- Van zsákjukban minden jó: a Kuckó önkéntesei az idén is hasznos ajándékokkal készülnek a gyermekotthonok lakói és segítőik számára

Október óta a marketinges munkám mellett a Szintlépés Alapítványnál is dolgozom, így hajnali négykor kelek, mivel szeretném minél inkább kihasználni az időmet, hogy segítsek a rászoruló gyerekeken. Ha pedig egy cég felajánlja, hogy támogat minket, akkor nem fogom azt mondani, hogy bocs, de ez már nem fér bele – mondja Strényi Veronika, a Kuckó Önkéntes Program szervezője.

Ő azért lett önkéntes, mert bár szerető családban nőtt fel, és nagyon szép gyerekkora volt, szerinte nem fair, hogy más fiatalok élete szülők nélkül és szegénységben telik.

Gondoskodás egy csomagban

A Kuckó Program a véletlennek köszönheti, hogy létrejött. 2012-ben Veronika egy gyermekotthonban elkezdett táncot oktatni, míg egy barátnője angolt tanított, idővel pedig a két fiatal felnőtt úgy döntött, programokat is szervez a kicsiknek, amelyeken azok szülei is részt vehettek. Később egyre többen csatlakoztak hozzájuk, Veronika pedig az otthonba kreatív feladatokkal is érkezett: tököt faragtak, palacsintát sütöttek. Egy alkalommal sikerült a Facebookon az ismerőseitől több mint negyven tábla csokit kérnie, egy cateringes vállalkozótól kapott mellé csokipasztillát, hogy a gyerekekkel közösen bonbonokat készíthessenek.

A kuckósok egész évben segítik a gyerekeket, a karácsony viszont az egyetlen alkalom, amikor tárgyi és pénzadományt is gyűjtenek. – Egy hónapja az egyik budapesti gyermekjóléti központ igazgatója azt írta nekem, hogy mi, kuckósok, olyanok vagyunk, mintha a kollégái lennénk, akik nap mint nap a szakellátásban dolgoznak, átlátják a gyermekotthonok működését, örömeit, nehézségeit – meséli Veronika. Már az első csomagolós évben, 2015-ben úgy aludtak a párjával a másfél szobás albérletükben, hogy a lábuknál szalámi, tészta meg mindenféle élelmiszer volt – akkor tízen készítettek össze ötvenegy csomagot.

– A gyerekeknek azért is van szükségük a csomagokra, hogy az ünnep alatt, amikor sokan végre hazatérhetnek, a családjuk jobban tudjon gondoskodni róluk. Amikor ezeket az ajándékcsomagokat összeállítottuk, azon gondolkodtunk, milyen jó lenne, ha minden gyerek olyan termékeket tudna hazavinni, amiket egész évben lát a tévében, de nem feltétlenül kap meg a gyermekotthonban – mondja a szervező.

Később aztán kitalálták, hogy azok a gyerekek, akik az ünnepek alatt az otthonban maradnak, kapjanak tisztálkodási csomagot és kreatív eszközöket is, vagyis kifestőt, olajfestéket, esetet, gipszkiöntőt, ragasztót, aszfalt- és zsírkrétát, hogy a téli szünet alatt ne csak tévézzenek, hanem alkossanak is. A kuckósok rajtuk kívül a nevelőkre és a gyermekfelügyelőkre is gondolnak, az ő csomagjukba két kiló kávét, négy csomag teát és csokoládét is raknak.

Emellett az alapítvány elnöke, Csanda Gergely ötödik éve Mikulásként is járja az országot. Önkénteseivel együtt idén ezerháromszáz csomagot készített össze, melyeket a speciális otthonokban, fogyatékkal élő gyermekeknek és mélyszegénységben élő családokhoz visz el. – Ezenkívül még egy idősotthont is meglátogatnak, mivel két éve véletlenül bementek oda is, a bentlakók pedig nagyon megörültek nekik, így azóta ide is visszatérnek.

