Az emberek ma már a mobiltelefonjukon keresztül közelítik meg a világ ügyeit - ezt a mondatot egy mai kormányzati szövegből idézem. A megállapítás nem szorul bizonyításra - de a rendszerváltást követően még nem így volt. Mégis kaptunk ízelítőt abból, hogy miképpen működik a hálózatba szerveződő világ.
Kilencven őszén is szép idő volt. Átmentem Szekszárdra, mint máskor. Reggel fél nyolckor, a Duna fölött, a bajai hídon a visszapillantó tükörbe beletűzött az épp csak fölkelt nap. Az Arany János utcában, az MHB fölötti emeleten, az irodámban a kávé mellé kaptam a hírt, hogy a taxisok lezárták a várost.
Benzináremelés volt, számítani lehetett valamiféle tiltakozásra. Arra azért nem gondoltam, hogy a város határában megállítják a forgalmat a taxisok, nem sokkal azután, hogy megérkezem Szekszárdra.
Szándékom szerint a reggeli egyeztetés után mentem volna tovább Budapestre. De időközben több forrásból megerősítették, hogy az egész országban megállt a forgalom. Lemondtam a pesti találkozóimat, hazamentem volna Bajára, a családom otthon várt. Eszembe sem jutott, hogy nem lehet átmenni a folyón. Aztán jöttek a hírek, hogy csak nagyon indokolt esetben engednek át az útzárakon mentőt, tűzoltót. A tévé közvetítette, hogy a pesti Duna-hidak is blokád alá kerültek.
Látszott, hogy a taxisok nagyon szervezettek. Akkoriban a CB rádió volt a független kommunikáció eszköze, és nekik az volt. A ma ismert mobil még nem terjedt el. Akkoriban az Őcsényi Repülőklub elnöke voltam. Felhívtam a reptéren a klubirodát, hogy a reptér elérhető-e kocsival: arra gondoltam, hogy ha nincs közúti közlekedés, akkor repüljünk. Feltételeztem, megoldható, hogy sárkányrepülővel átvisznek a gemenci erdő fölött, és Baján, az ipari út környékén letesznek valahol. Saját, egyéni megoldásom nem volt, nekem csak hőlégballonom állt a hangárban.
Az elgondolásnak mindössze az volt a hibája, hogy úgy másfél mázsás ember vagyok, mindehhez két méter magas. Az ultrakönnyű repülés sajnos nem támogatja az általam képviselt habitust. Azért csak átvittek volna, de úgy tűnt, hogy a szélsebesség nem teszi lehetővé, hogy sárkánnyal röpködjünk. A pilótám nem vállalta, hogy ilyen turbulenciában biztonságosan letesz egy országúton, különösen nem gyárépületek közé.
Őcsény felé nem volt lezárva város. Kimentem hát autóval a reptérre. Már ott úgy éreztem, hogy lesz megoldás, csak meg kell találni. Volt motoros gépünk, több is. Felszálltunk a Zlinnel, egy kétszemélyes sportgéppel. Elmentünk a bajai híd felé, és megnéztük a lezárást: mindkét irányba hosszan torlódtak az autók. Be kellett látnom, hogy a taxisok nagyon komolyan gondolják, autóval nem fogok hazamenni. A reptéren Kamov helikopterszerviz működött, így felmerült, hogy forgószárnyassal segítenek, de épp nem volt bent üzemképes madár. Aztán körülnéztünk a Duna túlpartján, hogy a vízügyes reptér hozzáférhető-e vagy sem, és ha le tudunk szállni, hogyan lehet onnan bejutni a városba. Az árvédelmi töltés végig szabad volt, Baja városától a vízügyes reptérig szabad volt az út. Felhívtam a régi kollégáimat a Vízügy számítóközpontjában, egy barátom a Dáciájával végigjött a töltésen, és a vízügyes reptérről bevitt a városba. Szerencsésen hazaértem.
Később taxis ismerősök mesélték, hogy amikor Baján lezárták a hidat, akkor még repülőről is megfigyelték őket. Kétszer is körözött fölöttük egy kék-fehér repülőgép.
1990-ben a taxisblokád nagy esemény volt, beláthatatlanul nagy. Szerencsére mindenki, aki érdemben részt vett benne, gondoskodott róla, hogy ne legyen belőle tragédia - néhány napig tartott és mindenkinek jutott belőle. Valójában nem láttam akkor, hogy mi a megoldás, hogy egyáltalán van-e megoldás. Számomra a mai napig nyitott, hogy pontosan mi történt.
Lám, én sem a politikára, a média eseményre emlékezem, hanem mint mindenki, a saját gondjaimra egy nagyon szokatlan, átláthatatlan helyzetben. Fölöttébb érdekes volt. Bemutatót kaptunk egy szabadon kommunikáló, gyakorlottan együttműködő, jól szervezett közösség lehetőségeiből.
Azzal, hogy nem veszítettek a hatalommal szemben, és persze nem is győztek, lényegében keresztülvitték az akaratukat. Ma úgy vélem, hogy a siker alapvetően a hálózatos kommunikáció eredménye volt..