Miklós Gábor újságíró, a terület kiváló ismerője úgy látja, a két ország közti különbségek sokkal lényegesebbek, mint gondolnánk, aminek komoly történelmi gyökerei vannak. A mai lengyel állam kevésbé egységes, mint a magyar, nem egyetlen központ és a vidék, hanem több, erősen urbanizált régió alkotja.
A kulturális-politikai tagoltságot erősíti az ország egykori háromfelé szakadása is, illetve a háborúk okozta határváltozásokkal is járó belső népességátrendeződés. A nyugati, „német” rész például jóval nyitottabb, liberálisabb szellemű, mint a galíciai, „osztrák” dél vagy az „orosz” kelet. Ezek az eltérések a lengyel nacionalizmuson belül is jelentkeznek, amelynek szintén van egy bezárkózóbb, katolicistább és egy inkább nyugatos, európaibb szellemű ága.
Ha a jelen politikai viszonyaiból indulunk ki, Miklós Gábor szerint alapvető a két választási rendszer közötti különbség. A lengyel arányos, csak a felsőház szenátorait választják körzetenként egyszerű többséggel. És a médiában is sikerült az ellenzéki oldalnak jelentős társadalmi hatású pozíciókat megtartania, melyek közül legfontosabb a máig Adam Michnik szerkesztette, korszerű, mozgósító erejű orgánummá fejlődött Gazeta Wyborcza.
Részlet a videóinterjúból:
