London;képzőművészet;David Hockney;National Portrait Gallery;

- Több mint három év kényszerszünet után tért vissza David Hockney kiállítása

A popsztár Harry Styles portréja a National Portrait Gallery tárlatának húzóereje, de messze nem a legizgalmasabb festménye.

Amint azt borítékolni lehetett, David Hockney új kiállítása a nemrégiben modernizált National Portrait Galleryban kasszasikernek bizonyult. Látogatásomkor még a ritka novemberi napsütés ellenére is zsúfolásig megtelt a Trafalgar-téri National Gallery oldalában elhelyezkedő Portré Galéria időszaki tárlatokra fenntartott szárnya. Több szempontból is különleges eseményről van szó, hiszen bár a 86 éves „nemzeti kincs” megjelenései messze nem számítanak fehér hollónak, minden alkalommal jobb kedvre hangolják a képzőművészet rajongóit. A Drawing from Life, Az életből ellesett rajzok címet viselő nagyszabású show három és féléves mélyhűtésből engedett fel. 2023. március 23-án húsznapos nyitvatartás után egyikévé vált a Covid-19 számos kulturális áldozatainak. Majd maga a Galéria ment át hároméves felújításon. Ez alatt az idő alatt az anyag raktárba került.

Szerencsére nem pusztán másolás-beillesztésről van most szó. Az idős mester normandiai házában töltötte a karantént, melynek végeztével, 2021–2022-ben több mint harminc új portrét készített kedveséről, Jean-Pierre Gonçalves de Limáról, barátairól, látógatóiról, szomszédairól. Ezek a művek a kiállítás újdonságai, első ízben kerülnek a nyilvánosság elé.

Ennek a show utolsó termében elhelyezett külön egységnek Harry Styles, a világ egyik leghíresebb, 2010-ben alakult, de 2016-ra már ki is égett fiúzenekara, a One Direction énekes-szövegírója a sztárja. A sárga-piros csíkos kardigánt és kék farmernadrágot viselő muzsikus ábrázolása nem fog bevonulni Hockney remekműveinek sorába, még ha ez előtt is állt a legnagyobb tömeg. A sorozat további 32 tagjához hasonlóan Styles arca is erősen rózsaszín, szinte rákvörös. Miután ő a normandiai stúdió vendégei közül az egyetlen ismert arc, nem lehet megállapítani, a többi arckép nagyobb hasonlóságot mutat-e eredetijével.

Ahogy erre a kiállítás címe is utal, a vezérfonal Hockney rajzkészségének hangsúlyozása, mégpedig a lehető legtöbb eszközzel, a hagyományosak közül fekete és színes ceruzával, pasztellkrétával, tussal, tintával és vízfestékkel, tollal, a XXI. század vívmányait kihasználva pedig iPhone és iPad applikációkkal kifejezésre juttatva. 

A tárlatot alaposan bejárva egyértelművé válik, mennyire fontos volt a rajzolás művészete Hockney számára az elmúlt hat évtizedben az őt körülvevő világ megörökítésében, de gyakorta így akart kipróbálni később festményekben megvalósított ötleteket és módszereket. Az átfogó vállalkozás külön hangsúlyt helyez annak bizonyítására, milyen erős hatást gyakoroltak régi és modern mesterek, Holbeintől Picassóig és Matisse-ig Hockney-ra. Jean-Auguste-Dominique Ingres befolyása érvényesül az 1970-es években készült neoklasszikus stílusú rajzokban, majd az 1990-es évek végén, amikor előszeretettel vette igénybe a camera lucida optikai eszköz segítségét. A Portré Galéria 160 munkát tartalmazó összeállításában helyet kapnak a viszonylag ritkán látható A Rake's Progress, A szajha útja rézmetszet sorozat darabjai is az 1960-as évekből, melyeket nem titkoltan a XVIII. századi angol grafikus, William Hogarth hasonló című alkotásai ihlettek meg.

A show mindenkit meggyőz az elnyűhetetlen David Hockney bámulatos sokoldalúságáról. Végeredményben az életére legmaradandóbb hatást kifejtett négy személyről készült jelentős számú portré és az évek során ismételten megörökített önarcképei teszik emlékezetessé a londoni "fellépést". A legmaradandóbb élményt az édesanyjáról, Lauráról papírra és vászonra vetett képek jelentik. Meglepetésszámba megy rögtön az induló, méretes családi festmény, amiről csak alaposabb tanulmányozás után derül ki, hogy befejezetlen. Művészettörténészek, köztük talán maga Hockney is korábban úgy hitték, hogy elpusztult, de azután előkerült egy San Franciscó-i raktárból és elhozták a kiállításra. A mindkét Hockney-szülőt és magát David-et ábrázoló mű későbbi, módosított és tökéletesített, My Parents című változata a Tate múzeumcsoport tulajdonában van. Laura nagy türelemmel, mozdulatlanul ült modellt fiának. Különösen megindító a férje, Kenneth temetése után, egy februári napon készült portré, melyen a gyászon kívül a hideg időjárás is bevésődik szomorú arcába.

A három másik "VIP" Hockney életében az örök múzsájaként emlegetett, Celia Birtwell, világhírű textiltervező, korábbi élettársa, Gregory Evans kurátor és munkatársa-képmetszője, Maurice Payne. Mindhármukat évtizedeket átívelő bensőséges arcképekben és jelenetekben örökíti meg. Kiállított önarcképei közül az első 1954-re, az utolsó 2021-re nyúlik vissza, közülük jónéhány pár napos különbséggel, kíméletlen önvizsgálattal jött létre. 1983 őszén például, amikor az AIDS-járvány több barátja életét követelte, két hónapon keresztül szinte naponta vezetett szénrajz-naplót nyomott hangulatáról. 2012-es és két évvel ezelőtti önarcképe viszont csupa szín és derű. Jó, ha ezt a hangulatot viszi haza magával a különben állandó, ingyenesen megtekinthető gyűjteményével is megragadó National Portrait Gallery látogatója.

Infó

David Hockney: Drawing from Life. Nyitva 2024. január 21-ig, naponta 10.30-18, péntek-szombaton 21 óráig. National Portrait Gallery (St Martin's Place, London WC2H 0HE). Jegyár: 21 font

A megmaradt főszponzorok állami, vagy részben állami tulajdonú cégek, miközben a Bregenzer Festspiele jelentős állami támogatást is kap.