Sokunknak megvan a kedvenc Salierit és Mozartot játszó színésze az Amadeusból, akár a filmvászonról, vagy a színpadról. Azt hiszem, most gyarapodott ez lista, az enyém mindenképp, hiszen a szombaton a Pesti Színházban bemutatott Peter Shaffer-darabban több nagyszerű alakítást láthattunk. Amint Ötvös András bejön a színpadra Salieriként, rögtön eldől az este. Az ő Salierije sok mindenre képes, lehet, hogy nem zseni, mint Mozart, de a bosszúja, a manipulációja mesteri, még akkor is, ha zenében ebben a drámában a középszert képviseli.
A játéktér nagyon izgalmas (Díszlet: Pater Sparrow), csupa aranyszínű függönyből áll, amelyek olykor kinyitódnak, bezáródnak, különböző alakokat öltenek. A padló pedig fekete fehér kő, mint egy sakkmező. Pintér Anina korabeli jelmezei szemet gyönyörködtetőek és játékos fantáziával teliek. Ugyancsak elegánsak, egyben érzékiek Bodor Johanna koreográfiái.
Peter Shaffer Amadeusa elsősorban a zsenialitás és a középszer küzdelméről szól, arról, hogy az utóbbi a féltékenység ösztönös kényszeréből elpusztítja az előbbit. Mozartot Ifj. Vidnyánszky Attila játssza, először parókában, kisminkelt arccal. Később eltűnik a paróka és a figura a végére csaknem lemeztelenedik. A plakáton Mozart fején a zongora és rajta Salieri és mindezt Mozart a mutató ujjával egyensúlyozva tartja. Tetszetős, és az az igazság, hogy Ifj. Vidnyánszky ezt a zsenialitás által vezérelt könnyed lazaságot a színpadon is képes is megteremteni, nem csak a plakáton. Nincsenek fizikai és szellemi korlátai. Fölényes, pimasz, de jól áll neki, nem tudna másmilyen lenni, ez a sajátja. A perverz, ocsmány játékaiért sem vetjük meg. Még ez is jól áll neki, a császárral, II. Józseffel való sajátos perlekedés meg pláne. A Pesti Színház előadásában egyébként is talán a szokásosnál nagyobb hangsúlyt kap a közeg. A császári udvar, amely képmutatóan keresi az uralkodó kegyét. Ebbe beletartozik Telekes Péter bárója, Gados Béla operaigazgatója és Karácsonyi Zoltán császári kamarása. Nekik mindnyájuknak kényelmetlen Mozart öntörvényű, a szabályokat nem betartó jelenléte. Persze akinek végképp kényelmetlen, az az írás elején már említett Ötvös András által játszott Salieri. Ötvös óriási formátummal és részletező színészi virtuozitással mutatja meg Salieri ravasz, hazug kisszerűségét. Úgy játssza, hogy megértjük őt, azt nem mondom, hogy neki drukkolunk, de majdnem. Persze Ifj. Vidnyánszky színészi virtuozitásáról is lehet még beszélni, például, amikor szinte egy teljes operát eljátszik, elvezényel a színpadon jelenetről jelentre röpke idő alatt. Mozart apját maga a rendező, Hegedűs D. Géza formálja meg finoman érzékeltetve a fiával való bonyolult kapcsolatát.
De szóljunk a hölgyekről is! Mozart feleségét Szilágyi Csenge játssza szenvedélyesen, megértjük, hogy mitől és meddig vonzó a közvetlen környezetünkbe egy kezelhetetlen zseni. Márkus Luca, aki Salieri tanítványát alakítja már sokkal számítóbb és gátlástalanabb, odahajlik, ahol kifizetődőbb. Kútvölgyi Erzsébet Frau Wébere, hiába csak néhány percnyi a színpadi jelenléte, nem csak ruhájában figyelemre méltó, hanem az életismeretét tekintve is.
A végén Mozart szánni valóan magányosan, fizikailag megsemmisül, de zenéje örökre velünk marad, azt a középszer sem tudja eltüntetni.
Infó: Peter Shaffer: Amadeus. Zöldi Gergely fordítása alapján a pesti színházi változatot Hársing Hilda és Hegedűs D. Géza készítette. Pesti Színház. Rendező: Hegedűs D. Géza
