2023. szeptember, telefon: Erzsikém, beszélgetést szeretnék veled új munkám számára. Szívesen, válaszolta. Azt szeretném megtudni, mi a titka annak, hogy gyerekkordtól máig minden műfajban kiemelkedőt produkáltál. Kiktől tanultál a legtöbbet? Hogyan jött létre Galambos Erzsi? Boldogan, válaszolta, hívj, megbeszéljük, mikor kezdjük a munkát.
2023. szeptember, email: Anyut súlyos betegséggel kórházba szállították. Állapota válságos. Eszter.
2023. október 23., email: Anyut kihoztam a kórházból, megpróbálom felerősíteni, szeretné veled az együttműködést.
2023. november 8., email: Anyu nagyon gyenge, rettentően lefogyott. Vár téged.
2023. november 11., szombat délelőtt 11 óra: Belépek a szobájába. A rekamién ül, betakarva, süt rá a déli nap. Tartása királynői, III. Erzsébet. Eszter köztünk, vigyáz Anyára. Én kérdezek, Erzsi válaszol.
Azt szeretném megtudni, kiktől tanultál a legtöbbet, a legfontosabbakat. Tehetséged volt ahhoz is, hogy azokat, akik majd felfedeznek, provokáld a tanításra.
Erzsi válaszol: Szerencsém volt, olyan emberekkel találkoztam, akiktől tanulhattam. A tánckészségem már kislány koromban jelentkezett. Nádasy Ferenc balettiskolájában Róna Viktorral padödőztem. Amikor Viktor felemelt a magasba, énekeltem, vagy kedvenc versemet, a Füstbe ment tervet szavaltam. Pénzünk nem volt, Ottrubay Melindától kaptam balettcipőt.
Aztán a Dohány utcai Színésztanodában Lehotay Árpád tanított a beszéd alapjaira. Egyik vizsgámon Várkonyi Zoltán kiszúrt: „Beszélj lassabban, értsd, amit mondasz és értesd meg azokkal, akik néznek és hallgatnak! Furcsa kislány vagy.” Elhívott a Művész Színházba, kis szerepet kaptam a Trójában nem lesz háború előadásban.
Aztán a Budapest Revüben táncoltam és énekeltem. Egy fiatalember keresett meg az öltözőben: „Maga meg van elégedve azzal, amit itt csinál? Kazimir Károly vagyok, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője. Leszerződtetem.” Elfogadtam. Úgy gondoltam a pesti sztároktól nem tudom megtanulni a színészmesterséget, ők a saját egyedi színészetüket csinálták meg, nekem munkával, sok színésszel együttműködve kell a saját színészetemet megtalálni.
Karcsi rám osztotta a Farkasok és bárányok egyik jelentős szerepét. Átadott egy 60 oldalas füzetet, az ő tanulmányát a drámáról. Amit tudtam, megértettem. Karcsi a próbákon még mindent aprólékosan megmagyarázott. Sajnálom, hogy a füzetet nem találom. Prózát, operettet, mindent játszottunk. Sikereim voltak, de nem voltam magammal megelégedve.
Megértettem: A SZÍNHÁZ ÖRÖK TANULÁS.
Tovább, tovább.
És már megint a szerencse, Németh Antallal dolgoztam együtt Kecskeméten. Rám osztotta Puckot a Szentivánéji álomban. Egy ismeretlen, új színházi látásmódba kerültem. 1957-ben színes trikóban és maszkban játszottunk, nagy fehér vászon volt kifeszítve a színpad egész szélességében, rávetítettek felhőket, az egész olyan volt, mint egy álom. Megkérdeztem Némethet, megengedi-e, hogy mint Puck, furcsa, kukorékoló hangon beszéljek, tetszett neki, megmutattam, hogyan, elfogadta. Felbátorodtam, mi lenne, ha az égből, a zsinórpadlásról egy csúszdán érkeznék le a színpadra. A rendező mosolygott, és rábólintott.
De én soha nem voltam magammal megelégedve, mindig találtam valami hibát, amit máshogy kellett volna csinálni. Nem hibáztattam mást, magamban kerestem a javítanivalót. Soha életemben nem bántottam meg senkit, az volt a célom, hogy körülöttem az emberek jól érezzék magukat, mert akkor érzem én is jól magam.
Tovább, tovább.
Az Operettszínház az Ódry Színpadon bemutatta a Bunburyt. Ádám Ottó rendezte. Nagyon féltem tőle. Értelmezte a darabot, mi az angol, a vígjáték és mi miért játsszuk. Ádám úgy meghámozott, mint egy banánt. Meg kellett tanulnom vígjátékot játszani. Én nagy Ruttkai Éva-rajongó voltam. Megértettem, hogy mennyire fontos egy poén. Elengedni hármat, hogy a negyedik bejöjjön.
Bent feküdtem egy kórházban, bejött egy beteg hozzám, könyvvel a kezében, kinyitja. Szabó Magda: Napló. Olvasni kezd: „A Szerda tavasz lesz-ben a kivételes tehetségű Galambos Erzsi énekel egy számot, amitől úgy sírtam, hogy alig tudtam abbahagyni a sírást.”
Petrovics Emil tanított meg énekelni: „Ne szerepeljen, először értse meg, tanulja meg az egyes hangokat és csak utána énekeljen és játsszon.” EMIL VOLT AZ ÉN EGYETEMEM.
Amikor az Operettben valaki megbántott 1983-ban, megkértem Törőcsik Marit, ajánljon be a József Attila Színházba. Sikerült.
1990-ben én is az angyalföldi színházba kerültem. Erzsi az első bemutatóban nem játszott, a premier estéjén odajött hozzám, megpuszilt, azt sugallta: mi szeretettel fogadunk téged, érezd itt jól magad. Húsz év alatt tanultunk egymástól, örültünk a sikereknek, barátok lettünk.
Erzsi folytatja: 2006-ban ünnepeltük a József Attila Színház 50. évfordulóját. A Szabadsághegyet mutattuk be. Én játszottam a dráma főszerepét, az öregasszonyt. Egy próbán azt mondtam, rájöttem, hogy ez a nő hogy jár és megmutattam. Elfogadtad.
Szünetet tartott, láttam elfáradt. Gyönyörűen, érthetően, értelmesen beszélt. Felálltam.
Rám nézett, megszólalt: SZIA DRÁGÁM és lehunyta a szemét. KÖSZÖNÖM ERZSIKÉM.
SZERETNI KELL, ENNYI AZ EGÉSZ.
2023. november 14., email: Anya szombat délután óta már nem tud kommunikálni és nincs jelen. Köszönöm Péter, hogy itt voltál, még utoljára színésznő és nő lehetett.
(Elhangzott 2023. december 2-án a Farkasréti temetőben a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulata és a József Attila Színház örökös tagja, Galambos Erzsi búcsúztatóján)
