A fővárosi önkormányzat 16,9 milliárd forintért visszavásárolta a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) 1997-ben eladott 25 százalékos részvénypakettjét. Az erről szóló közgyűlési döntés már tavaly novemberben megszületett, a részvényvásárlásról szóló adásvételi szerződést tavaly decemberben aláírták. A tranzakciót a víziközmű-szolgáltatók, valamint szennyvízelvezető- és tisztító cégek hatósági felügyeletét ellátó Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) tavasszal jóváhagyta. A kormány hozzájárulására nem volt szükség. A részvénypakett az összes eljárás lezárultával júniusban került a főváros birtokába, ezzel a menedzsmentjogokat és a vállalatirányítást is visszakapta. A részvények száz százalékos birtokosaként augusztusban módosította a társaság alapszabályát. Ennek értelmében kiszélesített munkáltatói és üzemeltetői jogköröket adott az igazgatóságnak, amelynek elnökévé Mészáros Jánost nevezte ki. A cégvezetéshez egyelőre nem nyúltak.
Megszavazták, Budapest visszavásárolja a részesedését a Fővárosi Csatornázási Művekben„Az igazgatóság folyamatosan tájékoztatja a cég átvizsgálásának eredményéről a városvezetést és javaslatokat tesz a hatékonyabb működést biztosító intézkedésekre. Ez egyelőre elegendő. Az üzembiztonság fontosabb, mint az azonnali vezetőváltás” – válaszolta a Népszavának Kiss Ambrus pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes, aki lapunk azon kérdésére, miszerint miből is teremtik elő a részvénypakett 16,9 milliárd forintos árát, azt válaszolta, hogy a fővárosnak ezt nem a saját kasszájából kell kivennie, mivel ez az összeg a cég eredménytartalékában rendelkezésre áll. A vételárat egyébként jövő májusig kell kifizetnie a fővárosnak a pakettet eladó francia Veolia cégcsoportnak.
„A víziközmű hálózat, illetve a csatornázási művek birtoklása szuverenitási kérdés. Egy város életében kulcsfontosságú, hogy kinek a kezében van a vízszolgáltatás, a szennyvízgyűjtés.
De nagyon fontos eleme ez a két cég Budapest energiasemlegességi stratégiájának is, mivel a szakértők szerint ezeken belül valósíthatók meg leggyorsabban azok a beruházások, amelyekkel jelentősen csökkenthető a város energiaigénye. A korábban elfogadott célok szerint Budapest 2030-ra energiasemlegessé válna, vagyis annyi energiát termelne meg, amennyi elég a közszolgáltatások működtetésére. Az orosz-ukrán háború kitörése után kialakult energiaárrobbanás mindennél jobban megmutatta, hogy az energiabeszerzés milyen nagy függőséget jelent” – magyarázza Kiss Ambrus. A beruházásokat például a helyreállítási alapból finanszíroznák, erre a kormány mutat is hajlandóságot, de az uniós forrás felhasználásának időablaka egyre szűkül, hiszen 2026-ra be kell fejezni a projekteket.
A főváros számításai szerint 2024-ben hozzájuthatnak ezekhez az uniós forrásokhoz.
Arra a kérdésre, hogy a csőd fenyegető árnyékában nem lett volna-e célszerűbb a főváros működőképességének fenntartására, a likviditási lyukak betömködésére fordítani a visszavásárlásra költött milliárdokat azt válaszolta: „ természetesen minden pénz jól jön, hiszen a kormányzati elvonások rendkívül nehéz pénzügyi helyzetbe szorítják a fővárost. Ezek a milliárdok azonban nem jelentettek volna rendszerszintű megoldást, legfeljebb néhány hónapnyi megkönnyebbülést. Ezért viszont kár lett volna újra eladni a részvényeket, mikor végre lehetőség nyílt a visszavásárlásra.
„Ahhoz, hogy az FCSM révén pénzhez jusson a város, újra el kellett volna adni a részvényeket. Az 1997-ben kötött privatizációs szerződés ugyanis tavaly lejárt. A fővárosnak mindenképpen vissza kellett vennie először a céget, csak utána hirdethetett volna új privatizációs eljárást.
A jelenlegi városvezetés azonban nem kíván megválni stratégiai cégeitől. Ezért nem adta át az államnak a vízműveket sem. Meggyőződésünk, hogy ezeknek a közszolgáltató társaságoknak önkormányzati tulajdonban van a legjobb helyük – magyarázza Kiss Ambrus, aki szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy se az állam, se egy magáncég nem tud olyan jó gazda, a közösség érdekeit leginkább figyelembe vevő gazda lenni, mint az önkormányzat. Korábban hasonló nézeten volt kormánypárti Tarlós István főpolgármester is.
A vízműveknél sikerült, a Főgáznál nem
A fővárosi közműcégek visszavételét az azokat részben privatizáló Demszky Gábort a főpolgármesteri székben követő Tarlós István erősen ambicionálta, de csak részben sikerült célt érnie. Első célpontja a Fővárosi Vízművek volt, amelynek kisebbségi részvénycsomagját és menedzsment jogait a francia Suez és a német RWE vette meg 1997-ben összesen 16,5 milliárdért. Demszky Gábor akkori főpolgármester „nagyon jó üzletnek” tartotta az egyezséget, mivel az egyszeri, jelentős összegű bevétel mellett további pluszpénzekre számíthatott a főváros évente, ráadásul ezzel megszabadulhattak a szükséges fejlesztések pénzügyi nyomásától. A konzorcium az első években 3,5-4 milliárdot vehetett ki a cégből évente. A városvezetés 2006-tól megpróbálta leszorítani az összeget. Tarlósék 2011 tavaszán kezdtek tárgyalásokat a visszavásárlásról. A városvezetés abban bízott, hogy bizonyítani tudja a külföldi befektetők súlyos szerződésszegését. Az egyre inkább elmérgesedő viszony miatt a külföldi befektetők se bánták a mihamarabbi szerződésbontást, amelyre végül 2012-ben kerítettek sort. A főváros végül 15,1 milliárdot fizetett a kisebbségi részvénycsomagért.
