;

Spanyolország;Pedro Sánchez;

- A nagy túlélő

Amikor úgy tíz éve Pedro Sánchez környezetének elárulta, a spanyol szocialista párt vezetésére pályázik, sokan próbálták lebeszélni erről. Meg akarták kímélni a várható kudarcoktól. Sánchez azonban nem adta fel, de a sikerek egy ideig elmaradtak. Többen úgy vélték, nincs is meg a kellő karizmája ahhoz, hogy erős vezető legyen. Politikai pályájának kezdetét inkább bukdácsolások jellemezték, akkoriban senki sem gondolta volna, hogy Sánchez nem csak sok évig lesz Spanyolország miniszterelnöke, hanem – a német kancellár mellett - az európai szocialisták egyik legbefolyásosabb politikusává válik. A túlélés művésze lett, aki valóságos politikai csodát vitt véghez azzal, hogy csütörtökön újraválasztották a madridi kormány élére, így már több mint öt év óta hazája kormányfője. Pedig a júliusi választáson biztosnak tűnt a bukása, minden jel arra vallott, hogy a Néppárt és a szélsőjobboldali Vox kellő többséget szerez a törvényhozásban. Nem így történt, de Sáncheznek sem volt többsége. Végül azonban sikerült véghez vinnie a lehetetlent: megállapodott a kisebbségek pártjaival, még az egyelőre emigrációban lévő Carles Puigdemont katalán függetlenségpárti tömörülésével is.

Sánchez 19-re húzott lapot, de abban bízhat, hogy politikai szimata most sem csalja meg. Látszólag komoly politikai árat fizethet majd azért, hogy kiegyezett Puigdemontékkal, s kilátásba helyezte az amnesztiatörvényt, ami szeparatisták százainak felmentését jelentené. A szocialista politikus engedményeit még saját pártja szavazóinak többsége is elutasítja, s számolhat azzal, hogy a jobboldal heteken, sőt hónapokon át utcai tüntetéseket szervez a jogszabály ellen. Ráadásul az sem zárható ki, hogy a törvényt megsemmisíti az alkotmánybíróság.

Kérdőjelek tehát vannak bőven. Sánchez szeme előtt vélhetően Emmanuel Macron példája lebeg: a francia nyugdíjreformot példátlan tüntetéshullámmal próbálták megakadályozni, de Macron kitartott, s a tiltakozások elhaltak. Sánchez is azt reméli, néhány hónap múlva már senki sem beszél az amnesztiatörvényről, ő pedig nagy országegyesítőként vonulhat be a történelembe.

Iskolapéda