Donald Trumppal az legyen a legutolsó probléma, hogy szertelenül csapongó new hampshire-i kampánybeszédének tizedik percében nagyon erős török vezetőként emlékezett meg Orbán Viktorról. Ez a nyelvbotlás egyrészt nem fér fel a kelekótya ingatlanmágnás világraszóló botlásainak százas listájára, másrészt váratlanul nem is áll olyan távol a valóságtól. Orbán erős vezetőként tényleg közelebb van a fél-ázsiai diktátorok Erdogan-i ethoszához, mint egy valamennyire is demokratikus államférfi karakteréhez.
Trump szellemi képességeiről és képtelenségeiről egyaránt nehéz újat mondani. Akiről negyvenezer pszichológus és pszichiáter állította petícióban, hogy súlyos mentális betegsége miatt alkalmatlan egy szuperhatalom vezetésére, annak az embernek az elemzése feladná a leckét még az utókornak is, nemhogy a jelenkornak. De az utókor annyival talán könnyebb helyzetben lesz, hogy egyszer véget érnek a republikánus exelnök ellen indított jogi eljárások. E tekintetben egyedülálló figura az Egyesült Államok történetében: soha ennyiszer, ennyiféle bűnvádban nem hívtak még tetemre amerikai exelnököt. Erre mondaná egy átlagosan trollszerű fideszes kommunikátor: naná, hogy a genderista iszlámsimogató globális háttérhatalom kommunista-liberális-kozmopolita ármánya ráront az emberiség megmentőjére! Hét, persze, hogy. A furkó szexista megjegyzéseivel, bevándorlóellenes rasszizmusával, Kim Dzsongun-szelídítési kísérletével, hatalomátadási képtelenségével és lázadásszítási tehetségével fehér heteró keresztény ikonná nemesült bohóc félreérthetetlen jelzése a zsákutcás twitter-politizálásnak. Putyinnal szót értene? Egy okkal több az eltanácsolására.
Jómadarat Orbánról, Trumpot barátjáról. Orbán fehér heteró keresztény szívszaggató szabadsága (közöm?) nem a liberálisokon múlik, hanem a populista futóbolondok térnyerésén. A magyar kormányfő Európa- és Amerika-politikájának veleje régóta az elszabadult szélsőjobboldali hajóágyúk gyújtogatása. Neki mentsvár, nekünk istenments. Hogy über-t ne mondjunk.