A Golden Globestól való „kirúgását” szeptember 25-én megírta a magyar sajtó. Miért nem szólalt meg akkor azonnal? Mi indokolta, hogy csak most cáfolja a Deadline karaktergyilkos cikkét? Amely amúgy már nem is elérhető.
Hollywoodban lassan őrölnek isten malmai, így nem volt mondanivalóm addig, amíg nem tisztázódott, hogy a Deadline téves információkat közölt rólam és ezt a többi hollywoodi szaklap átvette. A tévedést a díj új tulajdonosa, a Golden Globes/Eldridge sajtóközleménye a www.goldenglobes.com honlapon nyilvánosan és teljesen a helyére tette. A téves információt a Deadline, a The Hollywood Reporter és a Variety valóban törölte az oldaláról és az adatbázisából is.
Elmondaná, mi történt?
A Golden Globe-díjat a nyár folyamán megvette egy új tulajdonos és felajánlotta a Hollywood Foreign Press Association (HFPA) tagjainak, hogy átigazoljanak vagy távozzanak. Már az HFPA-tagságom átigazolása előtt fontolgattam, hogy nem folytatom a díj új tulajdonosánál, és ez mostanra érett be teljesen. Egyrészt azért, mert szeretnék több időt tölteni Budapesten, mint Los Angelesben, és ez már önmagában kizáró ok. Ugyanis a volt HFPA-tagoknak, akik átigazoltak, kötelező állandó jelleggel az Egyesült Államokban élni. Másrészt azért, mert az internet térhódításával az újságírás gyökeresen és hátrányosan megváltozott, és bár folytatom ezt a tevékenységet, mert negyvenöt éve csinálom és szeretem, PR és konzultációs munkámmal hasznosítani tudom hatalmas hollywoodi kapcsolatrendszeremet, amire évek óta próbálnak rábeszélni hollywoodi kollégáim és barátaim. Hollywoodi stúdiókkal és producerekkel fogok dolgozni, és ez a tevékenység etikai konfliktusban van azzal, hogy Golden Globe-szavazó maradjak. Ezért döntöttem úgy, hogy barátsággal kiszállok a csapatból.
Mit árulhat el arról, hogy barátsággal vált el a Golden Globes jelenlegi tulajdonosától?
Azt, hogy olyannyira barátsággal váltunk el egymástól, hogy egyáltalán nem kizárt, hamarosan együtt dolgozunk, csak más felállásban.
Sokan a Golden Globe-díjat idejétmúlt dolognak állítják be. Ön, aki hosszú éveken keresztül volt belül, hogyan látja a díj elismertségét?
A Golden Globe méltán világhírű, rendkívül értékes brand, melynek 80 éves történelme a hollywoodi kultúra szerves része. Soroljam? Az évtizedekig a díj mögött álló, ma már más minőségben működő HFPA-nak volt először színesbőrű elnöke. Mi harcoltuk ki, hogy Hollywood elismerje, a külföldi piac 60-40 százalék arányban erősebb az amerikainál. Sajtó- és fotóarchívumunk fantasztikus kincs. És még sorolhatnám a kollégáim és a díj erényeit az elmúlt évtizedekből. Büszke vagyok, hogy még ismertem néhány fantasztikusan nagy tudású újságírót a szervezet hőskorából, és 25 évig én is segédkezhettem a díj felépítésében. A hagyományos tévézés zuhanórepülésben van, nem csoda, hogy a díjkiosztó rendezvények nézettsége is rohamosan csökkent az évek folyamán. Remélem, hogy a színész- és az írósztrájk sikeres befejeződésével világszerte megnő az érdeklődés a Golden Globe iránt, és a sztárok örömmel vesznek majd részt a Beverly Hiltonban január 7-i díjkiosztáson.
Hogyan reagál a magyar sajtóban megjelent következtetésekre, jelesül, hogy a Scarlett Johansson interjú-botrány miatt etikai vétséget követett el? Volt ennek kapcsán vizsgálat korábban?
Egy magyar újságíró felbujtására kettő társával együtt tett bejelentést, ezt követően a HFPA több hónapig tartó vizsgálatot folytatott, amely azzal zárult, hogy a szövetség igazgatótanácsa végül megerősítette a tagságomat. Scarlett Johanssont huszonöt éve személyesen ismerem. Karrierje során öt tévéinterjút készítettem vele és legalább 15-20 zárt körű sajtókonferenciáján vettem részt a szövetség egyetlen magyar tagjaként, tehát az anyag, amelyből ez a több évtizedet felölelő portré-interjú készült, Magyarország vonatkozásában exkluzív volt. Hozzáteszem: a Nők Lapja akkori főszerkesztője tisztában volt a szituációval, mivel e-mailben tájékoztattam arról, hogy a Fekete özvegy című film kapcsán nem kaptam friss print interjút Scarlett Johanssontól, archív anyagaimból vagyok kénytelen összeszedni. A főszerkesztő döntése volt, hogy ebben a formában is közli – ráadásul címlapsztoriként – a cikket, amelyben szó szerint az állt, hogy „huszonhárom éve, 1998-ban beszélgettünk először, A suttogó sajtónapján… szemem láttára nőtt fel, azóta legalább hússzor készítettem vele interjút, Los Angelesben, New Yorkban, Velencében, Londonban, Torontóban.” Mindezek után az HFPA vizsgálatát követő nehéz időszakban, amikor a PR-cégek már javában bojkottálták az újságíró-szövetségünket a színesbőrű tagok hiánya miatt, a szövetség megbízásából több mint kétszáz interjút szerveztem (Ringo Starr, Eva Longoria, Joe Eszterhas, Karolina Kurkova, Karikó Katalin, Sharon Stone, Ali McGraw, Oksana Baiul, Kareem Abdul-Jabbar részvételével), hogy a kollégáim produkálni tudják az aktív tagsághoz szükséges sajtómegjelenéseket.
