Nobel-díj;Heti abszurd;

- Heti abszurd: Már megint a svédek, megintenek

„Tisztelt Ügyfelünk! A sorszámhúzó működik, viszont nem ad ki papírt, kérjük, jegyezze meg a sorszámát. Köszönjük!”

(Ismeretlen hivatal)

„Évek óta támogatjuk Magyarországon a Nobel-díjas Krausz Ferenc munkásságát a molekuláris ujjlenyomatok elkészítésében.”

(Ismerős kormány)

Svédország Nobel-díjakkal provokál.

Nézzük a kétfarkúmémet, amiben benne van az elmúlt tizennégy év különös társadalom-lélektani kísérlete, már-már találmánya, ami előbb-utóbb nemzetközi díjat érdemel. A mikrofizika területén elért magyar állampolgári „észecskekutatás” kihatása a posztkommunista tőkefelhalmozásra Mészáros Lőrinc nappalijában (i. m. Novák, Kósa, Bayer, Szájer, ­Deutsch, Kövér, Orbán, Mészáros, Orbán, Rákay, Orbán. 2010, A Haza Kiadó.)

Egyszer tényleg megcsörrenhetne a telefon Stockholmból, kapcsolom a király urat, várjon, kérem. Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, király uramék, hallgatlak, hogy ityeg a fityeg. Közgazdasági Nobelt kaphatna Nagy Márton, Varga Mihály a költségvetési hiány egekbe szökkentése tárgyában, a magyar kormány testületileg az inflációelnevezés-tudományi kísérleteik ígéretes eredményei miatt (háborús, szankciós, brüsszeli). Kémiai elismerést érdemelne a kisvárosnyi fideszes troll és propagandista, akik a kutyák bűzmirigyének és a középkori latrináknak a kutatásakor bukkantak rá arra a képességükre, hogy bármekkora szarból képesek várat építeni, miközben nem esik folt a becsületükön, vagy legalábbis van az a távolság (messzenézés-elméleti kutatásokért plecsni Kósa Lajosnak), ahonnan nem látszik.

Egy hétre eső K betűs magyar Nobel-díjasok tekintetében nem lehet okunk panaszra. Ha nem lennénk agybeteg ország, örülnénk is a sikernek maradéktalanul. 

Illetve egyénileg nyilván feszül a mellünk, jó érzés magyar neveket látni a tudománytörténeti pillanatokban, és nem minden generációnak adatik meg, hogy életében ilyen bejelentések hírét lássa, hallja, olvassa. Nagy dolog, ez kérem. Két nap alatt két Nobel, bár a harmadik magyar K betűs negligálásával azért a svédek mégiscsak bebizonyították csütörtökön kora délután, hogy förtelmes népség, penetráns ország, ahol egy átlagos testalkatú óvodást kétszer robbantanak fel, mire beér a kisdedintézménybe, és hol van még a nap vége?

A két magyar Nobel-díjas egyikét sem magyar földön érte a boldogság, ez köztudott. Amint az is, hogy egy valamirevaló tudós, aki valamit azért mégiscsak kapott a hazájától, ha mást nem, akkor emberséget a családjától, tudást az iskoláitól, nem fogja megtagadni a magyarságát. Ehhez képest a magyar kormány kommunikációja köztünk szólván kínos. Az a magyar kormány, amely évek óta előrehaladott tudományos vizsgálatokat folytat a „nemzeti-keresztény lángpallos metszéspontja egy tetszőlegesen kommunista bölcsész vagy természettudós lágyékán” címmel, miközben ujj­gyakorlatként üldöz el egyetemet és barmol szét akadémiát, inkább meghúzódhatna kicsit a pelyvában, gratulálna (mint megtörtént), és ennyi. Ehhez képest a kritikusoknak üzent minden felületen, hogy márpedig „A rákkutatásokban is fontos molekuláris ujjlenyomatok kutatására 20 milliárd forint támogatást nyújtottunk”. Az ujjlenyomatok kutatása a meglepetésszerű illiberális hatalomátvétel tükrében című tanulmány is készül, de ez más lapra tartozik.

A Svédországból érkező Nobel-hírek előhozhatták a közelmúlt primer szégyenét a hazai polgártársakból. A skandinávok NATO-tagságának késleltetése olyan diplomáciai kínkeserv, aminél keresve sem lehetne émelyítőbbet találni. 

Innen a cím, a Svédország Nobel-díjakkal provokál, amelyben a közmédiaelfoglalás-tudományi közelmúlt elevenedik meg. Ismeretes, az M1 híradója 2021-ben közölte a mémmé vált headline-t, miszerint kérdésekkel provokált az újságíró. Akkor Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és a meghívó, Orbán Viktor találkozott egymással. A párt szerint a liberális métely már előre támadni akarja a formálódó erős, kereszténydemokrata közönséget, amelyre Európának szüksége van. A makrobiológiai előrelátás-tudomány mai állása szerint a magyar kormányfő melléfogása figyelemre méltó, nem is csoda, hogy szekérderék támogatással támogatta a kincstár (folytatólagosan elkövetett kormánydöntéssel.) Ide tartozik még, hogy a Krausz Ferenc esetében emlegetett 20 milliárd forint többszörösét költi el a Fidesz és az Orbán-kormány a hatalmát betonozó propagandára évente (itt jelentős kémiai kötés és szilárdulás figyelhető meg, de az anyagmegmaradás törvénye is igazolódik, csak az anyag többsége kizárásos alapon Mészáros Lőrinc nevén marad meg tovább).

A szélsőséges oxigénhiány okozta fizikai állapotok szürkeállományra gyakorolt hatásának a tudományágában érdemelt volna díjat a héten a Mi Hazánk. A viccpárt azzal vádolta a momentumos képviselő Bedő Dávidot, hogy svéd állampolgársággal rendelkezik. Novák Előd „leleplező” közleményben azt állította, írja a Narancs, hogy dokumentumokkal tudja bizonyítani az állítását, és kifogásolta, hogy a momentumos politikus önéletrajzában csak az alapfokú svédnyelv-ismeretét említi, ráadásul az országgyűlési képviselő Svédország mellett szólalt fel.

Ahogy a magyar nemzetre, úgy a Magyar Nemzetre sem elhanyagolható a Nobel-díj fizikai hatása. A lap szerint

eddig csak no-go zónák, migránsháborúk és robbantások töltötték ki szegény, nyomorult svédek idejét, most viszont kiderült, díjakkal is manipulálnak. 

Még hogy NATO-tagság! Még túlokoskodnák a kis tökfejek, meg kutatgatnának feszt, talán még a vasúti közlekedéstudomány hiányosságaira is választ adnának. Addig is keretezze a hetet a kutyapárt másik mémje: Fohászkodásra kijelölt hely a járatok pontos indulásáért. Hittudományi leágazás ugyan, de annak is keletje van, nem csak a nyitásnak.

Megrögzött vélekedés, hogy a társadalmi mobilitás mértéke megmutatja, mennyire nyitott egy társadalom. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy a kiemelkedés a szegényebb, hátrányos helyzetű rétegekből nagyon nehéz út, szociális és lélektani szempontból egyaránt. Ezt a problémát járja körül a többi között első generációs értelmiségiekkel készült életútinterjúkra épülve A társadalmi mobilitás ára című, nemrég megjelent tanulmánykötet. Egyik szerkesztőjével és szerzőjével, Durst Judit szociológussal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársával beszélgettünk a kutatásról.