ET IN ARCADIA EGO
Árkádia a szélben
elhullámzó mező.
Nézem az állomásról,
mert van pár perc idő
a vonatindulásig,
mi így eltölthető.
Fecskék cikáznak gyorsan,
sok helyét nem lelő.
Vihar jön a vidékre,
bár nap sütött előbb.
Árkádiára hullnak
aranykori esők.
MORZSÁK
Hársak alatt a szél messze
szaladna,
elsuhan az idő fecske-
alakban.
Hársak alatt magasra száll
a hinta,
visszalendül, de nem minden
tér vissza.
Hársak alatt felvont felhő
vitorlák ‒
szedegetem, mi megmaradt
a morzsát.
A 48-IK SZÜLETÉSNAPOMRA
Búzaföld a dús kalásszal,
bús akkord: madár dalol.
Kék virág a kék világban
int a fényes ég alól.
Lepkeszárnyon minden évem:
színes-porló rajzolat.
Elsuhannak mind előttem,
számlálok már jó sokat.
Ösvény vezet át az erdőn,
illatával a csalán.
Indigó bogárka kel föl,
útnak indul út porán.
Egy patakban béka vartyog,
sodródik arany homok.
Merre hívnak most a hangok,
arra én is indulok.