Szaúd-Arábia nyolc nagyvárosában tartottak aznap nyilvános lefejezéseket. Királyi rendeletre 63 fanatikus lázadót végeztek ki, akik előzőleg elfoglalták a mekkai nagymecsetet. Noha embereket öltek, főleg vallásellenes bűnökért kellett lakolniuk – a mecset megszentségtelenítése, az ima félbeszakítása és hasonlók. A középkorias megtorlást elrettentésnek szánta a sivatagi királyságban uralkodó Szaúd-ház. Azután mégis másképpen alakult.
Az iszlamista támadók Khomeini ajatollah iráni hatalomátvételén buzdultak fel, azt próbálták utánozni – persze szunnita változatban. 1979. november 20-án, a mohamedán naptár szerinti 1400. év első napján több százuk vegyült el a hajnali imádkozók között, úgy szállták meg a zsúfolásig telt mecsetet. Koporsókban csempészték be a fegyvereket, mintha a halottaikat cipelnék. A jámbor híveket túszul ejtették.
Vezetőjük, Dzsuhajmán al-Utajbi (1936–80) vissza akarta terelni népét a helyes útra, leszámolni a nyugati eszmékkel és szokásokkal – főleg a televíziózással –, kiűzni az országból az istentelen olajfúrókat. A fundamentalista hitszónoknak látomása volt, annak hatására hirdette, hogy elérkezett az idők végezete, és a Mahdi (Megváltó), aki visszatért legyőzni a Gonoszt, egy Mohammed Abdullah al-Kahtáni nevű, halk szavú, finom lelkű ifjú – a sógora.
Jelképes célpont volt a Kába-kő köré emelt szentély, különösen, hogy a vallásalapító Próféta maga is a beszivárgás ősi trükkjével kerítette hatalmába a várost (629/30). Az iszlám szülőhelyén akarták megbuktatni a Szaúdokat, a szent helyek őrizőit. A zavarodott hatóságok előbb megígérték, nem alkalmaznak erőszakot, azután három sikertelen rohamot indítottak, amibe rengetegen belepusztultak.
Terjedtek a rendszerellenes tüntetések, nem maradt idő kiéheztetni a túszejtőket. Khalid király (egyben miniszterelnök) kénytelen volt külföldi segítséget kérni. Olaj volt a tűzre. A vallástudósok tanácsa, az uléma csak vonakodva adta jóváhagyását. Kétheti megszállás után „hitetlenek”, azaz francia kommandósok foglalták vissza a mecsetet, robbantásokkal és ideggázokkal, hullahegyeken átgázolva.
Az épületegyüttest a támadás idején a Bin Láden építőipari cég renoválta. Máig vitatják, cinkos volt-e a terrortámadásban a befolyásos család. Annyi bizonyos, hogy a drámai események sorsdöntő hatással voltak a milliárdos fiára – mármint arra a bizonyosra az 54 (ötvennégy) testvér és féltestvér közül. Az ifjú Oszáma a vérfürdő emlékével indult Afganisztánba, szent háborút vívni oroszok ellen, amerikai támogatással – a folytatás nagyjából ismert.
Szaúd-Arábiában hátborzongató fordulat jött: az újközépkor forradalma. A hatalmához és olajkútjaihoz bármi áron ragaszkodó uralkodóház feladta az óvatos modernizációt. Hízelgett a fanatikusoknak, őrületüket rákényszerítette a szerencsétlen többségre. Előbb megtiltották az autóvezetést és a nyugatias ruhákat a nőknek, végül bevezették a saríát, kikényszerítését vallásrendőrségre bízták. Egy egész ország vesztette el a fejét, holtukban diadalmaskodtak a lenyakazottak.