Már az egyébként meglepően hosszú sorban állva érződött, hogy ez egy olyan esemény, amelyen mindenki ott akar lenni, bár igazából senki sem tudja, miért. Az alapmotiváció persze világos: magyar hírességek püfölik egymást, ilyen tényleg nem volt 2005 óta. És ez még úgy is vonzó, ha a nézők – talán egy kivétellel, rá még visszatérünk – senkiért nem rajonganak annyira, hogy „kimenjenek a meccsére”. A műsor gyakorlatilag telt ház mellett zajlott.
Amit a tévénézők nem láthattak, az két bónusz előmérkőzés a jelenlévőknek. Egy amatőr és egy profi találkozót láthattunk, és bár természetesen technikailag nagy a különbség az élsportolók és a fél éve készülő celebek között, az ismerősöm unottan megjegyezte, hogy „most már jöhetnének a sztárok”. Ami arra utal, hogy a hazai boksz reménye, hogy a műsoron keresztül esetleg sikerül bevonzani új sportolókat, nézőket az ökölvívásba, hiú ábrándnak tűnik.
Kóstolgatástól az öklözésig
Az RTL egy külföldön évek óta óriásit taroló műsort hozott be újra Magyarországra. Az internetes sztárok (KSI, Jake Paul és Logan Paul vezérletével) 2018 óta évente összemérik egy-két alkalommal erejüket, amit rendre több tízezres, csurig telt csarnokokban tesznek meg, s miután ezeket bunyókat a tévé nem adja, a streamelésért jelentős összegeket (7-10 ezer forintnyit) kérnek el. Ennek nyomában aztán létrejött az internetes sztár kontra visszavonult meccsezés, Jake Paul pedig idén már egy profi bokszolóval, Tommy Furyval is megmérkőzött, és csak pontozással veszített.
Érdekes különbség, hogy míg az RTL versenyzői családbarát módon kóstolgatják-zrikálják egymást, külföldön a trash talk sokkal keményebb. Az öklözésben viszont pont ellenkező a helyzet.
Az októberi KSI–Tommy Fury és Logan Paul–Dillon Danis összecsapás igencsak bágyadtan, alacsony színvonalon zajlott (KSI gyakorlatilag végig klincselte Furyt – azaz álló helyzetben belekapaszkodott –, Danis pedig összesen kilencszer találta el Pault), ellenben a Sztárbox versenyzői rendesen odaütnek egymásnak. A fél nyolckor kezdődött élő show először pankrációból adott pár perces ízelítőt, amit bár nem tudtam nevetés nélkül végignézni, mégis úgy éreztem, hogy van valami szeretni való ebben a műfajban, csak nem tudom, mi.
Ezután következhetett a női párbaj Sáfrány Emesével és Dobos Evelinnel. Előbbi ringbe állítása ügyes lépés volt az RTL részéről, hiszen Sáfrány egyértelműen a női mezőny egyik húzóneve lett. Amit minek is köszönhet? Leginkább egykori felnőttfilmes múltjának. A lelátón szinte minden Sáfrány-mondat után elhangzott egy-egy utalás Aleska Diamondra, a nézők kíváncsian várták, mit kezd majd a csendes színésznővel, a korábbi Konyhafőnök VIP-győztes Dobossal. Sáfrány nagyon agresszívan indította az első menetet, Dobos viszont szépen kimozogta az offenzívát, folyamatosan ültek az ütései, hosszú karjával végig sorozta kifulladó ellenfelét, akit dicséret illet, hogy talpon maradt, és csak egyhangú pontozással szenvedett sima vereséget.
Felrobbant a lelátó
Bár az este kiemelt összecsapásának az Istenes Bence–Schobert Norbert Jr. meccs számított, a legnagyobb feszültség és a legőrültebb szurkolás Brasch Bence és KKevin (nehézsúlyú) párharcát kísérte. Ez volt az a kivétel, amikor a közeli hozzátartozókon, barátokon kívül a közönség is kifejezte rajongását az egyik szereplő iránt, és szurkolt neki. Kövesi Kevin napjaink egyik legfelkapottabb rappere, aki megcsinálta a maga szerencséjét, és ma már luxusautóval, dizájnerruhákkal, a legszebb lányokkal és hírneves barátokkal (T Danny, LL Junior, Bruno x Spacc) veszi körbe magát. Laza, magabiztos stílusát ezúttal annyira túljátszotta, hogy a végén már szinte el lehetett hinni, nem is egy felturbózott, álmagabiztos karakterből fakad. A bejátszója hatalmas sikert aratott a lelátón, a közönség sokkal inkább a nagyképű rapper beszólásait éltette, mint a Valami Amerika sorozat színészének, Brasch Bencének a szurkálódásait. A párharc azért is izgalmasnak ígérkezett, mert mindketten régóta foglalkoznak boksszal. Az esélyek a 11 kilóval nehezebb és hét centiméterrel magasabb Brasch mellett szóltak.
A csata valóban egész magas színvonalon zajlott, mindketten vállalták a kemény ütéseket, KKevin minden egyes találatánál szinte felrobbant a lelátó.
