Évente átlagosan mintegy félezer szervátültetés történik Magyarországon, a Covid-járvány alatt világszerte csökkent a szervdonációk és -transzplantációk száma, a pandémia terhelte az ellátórendszert. A pandémia időszakában harmadával csökkent az agyhalottakból származó szervbeültetések száma, az élődonoros transzplantációk ugyanakkor arányukban és számukban is növekedtek - közölte Szijártó Attila, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika (StéG) igazgatója egy sajtóbeszélgetésen.
Tavaly kezdtek emelkedni a műtétszámok. Összességében a négy orvosi egyetemi képzéssel foglalkozó városban – Budapesten, Szegeden, Pécsen és Debrecenben – működő hét szervtranszplantációs központban összesen 369 szervátültetés történt: 313 esetben elhunyt donorból és 56 esetben élő donorból eltávolított szervvel. 2023. december 1-jéig 246 vese-, 62 máj-, 48 szív- és 10 tüdőátültetést végeztek itthon és további 9 kombinált vese- és hasnyálmirigy-transzplantációt.
Az elhunytakból származó átültetésre alkalmas szervek száma korlátozott: sokkal többen várakoznak a műtétre, mint ahány megfelelő szerv rendelkezésre áll. A várólisták sokszor igen hosszúak. Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSz) adatai szerint a transzplantált betegek várakozási ideje a májátültetés esetén volt a legrövidebb: 0,75 év. Tüdő- és szívátültetésre átlagosan 0,96 és 1,61 évig várakoztak. Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés esetén 2,64 év, a vesetranszplantációnál pedig 3,82 év volt az átlagos várakozási idő.
Az összes (elhunyt és élő donoros) szervátültetés 68 százalékát a Semmelweis Egyetemen végezték, ahol október végéig 127 vese-, 59 máj-, 40 szív- és 8 tüdőátültetés, illetve 6 hasnyálmirigy-transzplantáció történt.
Magyarországon nem kell külön nyilatkozat, a feltételezett beleegyezés elve érvényesül
Elhangzott az is, hogy Magyarország tíz éve csatlakozott Európa legnagyobb szervátültetést szervező cégéhez, az Eurotransplanthoz, közreműködésükkel eddig 929 donorszerv érkezett külföldről. Az Eurotransplant jelentősen növeli a szervhez jutás esélyét, nekik köszönhetően 39 százalékkal több beteg kerülhetett a várólistára.
Legtöbben vesére várnak Magyarországon. A vese páros szerv, és egyetlen egészséges vesével is teljes értékű életet lehet élni, ezért világszerte egyre nagyobb szerep jut az élődonoros vesefelajánlásnak. A magyarországi szabályozás két esetben is lehetőséget ad arra, hogy az egyik vesénket felajánljuk rászoruló rokonunknak, barátunknak. A legegyszerűbb eset az, ha a donor a szervátültetésre váró beteggel közeli vérrokonságban áll, azaz például szülője, gyermeke, testvére. Lehetőség van donációra az egymással szoros érzelmi kapcsolatban állók között is, például házastársak, élettársak, közeli barátok között. Ekkor a donor és a beteg együttes kérelmét a kórház etikai bizottsága vizsgálja meg. Az etikai bizottság akkor engedélyezi a szervkivételt, ha meggyőződött arról, hogy a donor és a beteg között valóban fennáll a szoros érzelmi kapcsolat, és az adományozás megtévesztés, ellenérték nélkül és önkéntesen történik.
A sok bizonytalansággal, szorongással járó, akár több éves várakozási idő lerövidül, és ennek köszönhetően az esetleg időközben fellépő egészségügyi kockázatok száma is csökken. A beültetésre váró szervet nem kell szállítani esetenként akár több száz kilométerről, ezzel rövidebb lesz a donorszerv minősége szempontjából kritikus időszak, amelyet a szerv lehűtött állapotban, keringés nélkül tölt el a szervezeten kívül. Az időzíthető műtét előtt lehetőség van a donor részletes egészségügyi vizsgálatára, és általában jobb állapotú szervek kerülnek átadásra.
Amíg az elhunyt donorból származó beültetett vese átlagos túlélési ideje 8-9 év, addig ez az idő jelentősen, akár 15-20 évre is nőhet, ha a szerv élő donortól származik.
A szervátültetések döntő többsége elhunyt donorból történik. Szerveink halálunk utáni adományozásához nincs szükség külön nyilatkozattételre, Magyarországon, mint a legtöbb európai országban, a feltételezett beleegyezés elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasználják, akkor az elhunyt beleegyezését kell vélelmezni. A beleegyezés írásos kinyilvánítására („donorkártyára”) tehát nincs szükség.
