Az iszlámábádi kormány nemrég egy hónapos, november 1-jei határidőt szabott az országban tartózkodó regisztrálatlan menekültek távozására. A 220 milliós dél-ázsiai országban mintegy 4 millió afgán él, közülük 1,7 millióan hivatalos papírok nélkül. Mintegy 700 ezren azóta érkeztek, hogy az iszlamista tálibok az amerikai kivonulás nyomán, 2021 augusztusában ismét hatalomra kerültek Kabulban. Mások már Pakisztánban születtek, miután szüleik az 1979-es szovjet invázió elől menekültek el, és sosem jártak még Afganisztánban, az ottani nyelveket sem beszélik.
Sokan már októberben önként útnak indultak, miközben a rendőrség egyre több központot nyitott meg az afgánok kitoloncolás előtti fogva tartására. Karacsiban és Kvettában a rendőrök már a határidő másnapján házról házra járva ellenőrizték afgánok iratait, százakat véve őrizetbe. A közös határ két fő átkelőhelye, Chaman és Torkham túloldalán a tálib tisztviselők fogadópontokat állítottak fel a hazatérők regisztrálására, Chamannál átmeneti tábort is azok számára, akiknek rokonok híján nincs hová menniük. A jellemzőn sokgyermekes afgán családok bérelt teherautók végeláthatatlan sorában érkeznek cókmókjukkal, gyakran napokig várakozva az átkelésre. Szerdáig a hivatalos közlés szerint 250 ezer menekülő lépte át a határt.
Iszlámábád, amely 2021-ben elsőként biztosította támogatásáról a fele részben ismert terroristákból álló új tálib vezetést, most azt állítja, hogy a kitoloncolások célja a „jólét és biztonság” védelme, mert az elmúlt évben Pakisztánban megnőtt az iszlamista terrorcselekmények száma, s azokban afgánok is közreműködnek. Bírálók szerint azonban a politikai és gazdasági válságot átélő Pakisztán ügyvivő kormánya – amely mögött valójában a hadsereg áll – a migránsokat hibáztató propagandába kezdett, s a világ figyelmét elvonó gázai háború árnyékában megszabadul a számára terhet jelentő tömegektől.
A kabuli tálib kormány visszautasította az afgánokat gyanúsító vádakat, a kétoldalú viszonyt romboló lépésnek nevezte azt, s arra kérte az afgán menekülteket befogadó más országokat, biztosítsanak hosszabb időt arra, hogy felkészülhessenek a hazatérésre.
Pakisztán elhárította az ENSZ, a jogvédő csoportok és a nyugati kormányok felhívásait döntésének átgondolására, s arra, hogy tegyen kivételt a veszélyeztetett csoportokkal, amelyek tagjait – például jogvédőket, újságírókat, művészeket – odahaza a tálib rezsim üldöztetése fenyegeti, vagy a megélhetés hiánya, mint például a gyerekeiket egyedül eltartó anyák esetében, miután a tálib rezsim a legtöbb szakmában betiltotta a nők foglalkoztatását, ahogy azt is, hogy férfi kísérő nélkül elhagyják otthonukat.
Sok veszélyeztetett afgán az ENSZ menekültügyi ügynöksége (UNHCR) közreműködésével más országokba való áttelepítésre várt, ügyük azonban rendkívül lassan intéződik. Philippa Candler, az UNHCR pakisztáni képviselője a Voice of Americának (VoA) nyilatkozva megértően nyilatkozott, elismerve, hogy
ezek az ügyek a fogadó országok bürokráciája miatt akár évekig is elhúzódhatnak.
Anvarulhak Kakar ügyvivő miniszterelnök szerdán igyekezett megnyugtatni az Egyesült Államokba való áttelepülésre váró afgánok ezreit, hogy nem fogják őket kitoloncolni a papírokkal nem rendelkező migránsok hazaküldése keretében.
A Pakisztáni Néppárt, a Nemzeti Demokratikus Mozgalom, más politikusok és emberi jogi aktivisták november 1-jén a legfelsőbb bíróságon fellebbeztek az okmányokkal nem rendelkező külföldiek kitoloncolásának leállítása érdekében.
Hina Jilani, a pakisztáni emberi jogi bizottság elnöke levélben figyelmeztette az UNHCR-t, hogy Iszlámábád intézkedése „humanitárius válságot válthat ki”.
Segélyszervezetek beszámolója szerint Torkhamnál a menekülőket nem várja semmilyen szállás, sokan a szabad ég alatt alszanak a novemberi hidegben. Korlátozott az ivóvízhez jutás, a tűzrakáson kívül semmivel sem lehet fűteni, nincs áram és vécék, az emberek nyílt színen végezhetik csak el a dolgukat, a higiéniai körülmények elégtelenek. A hiányzó feltételek egy részét ENSZ-ügynökségek és segélycsoportok próbálják a helyszínen biztosítani.
Kajal Mohamad 17 évig élt az északnyugat-pakisztáni Pesavarban, öt gyermekével közel egy hete toloncolták őket az afgán határra. Az AP hírügynökségnek azt mondta, háztartásukból semmit nem vehetett magához, családjának minden vagyona Pakisztánban maradt. Hétéves kislánya sír, mert teljesen át van fagyva. Teát iszik reggelire egy felvágott PET-palackból, és takaró nélkül alszik. Apja szerint csak a nemzetközi közösség segíthet rajtuk, mert a senki által el nem ismert tálib kormánynak semmije nincs. A tálibok azt mondják, bizottságaik „éjjel-nappal” dolgoznak, hogy élelmiszert, vizet és takarókat osztva segítsenek a hazatérőknek.
Thamindri Da Silva, a World Vision International segélyszervezettől azt mondta, hogy az érkezők legtöbbjét egy kiszáradt folyómederbe küldik, miután átesnek a kezdeti regisztráción és a tranzitközpontban történő kivizsgáláson. Az emberek a ruháikat cipelve lépnek be Afganisztánba, mert órájukat, ékszereiket és készpénzüket elveszik a pakisztáni határon – tette hozzá. Arshad Malik, a Save the Children országos igazgatója elmondta, hogy sokan iskolai okmányaik nélkül érkeznek, ami megnehezíti a tanulmányaik folytatását, s nem beszélik a helyi dari és pastu nyelvet sem, mert Pakisztánban urduul és angolul tanultak.
Figyelmeztetett, hogy Afganisztánban a gyermekek nagy részét munkára fogják vagy a Torkham környékén elterjedt csempészésből kell majd megkeresniük a kenyérre valót, mivel a hazatérő családok többsége eddig is a nyomorban élő migránsok közé tartozott.
Afganisztánon belül az évek óta tartó aszály, vergődő gazdaság és a több évtizedes háború más következményei miatt már eddig is milliók kényszerültek otthonuk elhagyására, mindezt csak tetézi a tálibok nemzetközi elszigeteltsége. Segélyszervezetek attól tartanak, hogy az elszegényedett ország képtelen lesz támogatni vagy integrálni a most hazatérő tömegeket.
Leromboltak egy menekülttábort Pakisztánban, több százezer afgán kelhet útra