Kétes dicsőség, hogy a magyar infláció a legmagasabb idén Európában, és biztosak lehetünk, hogy az első helyről nem fognak bennünket letaszítani – mondta el Bod Péter Ákos, korábbi jegybankelnök és ipari miniszter a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) szegedi rendezvényén. A pénzromlás mondhatni általános jelenség, ám Magyarország helyzete azért különleges, mert itt kiugróan magas az infláció szintje. Volt időszak, amikor elérte a 26 százalékot is. Kitért arra is, hogy bár folyamatosan csökken a jegybanki alapkamat, a mostani 12,25 százalék is nagyon magas. Ma ennek köszönhető a forint viszonylagos stabilitása a világ nagy fizetőeszközeihez mérten, de nem tudni mi történne, ha az alapkamat csökkenne – fűzte tovább gondolatait.
Bod Péter Ákos szerint gazdasági és pénzügyi szempontból nem unalmas a világ, noha jó volna egy, a mainál unalmasabb világban élni. Mellette azt hangsúlyozta: nem tudjuk, mit hoz a jövő. Sikerül-e letörni az inflációt, növekedési pályára áll-e a gazdaság? Mindezek nyitott kérdések a Corvinus Egyetemen oktató szakember szerint, aki elmondta, hogy munkacsoportjuk kutatása alapján jövőre 2,2 százalékos gazdasági növekedés várható idehaza. Nem minden irónia nélkül említette, hogy létezik néhány mondat, aminek kimondására korábban nem készült. Így: Romániában magasabb az egy főre jutó GDP, mint hazánkban. Mellette: a román jegybank alapkamata alacsonyabb, mint a magyaré.
Az inflációról szólva leszögezte, hogy az a gazdaság egyik fontos indikátora, egyben a gazdaságban zajló folyamatok oka és okozata is egyben. Mint a test esetében a láz, az infláció is jelzi a gazdaság állapotát. A magyar kormány azért nem tud többet tenni a pénzromlás ellen, mert – szó szerint – nincs rá pénze, az államkassza üres. Ezzel összefüggésben alapvető gond, hogy a magyar állam folyamatosan több pénzt költ el, mint amennyi a bevétele. Igaz, e tekintetben a rendszerváltás utáni valamennyi kormány elmarasztalható. Nagyon magasnak nevezte az állami költségvetés 5,2 százalékosra jelzett hiányát, egyben megjegyezte: míg az infláció elleni küzdelem nem feltétlen akarat kérdése, a költségvetési hiány lefaragása viszont egyértelműen az.
A hazai infláció nem kizárólag a magas mértéke miatt sújt. Noha önmagában intő jel, hogy a maginfláció 15,2 százalék. A maginflációba a gyorsan változó terméke árát nem számolják bele, így annak nem része az élelmiszerek árának emelkedése, ami kiemelkedően magas volt és marad Magyarországon. Külön gond, hogy hazánk egyszerűen fogalmazva, szegény ország.
Egy átlagos magyar család szerényebb jövedelmének lényegesen nagyobb részét költi élelmiszerre és energiaszámlákra, mint egy holland
– hangzott el.
Határozottan bírálta a kormány beruházáspolitikáját Bod Péter Ákos. A hazai gazdaság energiaigényes, amit az elmúlt években nem sikerült megfelelő gyorsasággal mérsékelni, miközben a felhasznált energia 60 százalékát importáljuk. Hol itt a szuverenitás? – tette fel a kérdést a kormány által gyakran hivatkozott törekvésről. A beruházási rátát sokszor olyan tényezők is növelik, amikkel becsapjuk magunkat. Ilyen például, ha egy 60 milliárdot érő kivitelezési munka 140 milliárd forintért készül el. Általánosságban sem garantálja a fejlődést a magas beruházási ráta – figyelmeztetett a volt jegybankelnök, aki szerint Orbán Viktor kormánya a most zajló erőltetett beruházási politikájával – gondoljuk az országszerte épülő akkugyárakra – sokkal inkább az ország geopolitikai pozícióját építi, mint hoz észszerű gazdasági döntéseket. A közgazdász szerint éppen a racionalitást nem találni az akkumulátorgyártással kapcsolatos kormányzati döntések mögött.
