nyomozás;Pablo Picasso;illegális műkincs;Vincent Van Gogh;

Arthur Brand és a nemrég megtalált Van Gogh-kép

- Rablók és pandúrok is segítik a műkincsvilág Indiana Jonesát, aki már több mint 200 értékes tárgyat talált meg

Egy jó könyvet adjatok, pénzt nem kérek – mondta a legutóbbi akciója után.

Arthur Brand nemrég újra különleges csomagot kapott. Csak úgy csupaszon, egy furgonból hat festményt emelhetett ki, amelyeket egy holland város, Medemblik polgármesteri hivatalából loptak el ősz elején. A sofőr, ha úgy tetszik a közvetítő, anonim maradt, ahogy más hasonló esetekben is. Alig egy hónappal ezelőtt egy IKEA-szatyrot adott át neki egy ismeretlen, benne párnahuzatba bugyolálva egy Van Gogh-művel, amelyet a pandémia alatt raboltak el egy holland múzeumból. Néhány évvel ezelőtt egy Picassónak is örülhetett, az igényesen, fekete szemeteszsákba csomagolt képet két évtizeddel azelőtt lopták el egy szaúdi herceg hajójáról. Az átadó személye homályban maradt.

Brand nevéhez – akit immár évek óta a művészvilág Indiana Jonesaként emlegetnek – több mint kétszáz műtárgy megtalálása fűződik. A végzettségére nézve művészettörténész professzor, aki lopott bizánci mozaikokat, kivételesen becses festményeket, köztük Salvador Dali, Tamara de Lempicka, Picasso, Van Gogh képeit kerítette elő, most ismét a reflektorfénybe került, a holland város, Medemblik tolvajkézre jutott értékei kerültek vissza jóvoltából a helyükre.

– Egy jó könyvet adjatok, pénzt nem kérek

– hárította el a városi önkormányzat háláját a professzor, akinek ebben az esetben szinte az ölébe hullott hat olyan festmény, amelyet szeptemberben loptak el az az észak-holland város polgármesteri hivatalából.

A történelmük miatt fontos képek között Orániai Vilmos XVII. századi portréja, valamint a VII. századi Radbod királyról, Frízia utolsó független uralkodójáról készült mű a legértékesebb. A tolvajok vélhetően rájöttek, hogy eladhatatlanok a vásznak, elküldték a szakértőhöz megbízottjukat, aki nem fedte fel kilétét, de különös módon, ebbe a világszerte ismertségre szert tett művészeti nyomozó Arthur Brand is belenyugodott. A szivárgó információkból az derül ki, a nyomozó nem sokat kérdezősködött, a képeket egyszerűen visszajuttatta Medemblikbe. Lehet, hogy tapintat a kulcsa annak, hogy a műtárgypiaci bűnözők más alkalmakkor sem féltek felkeresni lopott portékákkal a mintegy két évtizede megszállottként ismert 54 esztendős holland művészettörténészt, akihez alig egy hónappal ezelőtt egy Van Gogh-festmény is utat talált.

Van Gogh 1884-ben készült Le Jardin du presbytère de Nuenen au printemps című vásznát a pandémia alatt bezárt amszterdami Singer Laren Múzeumból lopták el 2020 márciusában. Bár a lopást azonnal felfedezték, mert a betörő nagy ricsajt csapva beindította a riasztókat, a képnek nyoma veszett. A rablást követően Brand nyomozni kezdett, érdekes információkra lelt a New York Times egy egy műtárgytolvajról szóló cikkében, majd tudomására jutott, hogy letartóztattak egy „Nils M”-ként emlegetett férfit, akit bűnösnek találtak a Van Gogh-, valamint egy Hals-festmény ellopásában, ám a kép ettől még nem került elő. A csodára idén szeptemberig kellett várni, amikor is egy rejtélyes ember átadott egy IKEA-szatyrot, amelyben párnahuzatba bugyolálva rejtőzött Van Gogh alkotása.

A magát művészeti nyomozóként aposztrofáló Brand nem sok részletet osztott meg a nyilvánossággal arról, hogyan jutott el hozzá a kép, mindössze annyit árult el, hogy hogy focimeccset nézett a televízióban, amikor becsöngetett hozzá az ismeretlen, kérve, segítsen kipakolni a furgont, amelyben őt érdeklő dolgok vannak. Ezen túl részletekre kíváncsi közönség mindössze annyit tudott meg, hogy azonnal elment egyet inni rendőr barátaival, akiknek azért vélhetően volt némi közük a sikerhez.

Hogy világos legyen, milyen tétekben folyik a játék: a CIA szerint az illegális műkincspiac értéke mostanában hatmilliárd dollár, miközben az árveréseken összesen 16 és félmilliárd dollár értékű műtárgy cserélt gazdát 2022-ben.

