Nem csupán azért követem árgus szemekkel Karsai Dániel kálváriáját, mert engem is egy gyógyíthatatlan, progresszív betegség fenyeget immáron huszonnyolc esztendeje. Az eutanázia jogáért nemzetközi jogi fórumokon küzdő, ALS-ben szenvedő alkotmányjogász valójában az orbáni állammal csap össze Strasbourgban, kettejük küzdelmének végkimenetele pedig előrevetíti, milyen jövőre számíthatunk idehaza. Egyúttal leszűrhető a történtekből: a hazánkban tizenhárom éve fennálló autokratikus rezsim mit is ért kereszténységen.
A katolicizmus integrista szárnyára jellemző, hogy az egyén életének valamennyi aspektusát szabályozni kívánja a bölcsőtől a koporsóig, lehetőleg állami törvények útján. Unalomig ismert már erősen sántító érvelésük, miszerint a halálos beteg ember még értelmetlen szenvedéseinek tetőpontján sem választhatja a megváltó halált, merthogy életét elvenni kizárólag teremtőjének van joga.
Az Orbán-kormány valójában az ízig-vérig integrista magyar püspököknek tett a kedvére, amikor Karsai beadványára válaszul ellenkérelmet terjesztett be. A trón és oltár szövetségének bűvöletében élő főpapokat érdekes módon nem zavarja, hogy világi pártfogójuk hovatovább kivérezteti Iványi Gábor hajléktalanokat istápoló karitatív szervezeteit, halálra ítélve ezzel számos, fedél nélkül vegetáló szerencsétlent. Mit nekik a terjedő nyomor, a gyermekszegénység vagy a magyarságot sújtó kezeletlen lakhatási válság – a lényeg az, hogy dőljenek a közpénz-milliárdok egyházi presztízsberuházásokra, minél több állami iskolát játsszon át Orbán Viktor csalárd módon felekezeti fenntartásba, s persze szimbolikusnak látszó ügyekben az orbáni állam az ő értékrendjüket érvényesítse. Ezek közé az ügyek közé tartozik az LMBTQ-közösség megbélyegzése és törvényen kívül helyezése, a világnézeti semlegesség burkolt feladása az állami tantervekben, de ide sorolható az életvégi döntéshez való jog megtagadása is azoktól, akik Karsai Dánielhez hasonlóan orvosi értelemben menthetetlenek.
Ne gondoljuk azonban, hogy a szóban forgó strasbourgi döntés kizárólag a halálos betegekről szól majd. Az integrista felfogást képviselő rezsim nem áll meg az ő kínhalálra ítélésüknél. Amint az Európai Unió megszabadul Orbán Viktortól (illetve Orbán az EU-tól), iránymutató és regulázó jogelvek híján jöhet a többi fundamentalista szellemű intézkedés: teljes abortusztilalom (melyet integrista főpapjaink régóta szorgalmaznak, egyébként pedig összhangban van a rezsim új keletű népesedéspolitikájával), a fogamzásgátlás tiltása, sőt, a házasságon kívüli szexuális élet szankcionálása. Fantasztikusan hangzik most egy ilyen, kvázi teokratikus állam lehetősége? Meglehet. De gondoltuk volna húsz éve, hogy majd hosszú esztendőkön át rendeleti kormányzást folytat Magyarországon egy leválthatatlan akarnok?
Karsai Dániel ügye túlmutat az eutanázia kérdésén. A halálos kórral küzdő alkotmányjogász mindannyiunk önrendelkezési jogáért harcol. És nem árt, ha jövőre a szavazófülkékben is elgondolkodunk, vajon tényleg a fentebb felvázolt jövőt szánjuk-e önmagunknak és gyerekeinknek.
