- Bárhonnan érkezhettek történetek a Budapest Nagyregénybe, amelyeket huszonhárom szerző képzelete formálta sajátos egésszé

A hétvégén ízelítőt kaphattak a városlakók a frissen megjelent Budapest Nagyregény huszonhárom fejezetéből. A pesti Városházán szombaton és vasárnap is két-két irodalmi túra zajlott. Szabadtéren, beltérben – raktárban, tanácsteremben és pincében is – olvastak a föl színészek a szombat óta kapható könyvből.

Azt gondolnánk, már nincs mivel meglepni a születésnapost – erre kapott egy önálló irodalmi művet, amelyre valóban büszke lehet. Bár huszonhárom elismert szerző neve fémjelzi a Budapest Nagyregényt, a könyvet a közösség, azaz a városlakók írták. A kötet megszületését hónapokon át tartó kutatómunka és civil legendárium-gyűjtés előzte meg, az összegyűjtött történetek mind inspirálták a Nagyregény íróit. Számtalanszor előkerült az év során a „budapestiség” kérdése: meg lehet-e határozni, milyen a régi, de mégsem kiöregedett főváros lakójaként élni? Erre továbbra sincs válasz, de a „budapestiség” keresése izgalmas játékot teremtett. A Budapest Nagyregény kerületenként keresi a megoldást, utcaneveken, meghatározó köztereken és nem kevésbé fontos korszakok felelevenítésén keresztül. Mindezt a szerzők egyéni történetkezelése, stílusa fűszerezi. A Budapest Nagyregényben nincs két egyforma Budapest, ettől is letehetetlen olvasmány.

A fővárosról szóló dalok, egy ketrecben fekvő állat, sakk, pár szereplő és még sok más motívum köti össze a Budapest Nagyregény fejezeteit, ami akár kirakósként is felfogható. A hétvégi barangoláson mind a négy alkalommal több csoportra osztották a közönséget – a gyülekező az újra megnyílt Merlinben volt –, egy csapat összesen hat részletet hallgathatott meg a Városháza területén. Nekem Tompa Andrea, Dunajcsik Mátyás, Kiss Noémi, Karafiáth Orsolya, Simon Márton és Fehér Renátó szövege jutott, Kurta Niké, Tasnádi Bence, Csákányi Eszter, Hajduk Károly, Szamosi Zsófia és Martinkovics Máté előadásában. Az esemény művészeti vezetői Vajdai Vilmos és Gáspár Máté voltak.

Tompa Andrea Újpestje nem rugaszkodik el a valóságtól: kormánykritikus független színház működik egy piaccsarnok fölött, ahol az új, ide „száműzött” kerületi képviselő mozgalmas első napját követhetjük végig.

Dunajcsik Mátyás a XVIII. kerület kevesek számára ismert világát írta meg. Történetében – ahogy egyébként a Budapest Nagyregény számos fejezetében – a kivándorlás és a külföldről hazalátogatás is megjelenik. Hőse, Damiel nagyapja temetésére utazik haza Berlinből, a német főváros melegként jóval élhetőbbnek tűnik számára. Talán a kerületben található Ferihegyi repülőtér okán ez a fejezet mintha az ország elhagyásának háttértörténetit adná.

Kiss Noémi a XVI. kerületről szóló fejezetet több alegységre osztotta, bemutatva, amit a belvárosiak nagy, egyívású helynek tekintenek, az többek között Mátyásföldre, Cinkotára és Sashalomra is osztható. Kiss Noémi írásában egy egész életút elevenedik meg, Pintér Tibor repülős és ejtőernyősé. Fiatalok a szereplői Karafiáth Orsolya Rákospalotán játszódó történetének, az összezsúfoltság, a fölöttünk-alattunk-mellettünk élő szomszédok zaja, a közösségi lét szépsége és árnyoldala egyszerre jelenik meg a fejezetben.

Simon Márton különböző idősíkokban gondolkodott Ferencváros kapcsán. A Nyitott mondatban a szerző elárulta, egyedül a IX. kerületről érezte, hogy azt mondhatja rá: ismeri. Ebből a fejezetből nem maradhatott ki a foci – az Újpest-Fradi ellentét Tompa Andreánál is megjelenik egyébként –, de Bujtor István is helyet kapott benne. Talán a legunikálisabb, cselekménynélküli szöveg Fehér Renátóé. A szerző prózájában is a költészethez nyúlt és képes volt egy univerzális Terézváros-életérzést létrehozni, mely átível időn és téren.

Egyedülálló projektként indult a Budapest Nagyregény, és az eredmény is egy egyedi hangulatú mű lett. Külön öröm, hogy végre a város olyan részei is reflektorfénybe kerültek, amelyek a Belvárosból alig látszanak.