Meglátása szerint a most zajló iparpolitika kísértetiesen emlékeztet az 1980-as évek Magyarországának gazdasági döntéseire. Ami a beruházási oldalon látható, az nevezhető akár szépnek is, de inkább csak szépnek látszik: ugyanis valóban növeli a magyar GDP-t, és a döntéshozók azt gondolhatják, hogy ez jó. Valójában
az emberek jólétéhez ez alig járul hozzá, mert olyan összeszerelő üzemek épülnek, amikből a gazdasági fejlődéshez szükséges hozzáadott érték hiányzik. Mindez odavezet, hogy Magyarország nem lesz képes kilépni a közepesen fejlett országok csapdájából.
A vázolt iparpolitika egyetlen célt szolgál: az elektromos járművek gyártásra átálló német autóipar kiszolgálását – érvelt Bod Péter Ákos, aki az ideérkező kínai befektetők helyében megkérdezné a kormányt: honnan lesz villamosáram az akkumulátorgyárak működtetéséhez?
Tévúton járunk, sajnos
Ez akkor is tévút lenne, ha ezek tényleges tőkebeáramlást jelentenének egy fenntartható, sikeres iparágban. Egyetlen iparágtól való függés a gazdaságban óriási kockázatokat rejt magában – mondta el a hazánkban épülő akkumulátorgyárak kapcsán a szegedi egyetem gazdaságtudományi karának aulájában tartott előadás után Bod Péter Ákos a Népszava érdeklődésére.
A szakember szerint könnyen megtörténhet, hogy egy teljesen új technológia jelenik meg az akkugyártásban, ami merőben új irányokat adhat az iparágnak. A Debrecenben épülő CATL akkugyár kapcsán arra figyelmeztetett, hogy szépen hangzik, hogy ebben az esetben 3 milliárd eurós a beruházás, de szó sincs arról, hogy ekkora nagyságrendű tőke érkezne az országba. Vagyis ez nem segít a magyar devizaeladósodottságon, mert gépsorok érkeznek be, amiről csak a tulajdonosa állítja, hogy 3 milliárd eurót ér. A termelés elindulása után a képződő nyereséget természetesen a cég hazaviheti, így ez sem növeli magyar nemzeti jövedelmet.
Az olyan külföldi befektetők megjelenése, amilyenek a most itt megtelepedő kínai és koreai cégek, akkor lennének igazán hasznosak, ha nagy volna a hazai munkanélküliség. Ez volt a helyzet az 1990-es évek elején, amikor 6-700 ezren kerestek idehaza munkát. Ha beindulnak az említett gyárak, akkor jobb lesz Magyarország exportmutatója, de az itt élők jóléte ettől nem fog emelkedni. Az ország akkugyártó nagyhatalmi státuszát a korábbi gazdaságfejlesztési koncepciók erőltetett továbbvitelének nevezte, és egyben olyan megalomán tervnek és elképzelésnek is, amely évtizedekre bebetonozza a magyar gazdaságot.
Az Orbán-kormány akkuországot akar, kár, hogy az autók átlagos kora itt 16 év, a támogatás pedig szépségtapasznak is kevésSorra jelenti be az Orbán-kormány az újabb és újabb akkugyárak építését, de a munkaerőpiaci előnyöket is sokan vitatjákRendes vita ebben az ügyben sem volt – kaptuk a választ arra a kérdésre, hogy gazdasági vagy politikai döntés született az akkugyárak egymásutáni letelepítése kapcsán. A hazai döntéshozók számára a kérdés úgy vetődött fel, hogy bekapcsolódjunk-e az elektromos autózásba. Ezt mindenki támogatta. Tudni kell, hogy ez egy bonyolult iparág, és mi ennnek a legegyszerűbb részéhez kapcsolódunk, mert idehaza összeszerelő-üzemek létesülnek. Az iparággal kapcsolatos technológiai kutatások nem nálunk fognak folyni, ebből egy pillanatig sem csinálnak titkot a távol-keleti beruházók – fogalmazott a közgazdász professzor.
Értetlenül áll Bod Péter Ákos az előtt is, hogy magyar állam forint százmilliárdokkal támogatja az Ázsiából érkező akkugyártók itteni letelepedését. Amennyiben a tevékenység nyereséges – bár ebben kételkedik –, akkor meglátása szerint a beruházó ne kérjen semmit a fogadó országtól. A szubvenciót, a támogatást egy esetben tartaná elfogadhatónak: ha a befektető súlyosan hátrányos (társadalmi depresszió sújtotta) térségben tervezi beruházását. Ez azonban arról a Debrecenről, ahol mások mellett a német autóipari óriás, a BMW épít gyárat, a legkevésbé sem állítható.