A brutális KO-ra törekvő sztár erőteljesebb ütései azonban rendre lecsúsztak. Brasch pedig elvitte a második menetet, a harmadikban pedig kiütötte ellenfelét, aki ugyan egyszer még fel tudott kelni, de amikor néhány másodperccel a vége előtt ismét földre rogyott, a játékvezető megállította az összecsapást. A feszültség olyan magas hőfokra került, hogy Braschból ki is szakadt egy nem túl sportszerű monológ ellenfeléről: „…az az előadófajta, aki arról rappel, hogy attól vagyok király, hogy mennyi pénzem van, milyen autóm van, milyen házam van. Nincsen drága órám, nincsen drága autóm, viszont felkészültem, és egyelőre elértem, amit akartam. Ezt tanácsolom nektek is, köszönöm!” A csalódott KKevin-rajongók erre igencsak felbőszültek, és szépen ki is fütyülték a színészt, ami szintén hozzájárulhat, hogy ez az összecsapás hangulatában és színvonalában is talán az egész Sztárbox egyik legemlékezetesebb bunyója legyen.
Csak semmi píszí
Istenes Bencét is rendkívül sokan szeretik, noha nincs olyan népes rajongótábora, mint a rappernek. Egyik támogatója, Fluor Tomi viszont nem mindennapi show-t csinált a lelátón, igazi vezérszurkolóként fáradhatatlanul énekelte az „Ohh, Istenes Bence” rigmust, élő adásba bemondta, hogy „megbaszunk mindenkit”. Fluor nyilvános szereplései során talán most állt először ennyire közel korai karrierje „csúcstermékéhez”, a Gecigránát című számhoz.
Hiába, a mai politikailag korrekt világban egyre kevesebb dolog fér bele a nyilvánosságba, a Sztárbox viszont mer kockáztatni, és az eredményt, kövezzenek meg, de egész üdítő volt látni.
A helyszínen a korábbi kézilabdázó, humorista és Való Világ-szereplő Pácz Viktória volt az összekötő kapocs a nézők és a műsor között. Sokszor kegyetlenül beszólt a sportcsarnokban helyet foglalóknak és a versenyzőknek is, ami először sokkolt, de mit lehet tenni, megszoktam, és a végén már úgy éreztem, hogy jól csinálja a dolgát.Elszomorító volt viszont figyelni a Schobert család narratíváját az Istenes Bence előtti összecsapáson. A rivaldafény természetesen Rubint Rékára és Schobert Norbertre irányult. Norbi Junior bejátszója az apjával kezdődött, aki csalódottan elárulta, hogy eredetileg ő vállalta a Sztárboxot, de miután rájött edzés közben, hogy a korábbi szívműtétje miatt egy ütéstől meghalhat a ringben, ezért inkább visszalépett, és átadta a stafétát fiának. Még így is ő maradt Rubinttal együtt a fókuszban. Elmondhatták országnak-világnak, hogy most vagy soha, ez a meccs dönti el, hogy felnőtt-e és férfi-e az ifjabb Norbi.
Az igazi identitás nélkül maradó, legtöbbször Norbikának hívott fiú annyira zavarban volt, hogy a bevonulásnál egyből rossz helyre ment. Ehhez képest kellemes meglepetést nyújtott az egyértelműen esélyesebb Istenes ellen, aki ugyan végig kontrollálta az összecsapást, de Schobert szépen talpon maradt, és erővel jobban bírta, mint a műsorvezető. A pontozásos győzelmet aratott Istenesen a nulladik másodperctől kezdve érződött, hogy vérprofi kereskedelmi tévés. Egészséges önbizalom, humor, zrikálódás, de KKevinnel ellentétben nem túltolva. A ringben sokszor az látszott, hogy mintha játszana ellenfelével, és csinálná a show-t a közönségnek, a győzelme után pedig kiragadta Héder Barna kezéből a mikrofont, és sportszerűen megdicsérte ellenfelét, aki ettől kicsit felbátorodva megjegyezte, hogy látjuk őt még világbajnokként. Az biztos, hogy ennyi élőben elég volt a Sztárboxból, egyszer működött, összességében jól is éreztem magam, de még egy vasárnap estét már nem szánnék rá.
Az RTL bátor húzásra szánta rá magát azzal, hogy elővett egy olyan műfajt, ami külföldön hasít, de a magasabb igényekkel rendelkező magyarok közül sokaknál kiverte a biztosítékot. Aki ki akar akadni a műsoron, az ki is tud, de ennyi beszólogatásnak, azt gondolom, bele kéne férnie. A sokszínűség (van műsorvezető, színész, légtornász, futballista, rapper, fodrász, séf a versenyzők között) jó ötlet, de miután itt nem beszélhetünk valós ellentétekről, ezért nem biztos, hogy a formátum akár több évadon keresztül is ennyire felkapott tudna lenni.Hazafelé is gyötört, hogy noha nem is szeretem igazán az ökölvívást, azzal töltöttem a vasárnap estémet, hogy néztem élőben, miként veri péppé Brasch Bence a nagyképű KKevint. Normális ez? Nem valami bennem lappangó dühöt akartam kiélni? Aztán ahogy teltek a napok, megnyugodtam.
Ez is csak egy show volt a sok közül, amit a korunk kínál. Bennük (és belőlük) élünk.
Egyszer a Sztárboxra áldoztam az időm és a pénzem, és szégyen vagy nem, jól éreztem magam, nem gerjesztett bennem agresszív indulatokat. Egy újabb játék, senkinek se árt, senkit sem aláz meg. Értelmetlen, de vicces. És ennyi elég is volt belőle.
