Az Építészfórum által alapított Média Építészeti Díja (MÉD) idén tizenkilenc éves, és ez idő alatt a kortárs építészet legnagyobb figyelemmel kísért eseménnyé vált. Szakmai, valamint közönségeseménnyé – 2023 építészeti teljesítményeinek zsűrizése is az Uránia Nemzeti Filmszínház közönsége előtt zajlott le. És persze az online felületek érdeklődői előtt is, hiszen az Indextől a hvg.hu-n át a Forbesig ilyen koncentráltan sehol nem lehetett a hazai kortárs építészet termését látni és arról olvasni.
A nemzetközi zsűri előválasztása után az épület, terv és épített környezet kategória legjobb tíz-tíz-tíz projektje a Közönségdíjért versenyzett, az épület és terv kategória 5-5 finalistája pedig a Média Építészeti Díjáért. A döntőbe templom, óvoda, oktatási központ, diák- és szeretetotthon is bekerült. A döntősök november 10-én pénteken az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be munkájukat. Idén összesen 78 épületet, 91 tervet és 26 épített környezeti munkát neveztek a tervezők.
Kezdjük rögtön a végén: az öt döntőbe jutott, megvalósult középület közül a legjobb épület díját – továbbá a közönségdíjat és több különdíjat – idén a cserépváraljai Munkás Szent József-templom felújítása nyerte el. Cserépváralja apró község a Bükk egyik völgyében, aminek római katolikus temploma különleges körülmények között épült meg több mint 60 éve – akkori története ugyanúgy fordulatos, mint a mostani felújításé. Csaba László az 1961-ben felszentelt modern templomát az építészszakma a 20. századi modern templomépítészet egyik rejtőzködő csúcsművének tartja. Azon kevés templom egyike volt, ami az ötvenes évek végén megépülhetett. Az köztudomású, hogy a Kádár-rendszerben lakótelep mellé nem épülhetett templom, vidéken is csak kivételes esetben engedélyezett ilyesmit az Állami Egyházügyi Hivatal. Cserépváralján is csak a harmadik nekifutásra engedélyezték, tervezője szinte véletlenül lett Csaba László, a modern templomok későbbi híres tervezője, akinek akkor még önálló tervezői jogosultsága sem volt, ezért az építés egy mezőkövesdi kőművesmester, Papp István neve alatt futott. (Csaba Lászlónak a cserépváraljai volt az első temploma, amelyet később még hét követett, többek között Hollóházán, Hodászon, Békásmegyeren.)
Cserépváralja és temploma aztán több értelemben is jelkép lett. Egyrészt a falusi közösség aktív közreműködésével, helyi anyagokból és az építész lelkes művezetésével épült fel, másrészt viszont csak a szakmában lett a modern építészet diadala, használói sokkal szívesebben vettek volna egy hagyományosabb templomot. Hiába volt érezhető rajta még Le Corbusier híres ronchamp-i kápolnájának a hatása is, Cserépváralja nem lett a magyar Ronchamp. A helyiek a templomot nem találták elég templomszerűnek és a lelkes építész hiába szerezte meg ajándékként a templomba a kor két kiemelkedő képzőművészének a művét is – egy korpuszt az oltárfalra Somogyi Józseftől és Kondor Béla festményét a tabernákulumajtóra –, ezek évek múltán kiszorultak a templomból, a helyiek szebbnek találták szívesebben látták a szokásos szentképeket.
A templomot 2009-ben műemlékké nyilvánították, de az állapota a hat évtized alatt igen leromlott, így – és a fentiekkel összefüggésében – egyáltalán nem volt irigylésre méltó helyzetben az a fiatal építészpáros (a Partizan Architecture: Major Zoltán és Müllner Péter), akik a felépítés után hatvan évvel a felújításhoz hozzákezdhettek. A zsűri leginkább azt értékelte a munkájukban, hogy a két tervező milyen alázattal próbált visszajutni az épület eredeti valójához. Miközben apró lépésekben haladtak, de mindig csak a használó közösség meggyőzésével jutottak közelebb a templom eredeti enteriőrjének helyreállításához.
