Sok a hiányosság az italcsomagolások visszaváltását szabályozó új kormányrendeletben, amely január 1-ével lép életbe. Ez rossz hír, mert az EU-ban jelenleg is nálunk az egyik legmagasabb az eldobott egyszer használatos, szelektíven nem gyűjtött PET-, alumínium-, és üvegpalackok egy főre jutó mennyisége. A szakemberek most leginkább attól is tartanak, hogy egy téves jogi iránymutatás miatt a nélkülözhetetlen újratölthető termékek nemsokára teljesen eltűnnek a boltok polcairól.
Azt régóta tudni lehet, hogy a mostani betétdíjast egy új, az úgynevezett visszaváltási díjas rendszer fogja felváltani. Az új rendelkezés az újratölthető mellett az egyszer használható, eldobható PET-, alumínium-, és üveg italcsomagolásokat is érinti. Ezért hamar, már 2021 júniusában kiadtunk egy állásfoglalást, hogy ezzel hívjuk fel a figyelmet a tervezett rendszer hiányosságaira. Sőt, az állásfoglalásban szakmai útmutatást is nyújtottunk ahhoz, hogy miként lehetne ismét felvirágoztatni az újratöltést is támogató betétdíjas rendszert. Sajnos egyelőre úgy tűnik hiába, a javaslataink ugyanis nem köszönnek vissza a jogszabályban – sorolta a problámákat Szabó György, a Humusz Szövetség alelnöke.
A majdnem harminc éve alakult civil környezetvédő szervezet az utóbbi időben számos kísérletet tett, hogy eljuttassa észrevételeit a döntéshozókhoz. Nyílt levelet írt, számos cikket és szakmai anyagot közölt. Jelezte, hogy az újratölthető, vagyis a többutas italcsomagolás gyártásának, forgalmazásának ösztönzését környezetvédelmi szempontból előnyösnek tartja. Arra törekedett, hogy ezt az új jogszabály is támogassa, ezért a kimunkálásában is igyekezett úgy részt venni, hogy meglátásait rendre elküldte az illetékes Energiaügyi Minisztériumnak (EM). Leültek tárgyalni a visszaváltási rendszer üzemeltetőjével, a hulladékgazdálkodásért felelős koncesszorral, nevezetesen a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-vel. A megbeszélés azonban csekély eredményt hozott.
A jelenlegi betétdíjas rendszerhez képest a legfontosabb változás a lakosság számára az, hogy 2024. január elsejétől az egyszer használatos, 0,1-3 liter űrtartalmú italcsomagolások (PET-, alumínium-, és üveg palackok, a tej és a tejalapú italtermékek a kivételek közé tartoznak) után 50 forintot kell fizetni, és ezt az összeget csak akkor kapjuk vissza, ha a palackot/dobozt visszaváltjuk valamelyik gyűjtőponton. Bevezetik ugyanis a belföldön forgalomba hozott kötelező visszaváltási díjas termékek visszaváltási rendszerét (DRS). Az újratölthetlő termékek, az úgynevezett többutas üvegpalackok visszaváltási díját a gyártó szabja meg. A legalább 400 négyzetméteres eladóterű élelmiszerüzleteknek a nyitvatartási idejük alatt kötelező lesz visszaváltó automatát üzemeltetni.
Hogyan maradhat meg az önkéntes visszaváltás?
Az újrahasználható üvegpalackok behozatalához és első forgalomba hozatalához biztosítani kellene kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) díjmentességét, de legalábbis jelentős 50-80 százalékos kedvezményét. Amennyiben a jelenlegi szabályozás marad, akkor az előírt, bevallott és megfizetett EPR-díjat maradéktalanul vissza kelle téríteni. A kereskedőket kötelezni kellene az újrahasználatra is alkalmas palackok visszaváltására és emellett érdekeltté is kellen tenni őket, legalább a egyutas italcsomagolások után kapott térítési díj mértékéig. Mindemellett kormányrendeletben kellene szabályozni azt is, hogy amely italszegmensben van, vagy lesz újratölthető csomagolás, úgy - osztrák mintára - azt is kötelező legyen választékban tartani.
A hulladékcsökkentés ügyéért küzdő szervezet régóta várta az új jogszabályt. A betétdíjas rendszer bevezetése ugyanis nagyon esedékes volt, hiszen idehaza elképesztő mennyiségben kerül italcsomagolás a szemétbe. A Reloop nemzetközi környezetvédelmi szervezet 2021-ben publikált adatai szerint 27 európai országból 2017-ben Magyarországon volt a legmagasabb az egyszer használatos italcsomagolás-hulladék egy emberre jutó mennyisége, ami 2019-ben tovább nőtt és éves szinten elérte a 211 darabot. Ez a lakosságra vetítve megközelítőleg 2 milliárd eldobott PET-, alumínium-, és üveg italcsomagolást jelent. Ami egy hatékony betétdíjas megoldással 83 százalékkal, hozzávetőlegesen 340 millió darabra (35 darab/fő/év) lenne csökkenthető. A szabályozás eredményeképpen az újrahasznosítási arány és a szelektíven begyűjtött hulladékok mennyisége kiugróan megnő. Ezzel jobb minőségű újrafeldolgozott alapanyaghoz juthatunk, ami a műanyagok esetén elengedhetetlen a „palackból palackot” (bottle-to-bottle) újrahasznosításhoz – áll a Humusz Szövetség állásfoglalásában.
