Egy, az Origón megjelent véleménycikkben fejtette ki Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, hogy miért marasztalná Vidnyánszky Attilát a Nemzeti Színház élén, az ott történt baleset után.
„Én úgy gondolom, akkor kell lemondani, ha valaki személyesen, közvetlenül felelős. Persze, hívhatjuk azt is közvetett felelősségnek, ha a vezető megvéd valakit, aki azután mégis és újra nagy bajt csinál – akkor tényleg menni kell, hiába közvetett csak a ráhatás. De akármennyire is pőrén hangzik, sok szinttel feljebb-távolabb nemes a gesztus, de értelme nincs” - írja Ókovács Szilveszter, hozzátéve, politikusok és oldalfüggő művészek szerinte elfelejtik, hogy ezzel az erővel nekik is naponta lenne miért lemondani, mert a közvetett felelősség végtelen. „Én azt mondom tehát: amit a vizsgálat megállapít, amilyen felelősséget kiporcióz, amennyiben kiporcióz, annak a függvényében kell vagy nem kell konzekvenciának lennie” - következtet.
A Magyar Állami Operaház főigazgatója ezt követően hosszasan fejtegette, hogy alakul ki egy díszletterv és abból miként gyártják, hogyan építik és bontják azt a színházakban, mindezzel pedig annak bonyolultságát, soktényezősségét igyekezett alátámasztani.
„Természetesen mondhatjuk elsőre a biztonságot, de az csak írott malaszt marad, ugyanis a művész nem civil. Olyan helyen is jól érzi magát, sőt, szomjúhozza azt, ahol feltétlenül veleszületett exhibicionizmusa kibontakozhat: és az biztosan nem egy mélytengeri búvárruha mozdulhatatlan biztonsága. A színpad fonákja, a technikai emelvények, rámpák, lámpák, búvóhelyek mind az ő életterük”
- érvel Ókovács Szilveszter.
Megmozdultak a magyar állami művészeti élet vezetői, nagyon meg akarják menteni a bukástól Vidnyánszky AttilátVagyis a veszélyt kizárni szerinte nem lehet, sőt, nem is kell. „Amikor azt mondjuk: első a biztonság, azt felülírja a másik nagy privilégium: első a néző. Hiszen a néző a jegyéért sziporkázást vár, nem biztonsági kűröket. És a szerző is első, mert időnként nagyon komoly elvárásai vannak (...). És a művész is első, akinek habitusából, szerepformálásából, életkorából, különös bátorságából, sportosságából is sok minden következik, amelyet visszafogni nem szabad és nem is érdemes” - olvasható a konklúzió, hozzátéve, szerinte ha nem lenne az egésznek tétje, akkor Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó (a két megsérült színész - a szerk.) sem csinálná ezt a műfajt.
Csák János egyelőre nem fogadja el a lemondást, Vidnyánszky Attila marad a Nemzeti Színház élén„Furcsának találom, hogy Vidnyánszky Attila továbbra is részt vesz annak a színháznak az életében, ahol éppen őt is érintő belső vizsgálat folyik”