A magyar tudományos kutatás néhány ígéretes kulcsterülete megemelésének modellje is lehetne, amit a kormány a friss fizikai Nobel-díjas Krausz Ferenc nevével fémjelzett magyarországi kutatóhellyel, illetve annak kiemelt támogatásával tervez. Az egyelőre egyedinek tűnő próbálkozás azonban nem illeszkedik semmilyen rendszerbe – sőt, inkább ellentétes a kormányzati tudománypolitika fő trendjeivel –, így inkább kivételnek, és nem követendő szabálynak tűnik.
Mint ismert, egy minapi kormányzati bejelentés szerint egy 2019-es 20 milliárdos donáció után újabb tetemes összeggel, 75 milliárd forinttal támogatja a magyar állam a budapesti, IX. kerületi székhelyű Molekuláris Ujjlenyomat-kutató Központot (CMF). A CMF létező intézmény, amely nemzetközi viszonylatban is releváns kutatási együttműködésekben vesz részt partnerei, a Max-Planck-Institute of Quantum Optics a Ludwig-Maximilians-Universität München kooperációjában. (Megjegyzendő, hogy Krausz Ferenc mindkét társintézményben érdekelt: az előbbiben az attofizikai divízió igazgatója, utóbbiban a kísérleti fizikai tanszék vezetője.)
Nem állítható tehát, hogy az Orbán-kormány most fedezte fel magának Krausz Ferencet, mint ahogy az sem, hogy a CMF-ben ne lenne hatalmas potenciál. Az intézet a magyar tudós és munkatársai által Németországban kidolgozott módszerrel kíván a vérminták molekuláris vizsgálata révén hozzájárulni a betegségek korai felismeréséhez. Ha az eljárás működik, ebben ténylegesen vezető szerepe lehet a világban, aminek alig túlbecsülhető a tudományos és – később – a gyakorlati jelentősége. Egyelőre alapkutatásról vagy az alap- és az alkalmazott kutatás közötti átmenetről van szó, ami még sokáig bőkezű finanszírozást igényel. Ehhez képest nem sok, a közpénzfelhasználás, vagy a – CMF-fel ellentétben nem a magánszférához tartozó – hazai kutatóhelyek szemszögéből viszont kiugró az említett 75 milliárd forint. Nagyságrendileg ennek az összegnek a feléből gazdálkodhat a néhány éve a Magyar Tudományos Akadémiától némi erőszakkal átvett állami kutatóintézet-hálózat. A magyar adófizetők szempontjából pedig nem csak az átláthatatlan, hogy milyen egyéb forrásokhoz csatlakozik ez az összeg, illetve mennyit kell még a jövőben mellétenni az első hasznosítható eredmények eléréséig, hanem az is, hogy mi lesz a CMF-ben születő szabadalmak, eljárások sorsa, kinél jelentkezik a majdani esetleges profit, azaz gazdasági értelemben lehet-e szó megtérülésről a magyar állam befektetése után.
Maga a módszer azon alapul, hogy az ultrarövid lézeres impulzusok – ez Krausz Ferenc szűkebb szakterülete, amelynek kutatásáért a megosztott Nobel-díjat is kapta – gerjesztik a vizsgált vérplazmában lévő molekulákat, az általuk kibocsátott energia pedig mérhető – innen nagyon sok további lépésen keresztül valamikor majd el lehet jutni odáig, hogy a mért értékeket összekapcsolják különféle betegségekkel. Ahogyan Krausz egy interjúban elmondta, a nemzetközi gyógyszeripar évente (dollárban számolva) milliárdos nagyságrendben költ arra, hogy olyan speciális molekulákat, szakszóval markereket találjon, amelyekből bizonyos betegségek jelentétére lehet következtetni, ám a feladatot nehezíti, hogy nem tudják, mit keresnek. A lézerimpulzusokat használó módszerrel viszont a vér teljes molekulaállományát világítanák át, összehasonlítva az egészséges és a tudottan beteg emberek ilyenformán megszerzett molekuláris ujjlenyomatát. Ha találnak olyan különbséget az ujjlenyomatokban (vagyis mesterséges intelligenciával elemzett adatok nagy sokaságában), amelyek jelentős mértékűek és egyértelműen utalnak a betegségekre, azzal forradalmasítani lehetne a vérvizsgálaton alapuló diagnóziskészítést a legfontosabb területen, vagyis a korai felismerésben, időben kimutatva kezdődő daganatos elváltozásokat vagy akár a cukorbetegséget. Az irány tehát ígéretes, de ma nagy biztonsággal csak azt lehet kijelenteni róla, hogy meglehetősen eszköz- és időigényes.
Krausz Ferenc: Az egészségügyet alapjaiban reformálhatjuk meg, de különösen fontos a tanári szakma becsületének a helyreállításaHúsz év után érte utol a világ a Nobel-díjas Krausz Ferencet, új fogalmat tanulhatunk meg a jóvoltábólHogy külföldön karriert csinált magyar kutatók és kutatásaik részleges hazahozatalával emelje meg a kormány a magyar tudomány külföldről (is) látható eredményességét, az nem eleve elvetélt gondolat, számos kibocsátó ország – Kínától Indiáig – próbálkozott vagy próbálkozik hasonlóval. Létezik egy kimondott kormányzati cél, amely szerint 2030-ra globálisan a legjobb 25, Európában pedig a legjobb 10 innovatív ország közé kellene tartoznunk, ez reálisan másképp, mint valamiféle eredményimporttal és agy-visszaszívással nem is nagyon kivitelezhető. Csakhogy mindez egyáltalán nem illeszkedik a magyar tudománypolitika egyéb lépéseihez, például a kutatóhálózat államosításához, az egyetemek Fidesz-közelbe privatizálásához vagy az oktatás általános lerontásához. Ötletszerűen, egyedileg és átláthatatlanul odaítélt forrásokkal, gyenge felsőoktatással, a mindenkori kormányideológiához igazodni kénytelen kutatókkal viszont még sehol sem sikerült előreugrani a nemzetközi K+F-rangsorban.