Ami Brandet illeti, a holland kutató még diákként Spanyolországban ismerkedett a szakmával és azokkal is, akiket nem mindig a legalitás vezérelt a műtárgyak iránti érdeklődésben. Barátaival járta a terepet, találtak ezt-azt, így egy antik római érmét, amelynek meg akart bizonyosodni az értékéről, szóval gondolt egyet, és felkereste egy holland csempészbanda hajdani vezérét. Michel Van Rijn akkortájt már a rendőröknek dolgozott, Arthur Brand pedig teljeskörű, kimerítő oktatást kapott tőle.

A maffiakörök és a rendőrségi kapcsolatok információival ügyesen élő kutató látványos sikereként emlegetik egy perui indián csempészbanda megállítását a 2000-es évek első felében, amelynek mintegy 60 millió euró hozama volt, majd 2009-ben az ő közreműködésével találták meg Ossip Zadkine művét, egy Van Gogh mellszobrot, amelyet 20 évvel azelőtt loptak el egy francia múzeumból. Brand akkor lett igazán ismert, amikor 2015-ben megtalálta azt a két bronzlovat, amelyek Hitler kancelláriájának díszei voltak, Joseph Thorak alkotásai a berlini fal lebontásakor tűntek el a világ szeme elől, a holland kutatónak pedig a bevallása  szerint máig ez a kedvenc ügye. 

Nem mellesleg ő volt az, aki 2019 elején egy angol arisztokrata kertjében talált rá két olyan VII. századi vésett domborműre amelyet 2004-ben loptak el Spanyolország egyik legrégebbi katolikus templomából. 2010-ben hallott arról, hogy a tárgyak Angliába kerültek egy francia kereskedő közreműködésével, aki 50 ezer fontért adta el a spanyol tolvajoktól vett domborműveket. Ugyanebben az évben került a hálójába egy Picasso-kép, a Dora Maart megörökítő vásznat két évtizeddel azelőtt lopták el a szaúdi herceg jachtjáról, a Coral Islandről, amikor az a franciaországi Antibe-nál horgonyzott. Brand 2015-ben kapott először „fülest” a holland művészeti alvilágban a mintegy 28 milliót érő képről. Kábítószerügyekben érdekelt „üzletemberek” súgtak, kiderült, hogy a festményt fedezetként használták fel a feketepiacon, kábítószer- és fegyverüzleteket. A részletekről ez esetben sem számoltak be a nyilvánosságnak, ahogy Brand fogalmazott, törvényes megállapodást kötött, az ügylet jogszerű volt, a fizetési mód nem. Amit tudni lehetett a Picasso-képet nagy műgonddal lepedőbe és fekete szemeteszsákba burkolták. 2020 elején egy fontos iráni műemléket, a Hafez Diwan néven ismert ősi kéziratot is ő kutatta fel. A XIV. századi perzsa költő, Hafez összegyűjtött műveit tartalmazó, kézzel írott és arannyal díszített könyv Dzsafar Gazi iráni gyűjtőé volt, aki Münchenben élt. Amikor 2007-ben, 86 évesen a gyűjtő meghalt, értékes perzsa kéziratgyűjteményt hagyott maga után, ám mint azt az örökösök felfedezték a hagyatékot kifosztották, ellopták a páratlan kéziratot is. Brand 2018.-ban került az ügy közelébe. Két évig tartott, de 2020-ban Londonban rábukkant az egymillió euróra becsült régiségre.

A holland kutató 2011-ben nyitotta meg műtárgypiaci tanácsadó irodáját. Az Artiaz a lopott kincsek felkutatása mellett eredetigazolásban is utazik, és egyik fő célja e a háború alatt, többnyire zsidóktól elrabolt műkincsek felkutatása. Egyik ügye, amelyet évek óta hajszol, egy bristoli művészeti galéria és az Oppenheimer család vitájának rendezése. A brit intézmény egy Renoir-kép jogos tulajdonosának hiszi magát, jólleett a kép eredeti tulajdonosa Jakob és Rosa Oppenheimer volt, akiket

Brand meggyőződése szerint személyesen Goebbels kényszerített  a kép eladására.

Amúgy a műtárgynyomozó a közelmúltban úgy nyilatkozott, remény van rá, hogy előkeríti Halsnak a 2020-ban egy holland múzeumból ellopott, főművét, de a bostoni Isabella Stewart Gardner múzeumból eltűnt Vermeer-, Manet- és Rembrandt-vásznak felkutatása is szerepel programjában. Úgy 500 millió dollárnyi érték a tét.

Hogy ez jó-e vagy sem, napi hangulattal változhat.