- A világ megváltoztatható (Daróczi Ágnes: Hosszú az út előttem)

A huszadik század második felében a cigányság valamelyest pozitívabb megítéléséért jelentős eredményt ért el a körülbelül a hetvenes években Magyarországon kibontakozó roma polgárjogi mozgalom, öntudatra ébredés, az irányok kijelölése. Fontos képviselői közt többek között Choli Daróczi Józsefet, Péli Tamást, Kalla Évát, Bari Károlyt, Zsigó Jenőt és Daróczi Ágnest találjuk. A Hosszú az út előttem, a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában megjelent könyv egy páratlan életút rekonstruálására tett kísérlet, összerakni a társadalmi átalakulásokkal együtt mozgó életmunka egymást befolyásoló, támogató darabjait.
A viszonyok ismeretében kirí, hogy a cigányságról a magyar társadalomban élő mind pozitív, mind negatív sztereotípiák komolyabb háttértudás nélkül keletkeztek. Például a médiában nagyobb visszhangot kap egy-egy roma származású emberhez kötődő bűncselekmény, mint egy-egy roma ember akár művészi, akár tudományos teljesítménye. A sokfelől bántott és megalázott, kormányzati szinten manipulált, gyűlöletre hangolt magyar társadalom öntudatlanul fájó pontja, hogy szóhasználatába bekerült a „cigánybűnözés” mint magától értetődő fogalom, holott tudományos, statisztikailag igazolható alapja nincs. Egy roma gyerekeket foglalkoztató középiskolában pár éve a tizenéves lányok a cigány szóhoz a „mocskos”, „büdös”, „megvetett” szavakat társították, tehát a huszonegyedik században a cigányság elfogadása, megértése, megismerése annyi küzdelem, részleges eredményeket felmutató szerveződés után is napirenden van. Jobbkor nem jelenhetett volna meg ez a könyv, állapíthatjuk meg, a Jobbik és a Mi Hazánk árnyékában optimistán jelenthetjük ki, hogy reménykeltő. Nem úgy, mint az a tény, hogy a könyv felvetette problémák mit sem veszítettek aktualitásukból, nem tehetők múlt időbe.
Az értékes dokumentumokkal kiegészített kötet a kezdetektől, tehát a gyerekkortól indul, számba veszi a környezetet, Daróczi Ágnes falujának etnikai összetételét, a hagyományokat – „a cigány hagyományok szerint az anyósok döntöttek a családi jövedelem elosztásáról”. Daróczi hangsúlyozza, hogy családjában az iskolázottság, a tudás megszerzése fontos volt: „a tudásnak nagy becsülete volt már a nagyapáim nemzedékében is”. Országos ismeretsége az 1972-es Ki mit tud?-dal kezdődött, ahol cigányul, majd magyarul mondta el Choli Daróczi József versét. „Generációm tagjain pontosan mérhető a nyelvvesztés folyamata” – állapítja meg máshol, a romani nyelv kálváriájáról és egy perről is értekezve számol be a roma nyelv és kultúra nehézségeknek való kitettségéről. „Betiltott nép voltunk, amelynek tagadták nyelvét, kultúráját.”
Szédítő, mennyi mindent tett Daróczi, hogy a cigányság önbecsülése megerősödjön. Olvasótábort, értelmiségitalálkozókat szervezett, hiánypótló könyveket jelentetett meg, alapítványoknál működött közre, a Magyar Televízióban műsort csinált. A Kádár-rendszerben és a demokrácia hajnalán. „Ha mi külön cigány klubot szerveztünk, akkor a hatalom ránk sütötte a bélyeget, hogy nacionalisták vagyunk. De ha ők szerveztek nekünk idomítás céljával hasonlót, az rendben volt… Itt a táborban elkezdődött annak a nyilvános megélése, hogy mi romák vagyunk, vállaljuk az identitásunkat, és nektek is megmutatjuk, hogy ebben mennyi sok szépség és jóság van.”
Külön fejezetet kapott a roma holokauszt elfogadtatásáért tett iszonyatos munka az elhallgatás, elhallgattatás ellen, hogy a többségi társadalom vegye tudomásul: megtörtént. „Fontos mérföldkő az emlékezés és emlékeztetés azért is, mert aki nem tanul a múltból, azzal megtörténhet újra a szörnyűség. És ne feledjük, legújabb kutatásaink alapján még mindig közel ezer település van Magyarországon, ahol nem adtak számot a cigány közösségek sorsáról.”
A cigányság egyik szeme sír, a másik nevet. Van a cigányságnak művészeti galériája, de nincs múzeuma. Van világhírű Cziffra Györgye, de nincs Cziffra György Roma Oktatási és Kulturális Központja. (Az évekig beharangozott, majd dugába dőlt intézmény a mai napig nem készült el, és jelen információink szerint nem is fog).
Üdvözlendő, hogy a Magvető Kiadó fontosnak tartotta, hogy a cigányság múltjával, emancipációjával foglalkozzon, és a roma polgárjogi mozgalom prominens személyisége, Zsigó Jenő könyve után megjelentette a Daróczi Ágnessel készült munkát. Hisszük, hogy cigányok és nem cigányok sokat tanulhatnak belőle, ráadásul a könyv végkicsengése bizakodó. („Tények és tanúk”, Magvető, 2023. 320 o.)