Márki-Zay Pétert, Puzsér Róbertet és Vona Gábort ültette nemrégiben egy asztalhoz a Fókuszcsoport YouTube csatornán, Közös Többszörös című műsorában a Nagy Ádám – Szabó „Csoki” Márton páros. A diskurzus célja egy ellenzéki és egy országos jövőkép felvázolása volt, arra is tekintettel, hogy mind Márki-Zay, mind Vona új párttal vág neki a 2024-es választásoknak.
Alapvetően a magyar médiahelyzet sajátja, hogy a Partizán mellett a többek között a Fókuszcsoportot is működtető Cérnagyár lett olyan szervezet, amely a közmédia helyett törekszik a független tájékoztatásra és edukációra a videós térben, és képes tömegekhez eljutni. Éppen ezért érdemes kiemelni ebből a beszélgetésből egy fontos kérdést, amely az összes fent említett médiumban, a nyomtatott és online sajtóban, talán még a vasárnapi húsleves mellett is elhangzik: hol vannak a fiatalok?
A fiatalság politikai apátiája egy visszatérő toposz a politikai diskurzusban. Vannak, akik azt állítják, sikeresen megszólították őket a klasszikus politikán keresztül - ezt véli Márki-Zay Péter is -, mások szerint a közélet ügyek mentén való alakítása az, ami megfoghatja ezt a korosztályt - ezt csinálja például a Magyar Kétfarkú Kutyapárt.
Ez utóbbira példa, hogy az Egységes Diákfront, az ADOM és egyéb diákszervezetek egy olyan ügy mentén szerveződtek, amely minden diák számára átélhető - az oktatás válságos állapotban van, a tanárokat nem fizetik meg eléggé, a tananyag elavult, az állami kézbe került iskolákban pedig, ha nem a vakolat omlik, akkor a WC-ben nincs éppen zárható ajtó, vagy éppen az épületben fűtés. Ez az ügy több tízezer fiatalt vitt ki az utcára, tavaly októberben, a nyolcvanezres tüntetésen résztvevők jelentős része tizennégy-tizennyolc év között volt.
Emiatt növekszik stabilan az MKKP támogatottsága, és ezért húznak a tinédzserek és a fiatal felnőttek olyan politikai egyéniségekhez, mint Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos, Vona Gábor vagy éppen Puzsér Róbert. Markáns, önmagukban érdekes és értékes ügyeken dolgoznak, legyen az egy apróság, mint egy útfelújítás, vagy valami sokkal nagyobb, mint a zöld, sétálható Budapest ígérete, vagy a korrupció megállítása és egy új reformkori szellemiség.
Ha pedig azt szeretnénk, hogy ezek a fiatalok, miután eljutnak arra a pontra, amikor cselekvőképességük teljében a közélet porondjára léphetnek, ezt valóban meg is tegyék, annak érdekében elsősorban az aktív politikai pálya iránt érzett apátiát szükséges legyőzni. Meg kell mutatni, hogy nem felesleges belépni a közügyek világába, majd azokat alakítani – erre éppenséggel remek eszközök az olyan figyelemfelkeltő, mégis edukatív platformok, mint a Partizán vagy a Fókuszcsoport. Ez is fontos feladat egy új ellenzékiség megteremtésének útján.
Meglátásom szerint ez az a tanulság, amit a teljes ellenzéknek le kell vonnia, és ezt nem lehet megspórolni. Ha jövőre, a választások estéjén, a szavazatok összeszámlálása után boldogabbak szeretnének lenni, mint akár másfél évvel ezelőtt, akár 2018-ban, akkor muszáj ezt a konzekvenciát megragadni, és ennek mentén cselekedni. Ez a válasz az apátiára, így lehet megtalálni az utat a fiatalokhoz.