Bár az idén szerencsére nem felvételizik egyik gyerekem sem, korábbi keresgéléseimből kiindulva a facebook most is naponta dobja fel a témába vágó posztok tömkelegét. Például azt, amelyben a magyar szólások és közmondások értelmező szótárát kínálta eladásra egy szülő. A kiírás komoly vitát generált, a szülőnek ugyanis gyermeke osztályfőnöke ajánlotta a könyvet a középiskolai felvételire való készüléshez. Azután mégis inkább úgy döntöttek, az idén kihagyják ezt a mókát. Még megtehetik, hiszen nem nyolcadik osztályos gyerekről van szó. A magyar közmondások és szólások a negyedikesek felvételijén kerülnek először terítékre: a 9-10 éves, nyolcosztályos gimnáziumba készülő gyerekektől tudakolják az írásbelin, mit jelent például hogy „Megette kenyere javát”. A feladatsorok tréfás kedvű összeállítói még meg is kavarják őket olyan fals válaszokkal, mint hogy „Befejezte a táplálkozást, már nem éhes”, esetleg „Fiatal pocakos férfi”. A nagylányom annak idején, amikor puszta kíváncsiságból elküldtük 10 évesen az írásbelire, bizony be is húzta, hogy ha „Nem mind arany, ami fénylik”, akkor „A gyémánt és az ezüst is megcsillan a fényben”.
Többet persze nem követtem el olyan merényletet a gyerekeim ellen, hogy felkészítés nélkül, csupán az általános iskolai oktatásra alapozva felvételizni küldjem őket. A kíváncsiság azonban, hogy vajon mit tudnak trenírozás nélkül, most is ott motoszkál bennem. Meg is kérdeztem a legkisebbet, aki most harmadik osztályba jár, ismer-e közmondásokat. „Persze, állatosakat” – mondta, s fel is sorolt féltucatnyit, a jelentésüket is jól tudta. „Miért jó, hogy ismered ezeket?” – kérdeztem tőle, de erre már nem tudta a választ. Ez váltotta ki a vitát egyébként a közmondások nagykönyvét eladásra kínáló szülői poszt alatt is. Volt, aki azonnal lecsapott a könyvre, de
a többség inkább értetlenkedett, miért éppen a magyar szólások és közmondások ismerete a sikeres gimnáziumi tanulmányok záloga?
Vannak érvek persze e tudás szükségessége mellett. Hisz nem volna jó, ha a végletesen leegyszerűsített chatüzenetek szintjére degradálódna furfangos mondásokkal teli, szépséges magyar nyelvünk. Az időről időre felbukkanó, „minek ezt tanulni?” témakörben kiírt szülői posztok alatt is rendre felbukkannak az adott tudás fontossága mellett kardoskodók. A magas és a mély hangrend beható ismerete nagy segítség lesz például a toldalékolásnál a gyereknek, ha egyszer majd törökül tanul – derült ki számomra is egy hozzászólásból. Egyébként is beszéljen a gyerek legalább két-három idegen nyelvet, és a mai digitalizált világban az informatikai tudás is elengedhetetlen. Ne legyen műveletlen: kottázni és portrét rajzolni is tudnia kell, és milyen jót tesz a magyarságtudatának, hogy a magyar és a történelem órák mellett van már honismeret is, néhány iskolában honvédelmi ismeret, a mindennapos testnevelés részeként pedig néptánc.
Nem csoda, hogy a tantervek összeállító valahányszor összeülnek tananyagot csökkenteni, bővül a tananyag. De nem értik a közmondást: „Sokat akar a szarka, nem bírja a farka”.