A hulladékhierarchiában az újrahasználat megelőzi az újrahasznosítást, ezért fontos lenne, hogy az új rendszer ne csupán ne lehetetlenítse el, hanem lehetőleg támogassa is az újratölthető, vagyis többutas italcsomagolások alkalmazását – jegyezte meg Szabó György. A Humusz Szövetség alelnöke éppen ezért fájlalja, hogy az új szisztéma nem ösztönzi az újrahasználható italcsomagolások gyártását, forgalmazását és visszagyűjtését, hiába az a környezetbarátabb megoldás. Sőt, az új szabályozás bizonyos értelemben még ellenérdekeltté teszi a boltokat az újratölthető italcsomagolások visszagyűjtésében. A szakember szerint az sem szerencsés megoldás, hogy a vissza nem váltott palackok és dobozok után megfizetett 50 forintok a rendszer üzemeltetőjénél maradnak, ahelyett, hogy az így összegyűlt pénzből egy független szervezet például az újratöltést, vagyis a tényleges kibocsátás-csökkentést finanszírozná.
A szervezet alelnöke kitért arra is, hogy a jogalkotó a piaci szereplők környezettudatosabb irányba terelését úgy is megtehette volna, hogy generálisan kiköti a kiskereskedelemben az újratöltős, azaz a többutas palackok visszaváltására is alkalmas gépek telepítését a visszaváltási pontokon, illetve ezt, vagyis ezeknek az előnyben részesítését előírhatta volna a koncesszor Mohu-nak is. Ezek a lépések azonban elmaradtak. Így félő, hogy nálunk évtizedes távlatban ágyaztak meg annak, hogy ne legyen és ne is lehessen újratöltés.
Hulladékgazdálkodási káosz jöhet
Az elmúlt tíz év hulladékgazdálkodása káoszos volt, a nyár óta a Mohu Mol által koncesszióban üzemeltetett új rendszer pedig működésképtelennek bizonyul - állítja a Párbeszéd – ZÖLDEK, amely ragaszkodik a hulladékgazdálkodási fiaskót kivizsgáló eseti parlamenti bizottság felállításához. A pártszövetség ezt azzal támasztotta alá, hogy a hazai visszagyűjtési mutatók 2010 óta nem hogy nem javultak, de jelentősen romlottak, Magyarország a regionális középmezőnyből a sereghajtók közé csúszott vissza, az új koncessziós rendszer pedig még ehhez a sötét helyzethez képest is zuhanást hozott. A fizetendő díjak sok helyütt a sokszorosukra nőnek, és az iparági szereplők is folyamatosan tiltakoznak az elhibázott szabályozás miatt - állítja Jávor Benedek, a Párbeszéd – ZÖLDEK európai parlamenti listavezetője. Az új rendszer alkalmatlanságát támasztja alá, hogy – miután az Európai Bizottság nyári jelentése már előrevetítette, hogy Magyarország képtelen lesz az EU-s előírások határidőre való betartására – a Szabad Európa értesülései szerint az Energiaügyi Minisztériumban most készül a halasztási kérelem az Európai Unió felé az uniós visszagyűjtési és újrahasznosítási célszámok teljesítésére. A lap forrása szerint „2030-ra sem fogjuk elérni a 2025-ös célokat”.
A visszaváltási rendszer árnyoldalai
A újratölthető csomagolás kiszorulását vetíti előre az is, hogy a többutas palackért nem jár kezelési díj a forgalmazónak. Az egyszer használatos, vagyis egyutas italcsomagolásokért viszont igen. Az üzemeltetőnek palackonként gépi visszaváltás esetén 7 forint 50 fillér + áfa, a kézinél pedig 5 forint + áfa jár, ami sajnos ellenérdekeltté teszi az üzleteket az újratöltés fenntartásában – emelte ki Szabó György. A szakember szerint a visszaváltási rendszer árnyoldalai közé tartozik az is, hogy a jogszabályhoz hasonlóan a koncessziós szerződésből is kimaradt az a kikötés, ami ösztönözhetné a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-t a keletkezett és általa kezelt, újrahasznosítandó hulladék mennyiségének mérséklésére. Az új struktúrában a jelek szerint az összmennyiséghez viszonyított hasznosítási ráta számít. A teljes kibocsátás nagysága nem lényeges szempont. A koncesszornak tehát a hulladékmennyiség csökkentéséből semmilyen gazdasági haszna nem származik.