Többször kritizálták az egyéb interjúiban elhangzó válaszok kapcsán, hogy azok hasonlítanak más újságírók cikkeire.
Évtizedeken keresztül az HFPA-tagok közösen készítették az interjúkat úgy, hogy azokon általában egy országból egy újságíró vett részt. Az internet térhódításával ez az exkluzivitás megszűnt. Így történhetett meg az, hogy az én kérdésemre adott válasz esetleg előbb jelent meg angolul az interneten, mint magyarul egy napilapban vagy egy magazinban. Egy sztár egy film kapcsán körülbelül 80-150 interjút ad és bizony előfordul, hogy hasonló kérdésekre hasonlóan válaszol. Milyen kár, hogy eddig ezt senki nem kérdezte meg tőlem.
Az átláthatóság kedvéért elmagyarázná, hogy a filmes bizniszben milyen módon készülnek az interjúk?
A nagy piacok újságírói rendszerint 1:1 interjút kapnak, a kevésbé jelentős országok riporterei kerekasztal-beszélgetésen vesznek részt és vannak, akik zárt körű sajtókonferencián, ahol limitált a résztvevők száma, így elég idő áll rendelkezésre, hogy lehetőséget kapjanak akár több kérdésükre is. A tévéinterjúim egytől egyig 1:1 interjúk. Printben azt a legitim exkluzivitást élveztem, hogy a szervezetünkben kizárólag én dolgoztam a magyar piacra.
Hogyan látja a helyét a magyar sajtóban?
Nem az a kérdés, én hogyan látom, hanem az, hogy az olvasók és a nézők hogyan látják. Negyvenöt éve vagyok újságíró, tizenkét évig futott a műsorom különböző magyar tévékben, csaknem ötezer nyomtatott és háromezer televíziós interjút készítettem, és bár a magyar bulvársajtó ellenkező véleményen van, soha nem akartam celebriporter lenni. Az volt az elvem, hogy fekete doboz vagyok, aki átengedi magán a kérdést és a választ, hogy a közönség úgy érezze, mintha ő beszélgetne az interjúalanyaimmal. Elég sok visszajelzést kaptam és kapok a közönségtől a mai napig, hogy ez sikerült.
Milyen konkrét károk érték a Deadline cikkének következtében? Él jogi lépésekkel? Ha igen, kikkel szemben?
Természetesen jelentős károk értek anyagilag is, erkölcsileg is, szakmailag is. A magyar sajtó érintett kiadványai többségükben már korrigálták helyesbítéssel a téves megjelenéseiket. Amelyik elmulasztotta, azzal szemben jogi úton leszek kénytelen érvényt szerezni az igazságnak.
Lesznek még „Návai Anikó, Hollywood” interjúk a magyar sajtóban?
Őszintén remélem. Sem hollywoodi barátaimon, sem rajtam nem múlik.
A jövőben elképzelt filmipari tevékenysége milyen kapcsolatban van azokkal a vállalkozásokkal, melyeket korábban üzemeltetett?
Egyenesági folytatása lesz a HFPA-tagságomat megelőző PR-tevékenységemnek, melynek keretében elindítottam Magyarországon az HBO-t, képviseltem az Európai Filmakadémiát, a magyar Filmszemlét, a Madách és a József Attila Színházat és olyan művészeket, mint Eperjes Károly, Básti Juli, Sasvári Sándor és Alföldi Róbert. Ezt a tevékenységet folytatom, jócskán kibővítve és korszerűsítve. Többek között tervezem, hogy az itt forgatott filmek külföldi bemutatója kapcsán az interjúk Magyarországon készüljenek, workshopokat, tanfolyamokat és kerekasztal-beszélgetéseket szervezek, úgynevezett „taste-maker” vetítésekben segédkezem a térség BAFTA-, Oscar- és Golden Globe-szavazói számára, továbbá konzultációs feladatokat látok el az itt forgató hollywoodi produkcióknál. És az sem kizárt, hogy producerként is beszállok majd egy-egy filmbe.
Névjegy
Návai Anikó hollywoodi szórakoztatóipari újságíró, TV riporter, PR szakember, író. A Magyar Rádióban kezdte a pályát, az Amerika Hangja, majd számos magyar napilap és magazin hollywoodi tudósítója, 25 évig a Hollywood Foreign Press Association Golden Globe-díjának szavazótagja, a Hello Hollywoodból című tévéműsor szerkesztő-riportere. Két szakkönyv szerzője is: Oscar? Oscar! (1996), Mr. Hollywood, Mr. Hungary – Interjúkötet Andy Vajna életéről (2019).