Önkéntes kismanók

– Mivel folyamatosan járjuk a gyer­mek­ottho­nokat, ezért a saját szemünkkel látjuk, hogyan élnek a gyerekek és a segítőik, illetve én rengeteg kérdést tudok feltenni nekik, ami után ki tudjuk találni, milyen lenne számukra az ideális ajándék – mondja Vera, aki azzal is tisztában van, hogy a gyermekotthonok túlterheltek, így nem akarják nehezíteni a helyzetüket, ezért is a kuckósok jelmondata: „jól adni jó”.

– Tudjuk, hogy ezek a gyerekek a Belügyminisztériumtól is kapnak ajándékokat, mi viszont nem akarunk nekik adni egy negyedik, ötödik kisautót, hanem helyette olyan termékeket, amelyek segítik az életüket – mondja a szervező, aki szerint az adományozás lényege, hogy bárki, aki segíteni szeretne, előtte kérdezze meg, mire van szüksége az illetőnek. Ő például megfigyelte, hogy a gyermekotthonokban ruhára és plüssre nincs szükség, míg az evőeszköz és a bögre szinte mindig hiánycikk, nagyobb ajándéknak pedig jöhet egy mosogatógép.

Idén a gyerekeknek száznyolcvanhét ilyen csoportajándékot viszünk, ezeket december 16-án reggel nyolckor kezdi el csomagolni legalább hatvan önkéntesünk, majd körülbelül délután négykor már viszik is a szállítók a csomagokat az otthonokba, ahol bekerülhetnek a fa alá.

Vera az évek során megírta a Kuckó Kisokost is, melyben az adományozás során szerzett tapasztalatait adja közre, például, hogy a csomagba szezonális termékeket érdemes tenni, míg a tartósélelmiszer-adomány esetében is fontos, hogy az félévesnél ne legyen régebbi. Egy hónapja pedig létrehozta a „Kuckó Adom” nevű Facebook-csoportot, amelyben a gyermekotthonok jelezni tudják az igényeiket, míg a tagok fotóval együtt kiposztolhatják, hogy mit adományoznának, egyben azt is vállalják, hogy azt eljuttatják a célállomásra. A kuckósok élőben szakmai fórumokat is tartanak, melyeken a bevált gyakorlatokat osztják meg egymással, és minden évben felvállalnak egy nagy, közös ügyet, például fejlesztik az adományozási kultúrát.

– Sokszor kérdezik az önkénteseink, hogy a programokra elvihetik-e a gyerekeiket, amire mindig azt mondom, hogy inkább ne, hisz az a két óra szóljon a rászoruló gyerekről – tanácsolja Vera. Később azonban az igényre válaszolva kitalált egy eseményt, melynek címe „Önkéntes kismanók, sorakozzatok!”, erre már a kuckósok gyerekei is eljöhetnek, hogy Mikulás-csomagot készítsenek rászoruló társaiknak, miközben érzékenyíteni lehet őket, vagyis mesélni nekik azokról a gyerekekről, akik nem a családjukkal élnek.

Ezermestereket is várnak

Vera azonban egy dolgot még hiányol: noha számos férfi adományoz nekik, kevesen mennek el a programjaikra. – Amikor a gyerekekkel közösen fodrászkodunk, tököt faragunk vagy takarítunk, azokra nyolcvan-kilencven százalékban nők jönnek el. A gyerekeknek viszont jót tenne, ha férfiak is érkeznének, mivel az otthonokban kevés a férfi nevelő, így nem alakul ki a fiatalokban az apakép – mondja Vera, aki évekkel ezelőtt elvitte a férjét és annak egy barátját az egyik foglalkozásra, ahol míg a nők a lányokkal takarítottak, addig a két férfi a fiúkkal fűrészelt, falat fúrt, és meghúzta a kilincsek csavarjait.

– Ha minden otthonba járna akár kéthavonta egy-egy ezermester, akik együtt barkácsolnának két-három óra erejéig a gyerekekkel, az nekik hatalmas élmény lenne. A lényeg viszont, hogy amikor valaki elkezd önkénteskedni, akkor azt rendszeresen kell csinálni. Ezek a gyerekek ugyanis traumatizáltak, átélték az elhagyatottságot, és már nem a családjukkal élnek. Így ha valaki elkezdi őket látogatni, akkor felelősséget kell vállalnia értük.