A szintén 1997-ben eladott, majd később a francia Veolia kezébe került FCSM tulajdonrész visszavásárlásáról – a vízművekkel párhuzamosan – 2011 tavaszán kezdeményezett tárgyalásokat a fővárosi önkormányzat. Tarlós ugyanis egy cégbe vonta volna össze a víziközmű-cégeket (vízmű, szennyvíztisztító, csatornázási művek, szippantósok), csakhogy elfogyott a pénz. Az Orbán- kormány ekkor előzékenyen felajánlotta a segítségét: megveszi a főváros helyett a Főgáz és az FCSM külföldi kézbe került tulajdonrészét. Az állami tárgyalók félsikert arattak.
Az állami tulajdonban lévő MVM Magyar Villamos Művek Zrt. 2014 december közepén valóban megvette a Főgáz Zrt.-nek a német RWE tulajdonában lévő 49,83 százalékos részvénypakettjét 41 milliárd forintért, majd bejelentette igényét a főváros tulajdonrészére is, amit az kénytelen-kelletlen át is adott 2014-ben. Így a főváros nemhogy a teljes tulajdonjogot nem szerezte meg, de a meglevő fele részt is elvesztette. Hasonló forgatókönyvre készült az Orbán-kormány az FCSM esetében is, de a franciák nem engedtek. Jó okuk volt rá:
övék volt az osztalékelsőbbség, ami a közműcégeket sújtó állami adók után is milliárdos profitot jelentett.
Az állami rezsiharc egyik legnagyobb vesztese kétségtelenül a fővárosi önkormányzat. A közműcégektől húzott korábbi milliárdos osztalékok részben az államosítás okán, részben az állami intézkedések nyomán elolvadtak az elmúlt években. A 2012-es évet 73,8 milliárdos vagyonnal, illetve 1,1 milliárdos mérleg szerinti eredménnyel záró Fővárosi Vízművek például 2013-ra – a víziközmű-törvény miatt – már alig 7,7 milliárd forintos vagyonnal és 111 millió forint eredménnyel számolhatott. A 2014-es évet már egymilliárd forintos rapid tőkeemeléssel nyitották, enélkül ugyanis visszavonhatták volna a cég működési engedélyét. A vízdíjak 2013-as befagyasztása óta változatlan hatósági ár miatt a cég bevételei már nem fedezik a hálózat, illetve egyéb infrastruktúra elemek karbantartásának, rekonstrukciójának és bővítésének költségét. Ezt egy ideig ellensúlyozták a külső – javarészt uniós – források révén induló fejlesztésiek, de mára már ezek hatása is kevés a hiány elfedéséhez. A Fővárosi Vízművek – akárcsak az ágazat – a csőd szélén imbolyog.
Ha semmi nem változik, novemberre kiürül a Fővárosi Vízművek kasszájaA Főgáz 1997-től 2012-es állami felvásárlásig összesen 38,6 milliárd forint osztalékot fizetett a fővárosnak. Az MVM Zrt-hez került cég árbevétele az elmúlt években növekszik, adózott eredménye tavaly a 2,5 milliárdot közelítette. Az FCSM adózás utáni eredménye azonban a 39 milliárdról 37 milliárdra csökkenő bevétel mellett a 2018-as 4,3 milliárdról, 2022-re 1,3 milliárdra csökkent.
Az egykoron vaskos nyereséget termelő fővárosi kukáscéget, az FKF Zrt-t ugyan nem adta el a főváros és nem nem is államosították, de a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) alá söprésével ezt a bevételi forrást is lenullázta az Orbán-kormány. Az NHKV-nak eredetileg is az volt célja, hogy úgy tegye hosszú távon finanszírozhatóvá a hazai hulladékgazdálkodást, hogy a jól teljesítő, több szolgáltatást nyújtó – jellemzően a nagyobb városokban (Budapest, Debrecen, Győr, Szombathely stb.) működő – cégektől elvett nyereséget szétosztják a rosszabbul gazdálkodó (javarészt a kisebb, leszakadó országrészekben dolgozó) vállalkozások között. Nem így lett, az NHKV masszívan veszteséges lett, miközben az alá besöpört cégek is veszítettek. A Budapesti Közművek Zrt. adatai alapján a fővárosi hulladékgazdálkodás 2019 óta jelentős veszteséggel működött. A 2019-es 2,56 milliárdos mínusz 2020-ra 4,25 milliárdra ugrott, amit ugyan 2021-re sikerült 1,23 milliárdra leszorítani, de tavaly ismét 2,42 milliárdra nőtt a veszteség. A legújabb kormányötlet a hulladékgazdálkodás koncesszióba adása, amelynek nyomán a fővárosi hulladékos cég kényszerházasságra lép a MOL Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Nyrt.-vel. Sz. A.
Beperelte a kukaholdingot a fővárosi közműcég, 21 milliárd forint a tét