- Időt ölő gyilkosságok

Az egész azzal indult, hogy embereket zártak össze egy villába, mi meg kukkolhattuk, hogyan tapogatják körbe, kedvelik vagy gyűlölik meg egymást. Aztán kiderült, hogy lehet jobban tematizálni a helyzeteket. Érdeklődéssel figyeljük azt is, hogyan keresnek nők férjet, pályakezdők és munkanélküliek állást, miként szabadulnak emberek nehéz szituációkból vagy építenek együtt hidat. Óvatos próbálkozások voltak, de sikerült levonni belőlük az igazi tanulságot: bármire rá lehet húzni egy reality műsort.

Most épp a kriminél tartunk. Biztosan eladható termék, de ki az istennek van kedve kitalálni, megíratni, megrendezni, eljátszani egy újabb bűnügyi történetet? Talán a mesterséges intelligenciának. De nem egyszerűbb összehívni pár embert, mondjuk a nádasdladányi Nádasdy-kastélyba, felidézve kicsit a Tíz kicsi négert is, hogy játsszanak krimit? Kettő a gyilkos szerepét kapja, a többiek próbálnak rájönni, kik azok, aztán majd csak kialakul az egészből valami. Főleg, ha a brand is készen áll, csak át kellett venni az RTL Nederlandtól.

És most érkeztünk el a recenzió legnehezebb részéhez: világosan és figyelmet ébren tartóan le kéne írni a játék menetét, szabályait. Nem annyira mesterkélten tekervényes, mint a mai társasjátékok némelyike, de azért megjárja. A játékmester Árpa Attila, akinek sikerült eltalálnia egy olyan vérfagyasztóan cinikus hangütést, hogy a játékosok Jó éjszakát! sem kívánnak szívesen viszont egy-egy nap végén neki. Ő kiválasztott titokban két Árulót, akik minden éjjel egy halálos üzenettel meggyilkolnak valakit. Nap közben meg igyekeznek leplezni magukat, részt vesznek a gyilkosok kilétéről elmélkedő beszélgetésekben. gyanúsítgatásokban. Esténként a játékosok egy kerekasztalnál többségi szavazattal kijelölnek valakit, akit Árulónak hisznek. Ő kiesik, de előtte még elárulja, ártatlan-e vagy gyilkos. Ha egy Árulóra esik a választás, magára maradt társa felkérhet gyilkosnak valaki mást. Napközben a játékosok két csapatra bontva különféle erőpróbákon is részt vesznek, sikeres teljesítésükkel növelhetik a nyereményalapot, amelyet vagy egy végig játékban maradó Áruló visz el, vagy mindent túlélő Ártatlanok osztozhatnak rajta.

Ha valakit ez szórakoztat, és érdeklődéssel képes követni, mit bénáznak és ügyeskednek össze ismert színészek, műsorvezetők, modellek, éneklő, szépíró művészek, és kevésbé ismert kiváló emberek a játékban, semmi baj, nem lesznek se butábbak, se okosabbak, se gonoszabbak, se jobbak. Ez egy időölő műsor, telik, múlik. De biztos szép számmal akadnak, akiket nem tud lekötni. Jómagam is közéjük tartozom. Mindenekelőtt azért, mert nem teremt feszültséget, krimi- vagy horrorhangulatot. Ezeket a műfajokat nem feltétlenül a bűnügy és a tettes kilétének felfedése miatt faljuk. Hatásukban nagy szerepet játszik a közeg- és a karakterábrázolás. Feltárulnak érdekes világok és jellemek. Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban azonban egyikkel sem örvendeztet meg. A játékosok színtelen masszát alkotnak. Egyikük életéért sem lehet izgulni igazán. Nincsenek a játékban nyomozók, akiket valamilyen jellegzetes vonásuk miatt meg lehetne kedvelni. És nincs nyomozás sem, mert hiányoznak a nyomok. Egyetlen haladási ösvény van, lélektani megfigyeléseket tenni, de ehhez nincsenek igazán markáns, árulkodó szituációk, marad hát a vég nélküli találgatás, intuíciókra épülő gyanúsítgatás.

De a reality bezzeg hangos! Megpróbálni elhitetni, hogy ez a játék rettentően komoly, teljesen magába szippantja a résztvevőket, akik elképesztő lelki drámákat élnek át. Egy fikciós világban gyilkosok, mégis, mikor valakit ezzel vádolnak, megbántódik, mintha valóban bűnözőnek tartanák. És minden másra próbálnak maximális érzékenységgel reagálni. A történésekhez fűzött dokus kommentárjaikban minden idegszálukkal csiholják magukból az „őszinte” kifakadást, értetlenkedést, gyanúra döbbenést. A feszkót, amely a recept szerint életben tartja a realityt. Az esetek többségében azonban inkább hiteltelenre erőltetett, hamis tónust teremt. El lehet persze valahogy szórakozni vele, akár hírértéken durranhat, kit öltek meg, kit szavaztak ki. Csak nem okoz igazi örömet. Talán ha az egész mai valóság reality-játékká válna az RTL-en, lenne rá esély.