gyász;Galambos Erzsi;

1931-2023

- Galambos Erzsi halálára

Életének 92. évében elhunyt Galambos Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulata és a József Attila Színház örökös tagja.

Galambos Erzsi a színpad igazi nagyasszonya volt, elegánsan elbűvölő tudott lenni. Ráadásul mindent tudott, énekelni, táncolni és a prózai szerepeket is élvezte.

Gyerekkorát színházak, mulatók közelében töltötte és ez a világ hamar be is szippantotta. Játszott Lakner Bácsi Gyermekszínházában, balettozott, elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját. Korán a legnagyobbakkal játszott, de dolgozott Miskolcon és Kecskeméten is. Aztán Budapestre került először a Petőfi Színházba, majd a Budapesti Operettszínházba, ahol két évtizeden át a teátrum meghatározó tagja volt. Őt tartják a magyar musicaljátszás egyik meghonosítójának. Nagyon sok fontos szerepet játszott, sokan emlékeznek rá a My Fair Lady Elizájaként, de volt Dulcinea a La Mancha lovagjában, vagy Kocsma Jenny a Koldusoperában. Monomusicalt is először játszott Magyarországon, a Lola Blaut, ami az Operettszínház akkori zsebszínházában több százszor ment. Aztán ahogy ő fogalmazott egyszer csak megsértődött, mégpedig szerinte épp jókor. 1983-ban a József Attila Színházba szerződött, ahol kilencvenen túl, még tavaly is fellépett a Mici néni két élete című darabban. Vágyott prózai szerepekre, amelyeket Angyalföldön meg is kapott. Szívesen említette mint egyik kedvencét, a Szabadság-hegy című darabot, amelyet Léner Péter rendezett. Interjúkban, portréműsorokban mindig elmondta, hogy a tehetsége mellett óriási szerencséje volt, mert mindent eljátszhatott, amikre vágyott. A magánéletében a Petrovics Emil zeneszerzővel eltöltött időket emlegette gyakran, elmondta, hogy számára Petrovics jelentette az egyetemet. Lánya Eszter, aki ebből a házasságból született, televíziós rendező lett.

Galambos Erzsi szeretett tündökölni, de ezt természetesen művelte, például a kerek születésnapjain rendezett gálaesteken. Nagyasszony volt a színpadon, de a színészet iránti alázat mindig a jellemzője maradt. Rajongva tudott beszélni pályatársairól, vagy a kortárs irodalom nagyjairól, akikkel például a szigligeti alkotóházban évtizedekkel ezelőtt sok időt együtt tölthetett akkori férjével. Szerencsére a filmszerepei, a jelentős színpadi és televíziós alakításai velünk maradnak, mint ahogy a rá jellemző jellegzetes mosolya is. 

A Rómeó és Júlia múlt pénteki előadásán az egyik díszletről lezuhant színészt egy nappal tovább tartották kórházban, mint a hasonlóképpen járt Szász Júliát.