A két köszönetnyilvánítás között két hónap sem telt el. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szeptember 21-én a kiállítás szervezőinek köszönte meg, hogy elhozták Budapestre a World Press Photo-t, november 6-án Dúró Dóra szélsőjobboldali parlamenti képviselő Csák Jánosnak mondott köszönetet azért, mert kirúgta a Nemzeti Múzeum főigazgatóját. L. Simon László fideszes kultúrpolitikus jog- és életszerű intézményvezetői, de politikailag óvatlan döntést hozott: hiába a miniszteri rendelkezés, csak együttműködést kérhetnek, a kiskorúak kitiltására nincs joguk.
Még bőven emlékeztem Ferdinand Marcos diktátorra és a cipőgyűjteményéről is hírhedtté vált Imelda Marcosra, amikor először jártam a World Press Photo kiállításon. Egy demokratikus ország büszke polgáraként néztem a világ legtöbbször borzalmakat ábrázoló képeit és gondoltam szánakozva a tízezer kilométer távolságban lévő, emberi jogokat lábbal tipró ország polgáraira. A filippínók népharagja elűzte a diktátort, de a Marcos-klán visszatért, ma ifjabb Ferdinand „Bongbong” Marcos, a néhai Marcos fia a Fülöp-szigeteki köztársaság elnöke. Marcos fia azonban sokkal demokratikusabb, mint populista elődje, Rodrigo Duterte volt, aki hol a homoszexualitásából szép nők segítségével kigyógyult voltát emlegette, hol a melegházasságot ellenezte – mily meglepő - ahogy a politikai érdeke éppen kívánta. Országában mégis békében működhetett a Golden Gays, egy kilakoltatott LMBTQI+ közösség otthona. Róluk készítette azokat a bizonyos, a könyvdaráló politikus szerint gyermekeinket megrontó fotókat Hannah Reyes Morales.
L. Simon László 2021. június 15-én már javában múzeumvezetői várományosként, a 157 bátor hű képviselő egyikeként megszavazta a gyermekvédelminek nevezett homofób törvényt. Azon a nyári napon talán arról álmodozott, hogy hogyan vonja össze a Nemzeti Múzeumot az Iparművészeti Múzeummal és a Természettudományi Múzeummal. Az is lehet, az járt a fejében, hogy végre közelebb kerülhet ahhoz az értelmiséghez, amelyhez tartozni szeretett volna első verseinek megírása óta. Úgy tűnik, bő két év alatt valamennyire elérte ezt a célját. Ez lett a veszte. De nem a sakkjátszma legutóbbi tisztáldozata miatt horgadt fel az ország gondolkodó fele. Nem azért, mert a forradalom szép lassan felfalja gyermekeit. És nem is azon lepődtünk meg, hogy a hatalom érti a tréfát, de nem szereti.
Az újra és újra döbbenet oka, hogy a szavazatszerzés mindenek fölött való az immár negyedszer kétharmaddal kormányzó társaságnak. Hogy az emberek legaljasabb ösztöneire apellálva keltenek félelmet az ismeretlentől, gyártanak propagandát a gyűlöletből. Hogy a Fülöp-szigetek demokratikusabbá vált, mint a szabadságvágyára oly büszke Magyarország.
Néhány homokszem azonban maradt még a gépezetben. Orbán Balázs, aki az Orbán Viktor megálmodta leendő NER-társadalom ifjúságát ideológiailag képző Mathias Corvinus Collegium (MCC) kuratóriumi elnöke, nem elég körültekintően nézte meg a képeket. Ráadásul az MCC médiaiskolájának vezetője, Boris Kálnoky hallgatóival együtt tekintette meg a kiállítást, amelynek „minden része” lenyűgözte a diákjait. Van még hová fejleszteni a magyar cancel culture-t, de abban sem lesz köszönet.