Ideiglenes műemléki védettség alá került az érdi víztorony, ám ez a döntés megosztotta a helyieket, ugyanis a múlt század közepén emelt építmény egy német tulajdonú cég telephelyén áll, és útjában van egy jelentős beruházásnak, amely évi százmillió forintos iparűzésiadó-bevételt hozna a városnak – írja a megyei jogú város kedélyeit legújabban borzoló ügyről a 24.hu. A víztorony ideiglenes védelem alá vételét egy helyi lakos, Tolmár Klára kezdeményezte.
A lakossági kezdeményezésre a Pest Vármegyei Kormányhivatal az 1957-ben épült, 2017 óta mindeddig helyi védettséget is élvező érdi víztornyot idén szeptemberben helyezte ideiglenes műemléki védelem alá, mert annak lebontását egy németországi hátterű érdi cég, a létragyártással és állványok gyártásával foglalkozó Krause Kft. kezdeményezte, ugyanis az építmény, amely egyébként ma már nem működik víztoronyként, a társaság tulajdonában álló telephelyen található.
Csőzik László, Érd polgármestere szerint a német vállalat nagyjából két éve jelezte az önkormányzatnak, hogy új, korszerű csarnokrendszer építésére készül, a tervezett beruházásnak azonban az útjában van a víztorony. A Krause ezért azt kérte, hogy az önkormányzat szüntesse meg az építmény helyi védettségét. Idén gyorsultak fel az események, ugyanis a kérdésről a városvezetés „mérlegelési folyamatot” indított, júniusban lakossági fórumot is tartottak, ahol maga a polgármester is valós dilemmának nevezte a víztorony ügyét.
– Ha a helyi közösség ragaszkodik a víztorony megtartásához, akkor a cég nem Érden, hanem a lengyelországi telephelyén valósítja meg a beruházást. A polgármester szerint ezzel a város viszont éves szinten 80–100 millió forint iparűzési adóbevételtől esne el. Ez az összeg szerinte nem elhanyagolható a megyei jogú város jelenlegi hárommilliárd forint körüli éves iparűzési adóbevételéhez viszonyítva – vázolta a lehetőségeket Csőzik László, aki szerint a németek oldhatnák meg a helyzetet azzal, hogy nem a telephelyén belül terjeszkedne. Csakhogy a cég ügyvezetője, Mohácsi Gábor egy szakértő megállapítására hivatkozva állítja: az építmény nem rendelkezik műemléki értékekkel, fenntartása nem indokolt, szemben a védettséget kezdeményező Tolmár Klára beadványával.
