhet.– Én egy szoba-konyhára vágyom, ami nem a negyedik emeleten van, mert a lábam nem érzem, amire egy egész napi munka után ide felérek. Egy lakásra vágyom. Arra, hogy nyugodtan tudjak élni – mondja.
Közben elkészül a palacsintával. Lekváros kerül az asztalra, és gulyásleves gazdagon. Udvariasan hárítani próbálnánk a traktát, hiszen csak nem esszük meg a hátrányt szenvedő ételét, bármilyen kedvesen is kínálja. De Mari elszontyolodik, nem azért főzött, hogy udvariaskodjunk vele. Csak akkor tér vissza a jókedve – munkahelyi ártalom, mondja –, amikor lelkesen kanalazó embereket lát maga körül. És hát lelkesen kanalazó embert nem egyet lát maga körül. Erős Pistával harcoló is akad. Nem győzzük dicsérni a főztjét, és megígérjük, a vokbár kínálatát is próbára tesszük majd, persze szigorúan piaci alapon.
