Megtámadta a Publicus Intézetet, rajta keresztül pedig a lapunkat is a Magyar Nemzet. Ezzel természetesen nincsen semmi baj, ez a feladata. (Vigyázat: nem dolga, feladata.) Azt kifogásolta, hogy – szerinte – nem ismert módszerrel és manipulatív módon kérdeztünk rá az emberekre, helyesnek tartották-e, hogy Orbán Pekingben személyesen tárgyalt Putyin orosz elnökkel. A manipulatív kérdés egyébként így hangzott: „Ön szerint elfogadható-e, hogy miközben európai vezetők kerülik az Ukrajnát megtámadó orosz elnököt, addig a magyar kormányfő tárgyal vele?”
A kormánylap támadása mellesleg azért keletkezett, mert a felmérés szerint a magyarok többsége nem ért egyet a találkozóval. A Magyar Társadalomkutató nevű, látszólag független, valójában kormányközeli közvélemény-kutató céggel azonnal elvégeztettek egy ellenfélmerést, amely, ahogy írja a lap, tárgyilagos kérdést feltéve az ellenkező eredményre jutott: a magyarok többsége szerint helyes volt, hogy Orbán elfogadta az invitálást. Mert ők valahogy így kérdeztek: Vajon helyes döntést hozott-e a magyar kormányfő akkor, amikor elfogadta a nem általa kezdeményezett találkozóra való meghívást? (A lap nem írta meg, hogy pontosan miként hangzott a kérdés.)
A Publicus a Magyar Nemzet állítása szerint azzal befolyásolta a válaszadókat, hogy összekötötte az agresszió támogatásával a találkozó tényét, és nem tüntette fel, hogy a megbeszélést az orosz fél kezdeményezte. Azt is leírják, hogy a Népszava által felvetett kérdésre, amely a háborút hangsúlyozza, nyilvánvaló, hogy az emberek az elvárt, elutasító választ adták.
Nos, készséggel elismertjük: valóban úgy kérdeztük a válaszadókat, hogy fontos tudniuk, a szomszédban háború zajlik, amelyet, szerintünk nem mellesleg, az orosz elnök robbantott ki, területzsákmányoló szándékkal. Ugyanakkor nem közöltük, hogy az agresszor volt a meghívó. Csupa hiba, csupa manipuláció…