Lehetséges-e 150 évet 20 tablón keresztül bemutatni? Adhat-e átfogó képet erről a másfél évszázadról, amelyben annyi minden történt?
Kötői kérdések ezek, hiszen a válasz oly egyértelmű: lehetetlen. És persze nem is erre vállalkozunk, még akkor sem, ha a Népszava maga a történelem. Akkor indult, amikor – túl a kiegyezésen – az ország hirtelen fejlődésnek indult, amikor annyi minden kezdődött el, az ugyancsak akkor született fővárosban, amikor Budapestből Budapest lett, és aminek lenyomatát, remekeit ma is őrzi az ország szíve. A Népszava akkor határozta meg önmagát, szociáldemokrata profilját, amelyet azóta is őriz.
Már akkor háborúellenes volt, amikor ez a kifejezés még nem pusztán politikai termék volt, és már akkor is a demokráciáért, a pluralizmusért küzdött, amikor ez veszélyekkel járt.
A 150 évnek, természetesen voltak mélypontjai is, bár nehéz meghatározni, hogy melyek ezek a mélypontok. Azok az idők, amikor minden sort mérlegelni kellett, azok az idők, amikor meg kellett mutatni a sorok között az igazságot, vagy azok, amikor a politikai homogenitás vette el az újság igazi hivatását, küldetését, arculatát. De voltak kiemelkedő, bátor pillanatok, például az 1941-es karácsonyi szám, amely a háború közepette közzétett antifasiszta írásaival a kor egyik legbátrabb vállalkozása volt.
A Népszava idén januárban lett 150 éves; nem volt nagy ünneplés, még csak azt sem mondhatjuk, hogy a mai politikai osztály fontosnak tartotta volna ezt az évfordulót. Ám talán nem is fontos, hogy ez elmaradt, mert noha politikai napilapot készítünk, az olvasót akarjuk kiszolgálni. Tegnap is, tegnapelőtt is, ma és holnap is. Voltaképpen ez a kiállítás, amelyet ma este adunk át a közönségnek, ez a 20 címlap is az olvasóinknak készült: legyenek büszkék, épp úgy, mint mi, e lap készítői, arra, hogy évszázadok viharain keresztül is eljutottunk idáig, addig hogy most együtt ünnepelhetjük a születési évünket. Húsz címlapot láthat majd a kiállításon a látogató, olyan címlapokat, amelyek mégis megkísérlik felmutatni az 1873 – alapításunk éve – és a XXI. század egy-egy fontos pillanatát. A plakátok megengedik, hogy kicsit kalandozzunk a történelemben, hogy emlékeztessenek olyan történésekre, amelyek drámai, vagy éppen felemelő pillanatai voltak országunk históriájának.
Nincs még egy ilyen lap ebben az országban, de Európában is csak egy-kettő.
És persze tudjuk, hogy a nyomtatott újság egyesek szemében maga a múlt, mi azonban hiszünk benne, hogy van azért jövőnk is. Hiszünk benne, annak ellenére, hogy mi magunk is beleharaptunk a digitális világba, podcastokat készítünk, mobil Népszavát, amely ötvözi az internetes és a nyomtatott újság előnyeit – egyszerre. Vagyis haladunk a korral, félredobva a hajdani megszüntetve megőrizni szlogenjét, mi nem akarunk semmit megszüntetni. Ellenkezőleg: megőrizni és átörökíteni.
Sokszor próbálták már eltemetni ezt az újságot, nem gondolom, hogy nincsenek most is ilyen törekvések, a 150 évünk azonban bizonyítja: túlélésre születtünk.
Most is ez van: élünk és túlélünk. Hogy szolgálhassuk az olvasót, a hagyományainknak megfelelően.