Nem lennék Pikó András polgármester helyében, amikor óvóbácsit kell játszania a józsefvárosi közgyűlésben, ahol a minap a képviselők szabályosan összeverekedtek. A fideszes Egry Attilát az triggerelte, hogy a momentumos Szarvas-Koppány Bendegúz őt videózta. Erőnek erejével akarta elvenni tőle a mobilt, majd a dulakodásba beszálltak más képviselők is. Pikó szünetet rendelt el, miközben a verekedők ugyan kezet fogtak, ámde a bekiabálást ezután sem hagyták abba. Újabb nyugiszünet után feljelentés lett a csihi-puhi vége, Egry garázdaságért felelhet.
Ilyen híreket szokásosan a grúz, koszovói vagy a szenegáli honatyákról lehet olvasni, noha a London School of Economics tavalyi kutatása szerint az ölre menés a fejlett nyugati országok politikai csörtéi során ugyanúgy előfordul, mint bárhol máshol; 1990 és 2018 között 80 országban összesen 375 ilyen esetet találtak. A legtöbb összetűzés az erősen fragmentált politikai színtereken fordult elő – több párt több balhéra hajlamos, és alapból nagyobb is a feszültség. A dulakodás kiváltó okai közt vezetnek a rendzavaró taktikák, amiből Józsefvárosban tankönyvi példát mutattak be. Vizsgálták azt is, hogy a fizikai erőszak elharapózása a politikában összefügg-e az ország bűnözési rátáival (meglepő módon nem), a nők arányával a politikában (semennyire sem), és a demokratikus intézmények állapotával. Utóbbi a lényeges, mert a kutatás szerint a dulakodás az olyan rezsimekben a legelterjedtebb, amelyek már nem abszolút demokratikusak, de még nem is teljesen autoriterek, ahol ugye rövid a póráz a képviselőkön. Putyin és Erdogan parlamentjében már nincs bunyó, pedig régen mindennapos volt, nézhetjük hát úgy is, hogy a pohár félig teli. Másrészről találó ránk ez a középszer, avagy középszar, mert kormányunk 14 éve rendületlenül darálja be a demokráciát. Talán már csak pár utolsó pofonnyira vagyunk a verekedés végétől.