függetlenség;média;rádió;

A rádió értéket ad, kikapcsol, tájékoztat. A magyar és az egyetemes emberi kultúra része vagyunk

„Nem azt kell keresni, ami megoszt minket, hanem arról kell beszélni, ami összeköt”

Hogyan képes ma működni egy független rádió? Egyáltalán mit jelent függetlennek lenni? És mi lehet a rádió szerepe a XXI. században? Erről beszélgettünk Fodor Jánossal a Rádió Bézs alapítójával.

Fodor János nevét, munkásságát kis túlzással mindenki ismeri ebben az országban. Mint mondja, amikor ő a médiában szocializálódott, még milliók nézték a tévét, hallgatták a rádiót, olvasták az újságokat. Időbe telt megbarátkoznia azzal, hogy a 2015-ben az általa alapított Rádió Bézs hallgatottsága 10-15 ezer fő. Sok ez vagy kevés? Véleménye szerint ez is, mint oly sok minden, relatív.

„Azt mindenki tudja, hogy a csak neten sugárzott rádiók hallgatottsága minőségtől függetlenül a töredéke azokénak, akiknek van frekvenciájuk. Amerikában talán már a nagy többség netrádiót hallgat. Magyarországon nem zajlott le ez az áttörés, nagyon erősek a régi beidegződések. Az elmúlt években sajnos nem tudtunk nagyobbra nőni, ezt kudarcként élem meg. Ugyanakkor arra, amit nap nap után létrehozunk, arra, hogy a magyar szellemi élet színe-java beszélt, dolgozott, dolgozik itt, ingyen – nos, ez elégedettséggel tölt el.

Ám azt tudomásul kell vennünk, hogy mi olyasmit kínálunk, amire nincs tömegigény. És azt is, hogy a hirdetők oda viszik a pénzüket, ahol sok emberhez jutnak el – ez a világon mindenütt így van.

Értéket, minőséget előállítani, igazat mondani nem mindig kifizetődő. Egy alternatív színház egész évben nem ér el annyi embert, mint mi egy hét alatt, mégis fontos a munkájuk. Egy tanár mindössze 30 gyereknek magyaráz, mégsem felesleges. A Rádió Bézs nagyon jó megmutatkozási lehetőség sok könyvnek, filmnek, színháznak, szakembernek, ügynek. Egy olyan utat választottunk – vagy ez jut nekünk –, ahol nehéz végigmenni. Ez van.”

A Rádió Bézs megalapításakor Fodor Jánost az vezérelte, hogy nem azt kell keresni, ami megoszt minket, hanem arról kell beszélni, ami összeköt.

„Attól, hogy mást gondolunk a világról, arról, hogy ki vezesse ezt az országot, még nagyon sok bennünk a közös. Ha bemegyünk a közértbe, mindannyian egy szép vekni kenyeret akarunk vásárolni, megfizethető áron. Mindannyian azt szeretnénk, hogy ha édesanyánk kórházba kerülne, akkor szakszerű ellátást kapjon. Mindenkinek az a jó, ha működik a tömegközlekedés. Sorolhatnám. Közösből sokkal több van, mint ami elválaszt minket. De az ország nagyon megosztott lett. Az emberek fele például eleve kizárja magát abból, hogy mondjuk a maguk lapját olvassa, mert helyből gyűlöli magukat. Azt se tudja, hogy mit gyűlöl valójában, de akkor is. És ez fordítva is igaz.”

A Rádió Bézsben az adásokat nem szakítják meg hírek. A stúdióba nem hívnak be politikusokat, nincs szó direkt pártpolitikáról, de ez persze nem jelenti azt, hogy az elveik, a világnézetük ne derülne ki. Vajon van nyíltan jobboldali munkatársuk? „Én nyitva tartom a kaput minden olyan ember előtt, aki mást gondol a világról – ameddig nem hazudik. Miért ne lehetne itt irodalmi műsora egy olyan jó írónak, akit kormányközeliként könyvelnek el? Amúgy sajnos nincs.”

Az alapításkor azt tervezte Fodor János, hogy ez a rádió elsősorban a nőknek szóljon. „De be kell vallanom, hogy az első perctől kezdve körülbelül fifti-fifti a két nem aránya a hallgatók között. Rájöttem, rájöttünk, hogy emberekhez szólunk. Teljesen mindegy, hogy férfiak vagy nők.

Annak ellenére, hogy a műsorvezetők önkéntesként dolgoznak, azért a stúdió bérléséhez és üzemeltetéséhez szükség van pénzre. Pályázati pénzhez soha nem jutottak, az alacsony hallgatottság okán pedig a cégek számára nem vonzó reklámfelület a rádió. Ezért nemrégiben úgy döntöttek, hogy az alapítványi formából kilépve egyesületet alapítanak, amelybe bárki beléphet, és a tagdíjjal támogathatja a munkájukat.

És hogy a mai óriási médiazajban vajon miért érdemes mégis küzdeni a rádió fennmaradásáért? „A rádió értéket ad, kikapcsol, tájékoztat. Szólhat a háttérben akár egész nap, munka vagy vezetés közben is. A magyar és az egyetemes emberi kultúra része vagyunk. Ehhez a nemzethez tartozó, értelmes, gondolkodó, alkotó emberekként szolgáljuk a közt. Szolidárisak és humanisták vagyunk, miközben aggódunk a gyerekeinkért, a jövőnkért. Talán az egyik legnagyobb veszélynek azt látom, hogy egyre kevesebb a tanult, a művelt, a gondolkodni képes ember. Akik nem képesek észrevenni az érdekeiket, akik nem tudják felismerni az összefüggéseket. Amikor gyerek-felnőttek kerülhetnek a munkaerőpiacra hat általánossal, az katasztrófa. Nem vagyok túl optimista, miközben nekem nagyon jó dolgom van: azt csinálom, amit szeretek. Egy mázlista vagyok.”

„A rádió értéket ad, kikapcsol, tájékoztat. Szólhat a háttérben akár egész nap, munka vagy vezetés közben is. A magyar és az egyetemes emberi kultúra része vagyunk.

Ehhez a nemzethez tartozó, értelmes, gondolkodó, alkotó emberekként szolgáljuk a közt. Szolidárisak és humanisták vagyunk, miközben aggódunk a gyerekeinkért, a jövőnkért. Talán az egyik legnagyobb veszélynek azt látom, hogy egyre kevesebb a tanult, a művelt, a gondolkodni képes ember. Akik nem képesek észrevenni az érdekeiket, akik nem tudják felismerni az összefüggéseket. Amikor gyerek-felnőttek kerülhetnek a munkaerőpiacra hat általánossal, az katasztrófa. Nem vagyok túl optimista, miközben nekem nagyon jó dolgom van: azt csinálom, amit szeretek. Egy mázlista vagyok.”

A gyereknek korábban nem voltak panaszai.