Többé nem kap fegyvereket Ukrajna, végre vége lehet a háborúnak – újságolta minap egyik, nem csak az MTVA egyenhíreit fogyasztó ismerősöm.
Nem ő az egyedüli, aki most azt hiszi, már a NATO is úgy táncol, ahogy Budapest fütyül. Nos, nem, sajnos nincs vége a háborúnak, Ukrajna pedig változatlanul megkapja a fegyveres támogatást is a segíteni kívánó NATO-tagállamok részéről. Csak annyi történt, hogy Szijjártó külügyminiszter külön sajtótájékoztatót tartott Brüsszelben a NATO-Ukrajna Tanács külügyminiszteri szintű ülése után – ahová csakis magyar közszolgálati és kormánypárti újságírókat hívtak meg -, az MTI pedig mindenféle magyarázat nélkül lehozta a tudósítást, miszerint „Érvényesülnek a magyar szempontok a NATO ukrajnai támogatási programja kapcsán”, a magyar média túlnyomó többsége pedig kritikátlanul tovább közölte. Szijjártó a magyar álláspont diadalaként tálalta, hogy meghosszabbították a NATO 2016 óta működtetett ukrajnai gyakorlati támogatási programját, „amelynek keretében így csakis nem halált okozó eszközök átadására kerülhet sor, kizárólag önkéntes alapon”. Ez igaz, mint ahogy az is, hogy „továbbra is érvényben van a katonai szervezetnek az a döntése, miszerint mindent meg kell tenni a konfrontáció elkerülése érdekében Oroszországgal”.
A magyar siker ott sántít, hogy a hét éve létező "gyakorlati támogatási program" nem Ukrajna háborús erőfeszítéseit, hanem NATO-tagságra való felkészítését szolgálja. Semmiféle módosítás nem történt, a tagállamok részvétele ebben mindig is önkéntes volt, mindig is csak halált nem okozó támogatásokat nyújtott. A NATO pedig a közel két éve tartó háború alatt is mindent megtett azért, hogy elkerülhető legyen a konfrontáció Oroszországgal. Ha nem így lett volna, már régen tombolna a harmadik világháború.
Már nem tudom eldönteni, hogy valóban valami képzelt világban él a magyar kormányzat, vagy csak tudatosan tartja hazugságbuborékban a lakosságot.