Milyen állat a Trafó? - tették fel a kérdést a Trafó Kortárs Művészetek Háza születésnapi filmjének az alkotói. A megkérdezettek kicsit meglepődve a felvetésen végül többek között az elefántot, a zsiráfot, a mókust és a kaméleont nevezték meg. A válaszadók mind korábban dolgoztak, vagy még most is kötődnek a Liliom utcai befogadó színházhoz. (A ház többi profiljáról még lesz szó). Van aki azzal érvelt, hogy erős, magas, sokszínű, gyors reagálású állat jutott eszébe, amikor a Trafóra gondolt.
Nekem nem is annyira állat, mint nagyon sok fontos momentum idéződik fel a Trafó kapcsán. Meghatározó külföldi színházi vendégjátékok, például a világhírű német dokumentarista színház, a Rimini Protokoll szereplése. Az egyik előadásuk egy szívműtétről szólt, nagyon sok adattal, információval és egy valódi szívműtéten forgatták a vetített részeket. De láttam Schilling Árpád vagy Mundruczó Kornél előadásait is. Sokat álltam a bejárat előtt, a lépcsőn. Ez hozzátartozott a Trafó-élményhez. Mint ahogy a találkozás is. Korábban a kávézó is a nagyterem bejárata előtt volt, ha már nem bírta az ember a sorállást, ott egy kicsit megpihenhetett és lényeges szakmai beszélgetéseket folytathatott, vagy egyszerűen dumálhatott kultúráról, kortárs művészetről, trendekről és aktualitásokról.
A helyet mindig is átlengte a szabadság érzése, tudtuk, hogy itt kapunk valami újszerűt, merészet, a konvencióktól elrugaszkodót, ráadásul nemzetközi szinten.
A Trafó már rögtön a kezdetektől kinyitotta a határokat, a kortárs tánc, színház, újcirkusz, képzőművészet legnagyobbjait hozta a Budapestre.
Szabó György alapító igazgatóként indította el a Trafót 1998-ban. Lapunknak most arról beszélt, hogy először csak próbahelyben gondolkodott, de hamar kiderült, hogy ebben sokkal több lehetőség van. A korábbi igazgató szerint, aki most is a nemzetközi kapcsolatok felelőseként a Liliom utcai komplexumban dolgozik, a politikusok is inkább egy jól reklámozható színházteremet támogattak, egyébként korábban a Trafó valóban egy trafóházként üzemelt. A színháztermen kívül megépült egy stúdióterem is. Az intézmény a repertoárrendszer ellenében jött létre, alapvetően befogadóhelyként, terepet adva a kísérletezésre. Ehhez járult egy akkoriban nagyon erős kommunikációs és marketing stratégia. Szabó György úgy véli, a Trafónak több nehéz időszaka is volt, az első induló év például, egészen Frenák Pál társulatának a megjelenéséig. Jelentős változást hozott 2002, akkor a Trafó bekerült a központi színházi finanszírozásba. Befolyásolta Szabó szerint a Trafó működését a Müpa megjelenése is, hiszen ott is prioritást kapott a nemzetközi kortárs profil. Kifejezetten nehéz időszaknak ítéli a Trafó életében Szabó György a koronavírus járvány utáni hónapokat. Ami pedig a sikereket illeti, a legbüszkébb arra, hogy évtizedekig sikerült a tehetségeket szinte naprakészen megmutatniuk. A mostani helyzetben pedig azt gondolja, hogy a Trafót újra kell pozicionálni és azt szeretné, ha ebben a fiatalok kapnának döntő szerepet.
Barda Beáta jelenlegi igazgató programszervezőként került a Trafóhoz, majd művészeti vezető, aztán ügyvezető igazgató lett. Azt tapasztalja, hogy a Trafó nagyon komoly nemzetközi elismertséggel bír, külföldön is komoly tényező. Emellett a hazai oktatásban is fontos szereplő, hiszen befogadásra tanítja a diákokat, akik nézőként vagy más módon kapcsolódnak az előadásaikhoz. A külföldi vendégjátékokat általában mindig kísérik valamilyen kísérőprogramok.
Amikor a legutóbbi igazgatói pályázatának a meghallgatása volt tavaly februárban, épp aznap tört ki az orosz-ukrán háború. Három nap múlva pedig zárolták a Trafó pénzét, amelyet a Sberbankban tartott. Az energiakrízis is komoly gondot jelentett az intézménynek. Azok a független társulatok, amelyeket a Trafó rendszeresen és folyamatosan befogad, szintén egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerültek, többen be is jelentették a megszűnésüket, mások komoly működési válságba sodródtak. A Trafónak is folyamatosan alkudoznia kell egy-egy produkció költségvetéséről.
Barda Beáta szerint ezen az egyre viharosabb tengeren azoknak kell majd hajózniuk, akik a mostani technikai és más kihívásokkal jobban tisztában vannak, ezért át szeretné adni a Trafó irányítását egy fiatal, ambiciózus jelentkezőnek. Az ügyvezető igazgató szerint a ráncfelvarrás most már kevés, drasztikusabb változtatásokra van szükség, beleértve, hogy hozzá kell valószínűleg nyúlni a belső struktúrához is. Barda Beáta azt kérte a fenntartó Fővárostól, hogy 2024. végén nyugdíjba mehessen, mivel várhatóan hamarosan előrehozottan kiírják az ügyvezetői pályázatot, ezért marad majd fél évad, amíg együtt tud dolgozni az utódjával. Barda Beáta a születésnap apropóján is fontosnak tartotta elmondani, hogy a Trafónak ma is van egy elkötelezett fiatal csapata, beleértve a programok kurátorait és a technikai stábot. Ez komoly bizakodásra ad okot a jövőre nézve.