Ha valaki ma belép a cserépváraljai templomba, tartózkodó új elemeket láthat, ugyanakkor eltűnt a felszentelés után nem sokkal bevezetett áramvezeték káosza, egységes lett a világítás, eltűntek a gázkonvektorok, a homlokzati kereszt fölé szerelt fürdőszobalámpa és a túlsúlyba került templomi textilek. A belső visszakaphatta eredeti színezését, a helyi kő és a vasbeton párosában utóbbi felületeit – visszafogottabban – sötétszürke festés hangsúlyozza ki. Ami talán a legfontosabb volt: a két fiatal tervező odaadó munkájával (talán) el tudta nyerni a helyiek bizalmát, és ha kellett, akár a két kezükkel, maguk mutatták meg a szabadkozó szakiknak, hogy amit mondanak, nem lehetetlen megcsinálni. A felépítés után hatvan évvel befejeződött felújítás igazi, szép keretezést ad ennek a történetnek, és talán optimizmusra is ad némi okot: az alázatos építészi szemlélet mindenhol tud minőségi lenni.
Az idei döntőben egyébként több volt a kritikus értékelés, ami talán annak is szólt, hogy a nemzetközi előzsűri sokkal fogékonyabb volt a szociális érzékenységet és/vagy protestáns szikárságot sugalló munkákra – ez az újságírókból álló zsűrinek nem jött annyira be. A döntős épületek között szerepelt még a zsámbéki református templom mellé épült Csillagvilág Református Óvoda (tervező: Archikon), a BIVAK tervezte új pápai református diákotthon, ami léptékében és tömegével is inkább belesimul a város késő-barokk architektúrájába. A Pécs melletti Pellérden már majdnem húsz éve tervezi újabb bővítésekkel Getto Tamás a település Oktatási és Nevelési Központját – ez bővült most újabb elemekkel néven (tervező: Getto Tamás, Schunk Tímea) és szerepelt egy határon túli épületegyüttes is: a sepsiszentgyörgyi Szilvássy Carola Református Szeretetotthon (tervező: Openworks).
A tervek között szerepelt egy győri színházpedagógiai műhely, egy szentkirályszabadjai munka, ami az elhagyatott laktanyák újrahasznosítási lehetőségeit vizsgálta, az egykori Domus Áruházat közösségi nappaliként elképzelő munka is. A tervek között végül a százhalombattai Téglagyári-völgybe elképzelt Micélium Tudásközpont diplomamunkája nyert. (A micélium a gombafonalak szövedéke, ami a gombák talajt átszövő részét alkotja.)Téglagyári romok és a gombák micéliuma? Krusinszky Kitti egy elhagyatott százhalombattai téglagyár falai közé képzelt el új funkciót. Ez pedig egy tanösvényt, kilátótornyot és a gombatermesztésből nyerhető, különböző biokompozittal kísérletező tudásközpont együttesét jelenti tervében.
A legjobb épületek és tervek mellett 2019 óta díjazzák a kisebb léptékű épített környezeti alkotásokat is: ide idén olyan projektek kerültek be, mint a budapesti Hableány-emlékmű, a dunakeszi Teknős Tanösvény, vagy éppen a csingervölgyi erdei olvasókabin terve, ami végül a közönségdíjat nyerte.
A döntősök mezőnye minden év érdekes, mert úgy érezzük, a kiválasztottak együttese valamit az adott év termésén túl is tükrözhet. A MÉD listájára idén sok egyházi fenntartású, finanszírozású épület került – és persze rengeteg minden nem.
Azt pedig majd csak öt-tíz év múlva tudjuk biztosabban, hogy ugyanezek maradnak-e majd fenn a múló idő rostáján is.
